Hát(tal nem kezdünk mondatot), ez majdnem oké. Pedig a film címe pont az, hogy Nem oké, nem is vártam tőle sokat, gondoltam a cím eleve valami önbeteljesítő jóslat, azt' végignéztem egy szuszra, ami mostanában már teljesítmény tőlem. Ez egy első blikkre idegesítő, másodikra meg nagyjából szórakoztató mondjuk hogy fekete komédia, szóval akár nekem való is lehet, bár azért végig kissé kényelmetlen volt nézni, ahogy a főszereplő csaj idegesítően szenved, pontosabban szenveleg.
Merthogy ő egy képszerkesztő, vagy mi a fene valami online izénél (vagy mi a fenénél), ahol mindenki nagyon áptudét, trendi, fenszi és kúl, ütőerüket az idők szaván tartó nagyvárosi, lájkvadász seggfej, inkluzíve Danni, a protagonista is. Ő azonban nem elég fenszi, mert nem elég népszerű, lényegében le se szarják, még a füves blog faék taplóságú szerzője is, aki amúgy egy pornóbarbi-készletből szökött Ken-figura, de hősnőnk tetszeni akar neki.
Danni (Zoey Deutch) ezért kitalálja, hogy ha már úgyis szerző szeretne lenni a cégénél, nem fotosopp-alapú képszerelő, behazudja, hogy meghívták egy franciaországi írókurzusra, aztán elkezd kamu képeket posztolgatni "Párizsból", ha már úgyis fotosoppban erős. De pechjére (vagy szerencséjére?) holmi terroristák bombát robbantanak a Diadalívnél, ahonnan ő öt perccel korábban posztolt valami hülyepicsás érdektelenséget (persze igazából a nappalijából), és ettől aztán egyszer csak a kollégái érdeklődésének fókuszába kerül, pedig addig nagyjából a nevét se tudták. Ő meg sodródik az árral, vicces helyzetekbe keveredve, meg kínosakba. Meg idegesítőkbe, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni.
Ugyanis a Nem oké esetében az idegesítő jelleg, azaz az azonosulhatatlanul ostoba, seggfej karakterek, a városi-középosztálybeli "kinemszarjale" problémáikkal, meg az a művilág, melyben a csaj még az utcán sem néz fel a telefonjából, és klotyón ülve is online, nos ezek mintha mind szándékos elidegenítő effektusok lennének. Mert - és ezzel igazából a legjobbat feltételezem az alkotók szándékairól - nem valami rózsaszín habos rút kiskacsa, avagy Hamupipőke-sztorit akarnak mesélni, nem akarják, hogy szurkoljunk Kamupipőkéért, ellenben jó érzéssel, és csak egy kevés empátiával lássuk pofára esni.
Na jó, meg egy kicsit jellemfejlődni is, csak hogy a történet azért tartson valahonnan valahová . Hiszen kétségtelenül a kortárs kultúra egyik legidegesítőbb jelensége a semmirekellő influenszer, aki azért népszerű és ezzel összefüggésben pénzes, mert buta közhelyeket ad elő sablonosan, és tartja ezt (valami furcsa önértékelési zavarból adódóan) teljesítménynek. Pedig a látszás meg a tetszés még nem az, az legfeljebb alap lehet, kiindulópont, amihez valami értékelhető tartalmat is le kell gyártani. És mintha Danni is valami ilyesmire kezdene lassan rájönni, pedig eredetileg az egész Párizs-hazugsággal, pusztán látszani és tetszeni akart. Aztán már kis híján elkezdene élni is, de közben ugye látszik, tetszik és népszerül, de nem mesélem el az egészet, ahhoz túl új a darab, én meg kellően lusta.
Ám azt a kicsit több mint máfsél órát talán megéri bárkinek, aki nem túl ideges épp akkor, különben a művilági műcsajok "oan cuki vagy, majdnem belájkolok tőled" körítésétől, meg a (gondolom szándékosan) túltolt trendiskedéstől könnyen behányhat a gyanútlan néző, pláne miután jön a feka csaj az Erő világos oldaláról, mintegy erkölcsi világítótoronyként. (Ez de szép képzavar lesz, meg is tartom: a világítótorony, ami jön? Az inkább a szembejövő vonat, illetve még inkább hajó lesz.)
Ez a film egy mérsékelten didaktikus szatíra, és bár annak látszik, nem egy fejlődés- vagy felnövéstörténet. És így is érdemes nézni, különben csak egy nagyot mondani akaró, de nem túl eredeti mozgókép, egy mindig csak mások által fiatalosnak mondott közhelyszótár lesz belőle.
De engem jó pillanatomban kapott el, és nem ekként néztem. Gondolom, rosszul.
A nem túl jelentős drámai elemektől viszont tényleg ne várjunk semmit, azok lapos-unalmasan sablonosak, mintha csak arra szolgálnának, hogy a pause gomb használata nélkül is kimehessünk pisilni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése