Miközben gyanútlanul épp egy szociálpszichológia cikket hegesztettem a sznobizmusról (gyorsan ment, mondhatni belülről ismerem a témát), egyszer csak véget ért a háttérben szóló melankolikus halálmetál, és a hülye jutyúb elindított nekem egy hírtévés sajtóklubot. Fú, ez nem hiányzott, régebben még néha megnéztem a fontoskodó propagandaipari elvtársak heti rendes talpnyaló-szeánszát, de mostanában már inkább idegesít a szervilis ostobaság, mintsem szórakoztat.
Eleve az a felütés, hogy "politikai vitaműsor". Hát, én alapvetően kormányhitű felszopást látok, vita az nincs, ezek tisztességtelenségben megőszült (vagy épp megkopaszodott), közpénzfaló elvtársak jobbára kedélyesen veregetik egymás vállát, hogy hú de nagyon jól mondtad elvtársam, magam sem jobban, szinte már maga Párt beszél ki a fejedből! És tényleg.
Ez önmagában persze egy rohadt karaktert sem érne, de most tényleg csak pár percig bírtam, aztán kilőttem az egész jutyúbot. (Tényleg hogy mer egy ilyen hülye algoritmus effélét elém lökni, mikor nem vagyok feliratkozva, nem érdekel, bottal sem piszkálnám, valamint menjenek a picsába, ha szabad kérnem.)
Viszont az egyik különösen ájtatos manó előadta, hogy nem baj ám ha kivágják a' erdőket, majd kinőnek újra, és hát valamivel fűteni kell. A környezetvédők meg csak kussoljanak, azok mind ilyen szemüveges belpesti senkik, akik nem értik, hogy rajtuk kívül van még az országban nyolcmillió ember, aki pontosan tudja, hogy milyen az, mikor elfogy a tűzifa.
Na itt tettem pontot a hülyéjére. Mert először is nincs nyolcmillió. Eleve nem vagyunk már tízmillióan, mondjuk kilenc és felen, ebből nincs kétmillió fűvárosi, de másfélnél azért még több, de persze kérje számon rajta a társadalomstatisztikát a fene, ha már a józan ész amúgy sincs ezzel a marhával.
Mert miközben fennen hirdeti, hogy Budapesten kívül is van élet, ő maga annyira nagyon (godolom) belbudai, hogy szerinte mindenki vidéki aki nem ott él, a vidéki meg ugye falusi, aki disznópörzsölővel gyújt be a vaskályhába, amit jól megrak gumicsizmával, ha elfogyott a fa.
Én meg látom magam előtt a szegedi (szombathelyi, pécsi, miskolci) családapát, a nyolcadik emeleti panellakásban, amint tragikus ábrázattal tárja szét kezét, hogy: "Basszus, most mi lesz? Elfogyott a tűzifa? Most akkor mivel fűtsük föl a mikró?" Életszerű, nem?
Egyébként meg a konyhaasztallal kell begyújtani, az állítólag jó a tévé alá is, eleinte kicsit szellemképes lesz tőle, de aztán ráolvad a polcra, és el lehet adni kortárs poszt-szürrealista műalkotásnak.
Az erkélyen tartott disznó meg jó elvan a maradék szobanövényekkel, ha azok elfogynak le kell vágni az állatot, mert azzal meg elvan a csald egy darabig, hát igen, így élünk mi itt vidéken. Gémeskútról hordjuk a wifit, de az legalább jó tiszta, nem olyan szar, mint a városi.
Tényleg, én itt például annyira vidéki vagyok, hogy percekig kell gyalogolnom a legközelebbi mekdonálcig (vagy hogy írják), még jó, hogy könnyű megtalálni, ott van a teszkóval átellenben a Kentakifráj Csiken mellett. Az OBI előtt, ami szerintem az Ízidzset lerakata lehet, legalább is a színei alapján. De persze nem tudhatom, rég voltak már a pesti egyetemi évek, ma már biztos kivágnának a matematikai statisztika szigorlatról is.
A mekdonálchoz meg már csak azért is gyalog kell gyalogolni, mert csak néhány busz megy arra felőlem, így aztán a teljes egy megállót le kell talpalni. Pontosabban kellene, ha lenne pénzem bigmekre, de tűzifára gyűjtök. Amúgy is jobban szeretem hagymakarikát, de börgerking csak a város túlsó végén van csak, azt pedig csak mások elbeszéléseiből ismerem. Pályaudvar, meg ilyen távoli dolgok vannak arra, magamfajta vidéki nem kalandozik efféle ismeretlenbe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése