Napok óta reklámozta az Ő Hazájuk mozgalompárt, hogy ők Horthy-szobrot fogak avatni, a parlamentbe benne. Ami nyilvánvaló baromságnak tűnt, mert erről azért harsogott volna a kormányhitű média, de nem tette, és innen lehetett tudni, hogy lepkefingnyi jelentőségű médiahack az egész. (Bár természetesen ártunk és ormányunkból én már bármit kinézek, egy kis horthyzás, avagy a nevezett megszoborálása úgymond könnyed bemelegítés lenne nekik, két éjféli salátatörvény, meg három repülőtér államosítása között.)
És hát ja, a kissé elnyűtt Daráló Dóra őhazájukos képviselő irodájában helyeztek egy mellszobrot, amit valami megtört tekintetűvé aggott református lelkész szentelt föl, áldott meg, vagy amit ők ilyenkor szoktak. (Kovács Attila, a balatonalmádi-balatonfűzfői társegyházközség nyugalmazott lelkésze volt az elkövetéssel alaposan gyanúsítható, ha valakit érdekel. Gondolom az égvilágon senkit, de fél órámba telt kiguglizni, szóval csak azért is ideírom. Ha már életemben először felmentem az Ő Hazájuk oldalára.)
A párt meg azért pont ma avatott egy ellentengernagy-alakú, túlméretes levélnehezéket, mert ez lenne a második bécsi döntés évfordulója, ők meg a hazatérés napjaként szeretnék beiktatni az ünnepi naptárba, Szentisten István meg az aradi vértanúk közé. Mondjuk rájuk is férne egy kis intézményesített hazatérés, mert nekik lassan már teljesen elmentek otthonról.
Horthy viszont bronzba szoborva is meglehetősen krumpliorrú, szóval ha valaki nem tanult történelmet (legfeljebb csak tanítottak neki), akár viccesnek is találhatja a fejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése