Erdő Péter a mi saját, felhúzható római kaotikus bíborosunk szerint (nekünk csak egy van, szerény és alázatos nép vagyunk, de főleg alázatos, sajnos a jobbára a jobbágyi értelemben) Ferenc pápa boldog volt Magyarországon. Legalább is ezt írta a Zindexnek, meglehetősen passzív-pesszimista módon. Csak boldog? Mikor a kettővel ezelőtti római püspök már szent? Büszkeség enberek, büszkeség! Ömbizalom! Bergolio Ferenc (szül: Hozé Márió, Szuper Márió bátyja) nem pusztán boldog volt, de csodát is tett, amennyiben a hungaro-neocáciktól a pártállami ágenseken át a dialektikus materialistákig mindenki pontosan azt érzékelte, hogy a generálpápa éppen az ő világnézetét erősítette meg. Szavakkal, tettekkel, meg ilyenekkel, amiket később meg szoktak gyónni.
Igy aztán Erdő bíborosnak is megvan a maga nézőpontja, ahonnan az látszik, hogy a szentatya (ugye, hogy nem simán csak boldog?) örült annak, hogy itt még élnek az európai, keresztény értékek. Itt? Hol járt fejben a fehér ruhás bácsi, miközben Pesten követett mindenféle belvárosi lovas huszárokat?
Ha valamit nemigen látni a mai Magyarországon, az kábé a keresztény értékek (felebaráti szeretet például), Európához pedig lassan csak földrajzilag tartozunk (meg történetileg), de európai értékeket egyre kevesebbet látni, bármekkora lendülettel is néz körbe a bárki. Bár gondolom a római kaotikus egyház hazai leágazását ez annyira nem is zavarja.
Mert hát a modernnek nevezhető európai értékek ott kezdődnek, hogy felvilágosodás, annak meg az alapjaiban máig is eléggé feudális egyház sosem volt kimondott rajongója, nekik igazából (jó, a főpópák többségének) jobban bejön a vármegyés-főispános múlt, no meg a jelenben egyre inkább ezt megidéző rezsim, mint valami szabadelvű, szubszidiaritív demokratikus katyvasz. Ahol mindenki azt mondja, amit komolyan gondol, valami dogmatikus mantra helyett, sőt lehetősége van annak megfelelően cselekednie is, a dolgok nem a központban, hanem helyben dőlnek el, és a többség uralma nem jelenti automatikusan a kisebbség elnyomását. Szóval rémes egy ilyen liberális társadalom. Egy igazi bázisdemokráciára meg kábé ördögűzőt küldene sok vatikáni főkutya, ha már nekik szabadosság a kicsit nagyobb szabadság, bár legalább a főnökök már nem mindig és minden helyzetben tévedhetetlen, csak ex cathedra, de szerintem az is túlzás.
A hazai bíborosunk persze olyan füllel nézi a világot, meg olyan szemüvegen át hallgatja a főnöke szavait, amilyen a többségnek nem adatik meg, Szentisten István király, a pápa meg a Szűzanyám! bensőséges kapcsolatánál sajnos sokaknak fontosabb, hogy "úristen, mennyi is egy fél kiló kenyér meg tíz deka vaj?" Oké, abban is van valami vallásos mellékíz, csak sajnos pont kesernyés, és emelkedettség helyett lesújtottságot jelez, de hát nem lehet mindenki lelkes és rajongó kaotikus főpap, az ő valóságértelmezésével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése