Vasárnap van, megyek dolgozni, ami akár jó hír is lehetne, ha hétfőn nem kellene, pedig de. Volt egy szabad szombatom, amikor pihenésképp takarítottam, és a lábam fájlaltam, de legalább fáztam is mindeközben. oké, mondták, hogy ez olyan lesz, hogy minden második vasárnap a munka ünnepe, de legalább olyankor nem jár az ember nyakára a főnökség (mert ők otthon ünnepelnek), és amúgy is nyugi van.
Csak épp nekem cseszi el már az előző napom a gondolat, hogy reggel kelhetek ébresztőre egy kurva hideg lakásban (mert kint van kábé 10-11 fok, fűtés nyilván nincs már), én meg azt érzem, hogy vizes a nadrágom és pólóm, pedig csak hideg mindkettő, mint Szörnyella de Frász tekintete. Vége lehetne már ennek a májusi ősznek, mert tegnap ugyan sütött kissé a Nap, mintha kint meleg is lett volna, de egy áthűlt panelháznak kevés fél napnyi UV-sugárzás, idebent nem lett tőle melegebb.
Márpedig én a lábamat ki nem, ha már csak egy napom van a héten, mikor pihenhetek, nyilván egy százmilliós lottónyereményért elmennék, de ehhez lottóznom kéne. De a fenének hiányzik még egy, immár sokadik az ikszediken szoronganivaló, hogy akkor te jó ég, a lottómat feladtam-e? Mert amilyen kényszeres vagyok, biztos lennének állandó számaim, meg a felejtős utáni rettegős napjaim, hogy csak most ki ne húzzák, ha már nem adtam föl. Szóval föladom, a szerencsejáték kimarad a következő körökből is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése