Ma lett 53 éves, ami gombócból nemhogy sok, de ehetetlen mennyiség, viszont így jár minden popsztár, aki nem hal meg időben, és lassan kétszer annyi ideje él, mint a 27-esek klubjának tagjai. Valamikor a kedvenc énekesnőm volt, ráadásul abban a korszakomban, mikor a metál volt a főcsapás, egy zenénél így alapvető szempontnak számított, hogy mennyire kemény (és hogy mennyire beteg a lemezborító), pedig akkoriban még csak annyit sejtettünk, hogy az élet bonyolult, de azt nem, hogy ennyire szar.
Hősnőnk mára egy csúnyácska ötvenes leszbikus, kissé, ám nem teljesen elfeledve, de talán boldogabb legtöbbünknél. Amúgy olyan brit, aki félig maláj, félig szingaléz és Németországban született (a fater szolgált a brit hadseregben, valami ottani NATO-bázison), és nem csak nekem voltak dalai a 'bűnös' élvezetek a sok torzított gitárra hörgős zene között. Mint a karamellés tejjel felütött kávé, hogy ez eember érzi, ez aazért már túlzás, de senki sem néz be megrovóan a konyhaablakon, hogy mi ezmár kérem?
És itt lejjebb ő még csak most tizenkilenc, belőlem meg kihozza a nagyon mélyre temetett tizenhat évest, amire rajta kívül csak a Queen meg a Kispál és a Borz képes, esetleg még mondjuk Alice Cooper (igen tudom, jajj!), de sosem gondoltam, hogy különösebben kifinomult ízléssel rendelkeznék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése