Ártunk és Ormányunk annyira gigantikus méretekben békepárti, hogy hozzá mérve a Dalai láma egy csecsen hadúr, ehhez képest szinte mellékes szempont, hogy béke alatt ők valamiféle megadást értenek ukrán részről. Hiszen ha az áldozat befekszik az agresszor csizmája alá, akkor az ugyan továbbra is rajta tapos, de onnantól lehet mondani, hogy nem bántásból, csak másik is erre vágyik. És ez már maga a béke, a szadista kínozza a mazochistát és mindenki élvezi. Legalább is valami ilyesmi hámozható ki a ájtatoskodó kormányzati kinyilatkoztatásokból. A megadás felcsútiul béke, pont. Pedig a csizma talpa alatt lenni nem béke, legfeljebb békaperspektíva.
(Amúgy a szadistás hasonlat nem is reális, mert - a vicc szerint is - az úgy van, hogy a mazochista azt mondja: "Üss! Üss!" Mire a szadista: "Á, neeem...." Kit mivel lehet húzni.)
Most meg az van, hogy a felcsútista hűbéreseknek (ezek praktikusan mezei parlamenti képviselők bio-szavazógépek meg polgármesterek) is be kell állniuk a béketáborba, de nem csak úgy szerényen, csendben, hanem a nagy nyilvánosság előtt hangosan, és a józan ész szempontjából különös kegyetlenséggel. Úgyhogy most szerte a hazában, helyi képviselőtestületek fogadnak el ünnepélyesen mindenféle, bornírt nyilatkozatokat, hogy ők aztán kurvára nagyon békét akarnak, de azonnal (mintha lepkefingnyit is számítana) közben ezerrel megy a az ellenzék (azaz mindenki, akik nem ők) háborúpártizása, csak hogy lássák a parasztok, ki védi meg őket a háborútól, és ki az, aki elvinné lányaikat dragonyos-fiúnak, gender-alapon nyilván.
És ebben a szimbolikus békekölcsön-jegyzési versenyben elöl jár Szarvas (Very Bad Iron - bocs...) polgárjenője, B. Mihály (igazából Babák a vezetékneve, de egyrészt indokolatlannak érzem a többes számot, másrészt meg nekem nem babám), aki világpolitikai, és kis híján világtörténelmi kontextusba helyezi a szomszédunkban zajló háborút.
„Mindenhol a történelmet eltörlik, meg gender, meg hom, woke-kultúra, meg anyámtyúkja, ami folyik Európában, az katasztrófa. (...) Iszonyúan sajnálom a kárpátaljai magyarokat, az ukránok azok úgy veszekednek, ahogy akarnak az oroszokkal, ez az ő sorsuk és az ő problémájuk. Minket már egyszer beszorítottak ilyen kérdésbe, amikor jobbról a Hitler jött, balról meg az oroszok” (444.hu - és ők is kiszúrták, hogy de Sztálin keletről jött, az meg a térképen jobbra van, Hitler viszont fordítva, persze politikailag akár stimmelhet is.)
Tömör, velős, mondhatni sommás megállapítás, láthatóan egy tapasztalatokkal zsúfolt élet, meg rengeteg sok tanulmányozás és gondolkodás főzete, vagy inkább párlata. Mit lehetne még hozzátenni ehhez? Talán hogy minden út Kómába vezet - mondotta az öreg Kis azután, hogy nemcsak ettünk, ittunk is.
Én nem tudhatom, a polgármester úr mivel módosítja a tudatát, de az biztos, hogy én nem kérek belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése