2023. május 13., szombat

A Fekvehányás utcában esik

De csak ott, kicsivel arrébb a Teszkó előtt már énekelnek a virágok, rügyeznek a madarak, süt a nap a mozgássérült parkolóban elakadt, sötétített üveges városi tankra, arrafelé már a tájjellegű hajléktalanok is vidáman részegek, nem olyan depresszíven mint itt, a ház előtti buszmegállóban.

A belvárosban meg egyenesen nyár van, indokolatlan kiskölykök simogatják fényesre a giccses kutyaszobrot a nyomokban azért Ady Endrére hasonlító, de legalább szintén giccses másik szobor mellett. Valami közmunkások időnként biztos kennek rá kis folyékony bronzot, hogy ne kopjon el a sok dörgöléstől, hisz hogy nézne ki egy fémbe szobort labrador az európai uniós értelemben vett térkövön, ami el van kenve, mint egy olvadó pálcikás jégnyalóka a strandon.

Felénk viszont borús égből esik a záporzivatar meg a fronthatás, valahol a háttérben állítólag süt a Nap, ha már pár milliárd évig még kitart benne neki a hidrogén, de a Száraztészta Is Kapható Csirkebolt tövéből már úgy néz ki, mintha átment volna az összes héliumba. És nem, az asztrocsillagász fizikusoknak nincs igaza, nem vörös törpe lett belőle, hanem szürkéskék, annak meg elég nagy lenne, már ha látszana a felhőktől. Az Ifás Géza szerint egyébként a felhők is a Napból jönnek, csak nem naponta, mert néha a franciák meg az ausztrálok fölé is küldenie kell párat, a pára meg (ami a felhő eredetileg) macerás műfaj, a Napnak kell kitermelnie az óceánokból, de ha nem süt eléggé, az lassan megy. Önmagába harapó kígyó vagy mi, ha sok a felhő, egy idő után nem lesz több, mert a Nap nem tud többet csinálni a felhőktől.

Így viszont pocsolyák vannak addig is, sárral töltött homokozó a játszótéren, de a gyerekek végre nem akarnak fagyit, amúgy is ötszáz lenne egy gombóc, és át kellene menni érte a Lólegelő utcába, de az már egy másik félteke, persze csak városon belül. Lajoséknak mondjuk ez se gond, nincs gyerekük, Irénkével orvosi tanácsra nem szaporodnak, mondjuk nem pont a féltekék miatt. De az esőt ők is utálják, nem lehet olyankor rendesen sörözni Gézáékkal a garázsbolt előtt, mert pont fölötte nincsenek erkélyek. Amúgy vannak mindenfelé a lakótelep házain, de ha beállnak a kuka mellé a dobozossal, meg a feles keserűvel, csak egy tűzfalnak támaszkodhatnak, de az meg olyan, hogy mellette simán esik az őszies tavasz.

És egyiküknek sem jut eszébe a régi mondásbölcsesség, miszerint a májusi eső aranyat ér, különben kitennének egy vödröt, hátha beveszik a zaciba jó pénzért, halihó az aranyér. Hogy itt egyenlítődik ki a helyi Rózsadombbal szembeni hátrány, a telepen aranyeső, ott meg csak az a hülye napsütés, de hát kellett nekik százmilliós villába költözni, a hülyéknek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése