Villánylik, megdörög, jó idő van végre. Reggel ötkor látványos volt a tűzijáték, még mindig tart, csak közben kivilágosodott. Pontosabban nincs annyira sötét, az utcán már lehet látni, a lakásban még lámpa kell, de attól meg nem hallom a tévét. A internetes világháló lassú, biztos belevillámlik az időjárás a wifibe, egy órája próbálok letölteni egy darabolós-sorozatgyilkosos pornó-vígjátékot, de még csak nyolcszor jött le, máskor ennyi idő alatt megvan húsz példányban is, hisz bírom a műfajt, hátha ilyen sokszor meg akarom majd nézni.
Rendszerint sósan eszem a reggeli zabpelyhet joghurttal, de ma véletlenül egy magnéziumos pezsgőtablettát morzsoltam bele, kicsit álmos voltam, de a stratégiai ásványi egyensúly jegyében sós teát ittam hozzá, holnaptól nem lesz a kedvencem.
Ám legalább ünnepi a hangulatom, elvégre szombat van, és ma ünnepeljük a kánikula végének első napját, legalább is egy darabig, plusz ma van Apák Napja. Mondjuk Nepálban, de az ottani buddhisták szerint milliószor születtünk már meg, és milliószor voltunk már apái és anyái egymásnak, így bár aktuálisan nincs gyerekem, de gondolom rengeteg volt már eddig. Lehet hogy pont Nepálban is voltam egyszer-kétszer például jak, aki több almot is összehozott, mielőtt levágták, persze szigorúan nem apák napján, de legalább kabát lett a bőréből. Amit egy apa hordott aztán.
E jeles alkalomból pedig ünnepi borsólevest olvasztok ki a fagyasztóból, ami attól ünnepi, hogy idáig fagyott volt, mondhatni egy borsóleves a múltból, a jeges zöldségekbe zárt történelem. Nem túl hosszú történelem persze, szerintem múlt heti az anyag, de halott bizonyítéka annak, hogy megint túléltem egy hetet.
Hát, élő bizonyítéka nem lehet, elvégre brutálisan lemészárolt növényekből készült. Én meg tényleg sajnálom a növényeket, nagy növényvédő vagyok, ha tehetném csak húst ennék, de már így is köszvényes a bal nagylábujjam, hiába kenegetem fogkrémmel.
Kint viszont megint abbamaradt az eső, bár az nem világos, hogy mibe, de ha nem kezd el megint víz jönni az égből, legközelebb ki se nézek az ablakon, mert minek? A tévében valamelyik csatornán úgyis a 2002-es prágai árvizet mutatják (gondolom okulásul), komolyan mondom, gyönyörű, ahogy ömlik le a víz a metróba, ehhez képest itt meg nem bír rendesen felhőszakadni sem. Mondjuk metrónk sincs hozzá, szóval kár lenne belénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése