"Többet ér elégedetlen embernek lenni, mint elégedett disznónak.
Többet ér elégedetlen Szókratésznek lenni, mint elégedett bolondnak."
Napra pontosan százötven évvel ezelőtt halt meg John Stuart Mill, aki filozófus volt, némileg közgazdász (mint a tizenkilencedik század elég sok filozófusa), és az angolszász liberalizmus első nagy modern klasszikusa, persze ott és akkoriban, mikor a 'liberális' kifejezésből nem csináltak még szitokszót magabiztos és félművelt bunkók.
Mill meglepően nyitott személyiség volt, főleg ahhoz képest, hogy gyerekkorában nemhogy a játszótérre nemigen járhatott, de iskolába se nagyon (jobbára magántanuló volt, a szintén filozófus und közgazdász fater kreálta szellemi és szociális karanténban), önállóan gondolkodni viszont hagyták.
Tőle származik az a liberális alapvetés, hogy az egyén szabadsága mindig mások szabadságának határáig terjed, azaz mindent szabad, amivel nem gázolsz másokba. És mivel azokkal a másokkal is ugyanez a helyzet, tolerálni kell a felső szomszéd furcsa napirendjét, ideggyenge kutyáját vagy vitatható zenei ízlését, de beszólhatunk neki, ha a fejünkre hamuzik, miközben épp kinézünk a konyhaablakon. Szóval nem szeretni kell, csak elviselni. Ezt ma úgy fogalmazná meg egy online női magazin béna gyakornoka, hogy az is hülye, aki más baromságai miatt idegesíti magát, az idegeskedést ugyanis a konkrét vagy szimbolikus agresszióra kell tartogatni.
npg.org.uk
Mill e mellett komolyan vette a női jogokat, főleg a választójog kiterjesztését (a 19. század közepén!), olyan haladó alakokkal is kapcsolatban állt, mint Florence Nightingale, vagy a saját felesége, Harriet Taylor, akivel amúgy több mint húsz évig volt a fene tudja milyen kapcsolata, de csak az után vehette el, hogy a nő megözvegyült. A nők választójogából persze akkor, mikor hősünk egy darabig parlamenti képviselő is volt, nem lett semmi (csak 1918-ra szüfrazsettelték ki maguknak a mozgalmárok), de a JSM munkássága azért maradandónak bizonyult. Bármit is böffentsenek ki bézbólsapkájuk alól a trendi, félműművelt, önjelölt véleményvezérek. A nemzeti bunkók.
"Az önvédelem az egyetlen olyan cél, melynek érdekében az emberiségnek - kollektívan vagy egyénileg - joga van beavatkozni bármely tagja cselekvési szabadságába. Az egyetlen cél, amelynek érdekében jogosan lehet egy civilizált közösség bármely tagjával szemben - akarata ellenére - erőszakot alkalmazni: mások sérelmének a megakadályozása."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése