Boron és nyalókán élt túl öt napot egy bozótosban egy ausztrál nő. Pedig csak annyi történt vele, hogy rossz irányba kanyarodott le, autóstul beleragadt a sárba, és az említett tápanyagokkal várta ki, míg megtalálták a rendőrök. Öt nap múlva ugyebár. Én viszont nem értem az egészet:
- Hogy lehet addig menni, és csak menni előre egy nyilvánvalóan téves útvonalon, míg mozdíthatatlanul bele nem ragad a sárba az ember személygépjárműve? Nem tűnt föl a nőnek, hogy esetleg ez nem olyan jó ötlet? Persze lehet, hogy autópálya-szerűen príma volt az út, és aztán egyik pillanatról a másikra, pár méteren belül jött az ázott futóhomokból képzett sár, ő meg süllyedt mint a Titanic, bár nem volt zenekar a közelben, amelyik ilyenkor is tovább játszott volna. (Az úgy volt tisztelet koncepciós perrendtartás, hogy Dömdödömmel fát vágni voltunk az erdőn, de olyan szerencsétlenül dőlt a fa, hogy Dömdödöm alászorult. Azt' ahelyett, hogy kimászott volna, idegileg összeomlott, mint a második ukrán front.)
- A hír szerint azért nem száll ki a kocsiból, mert egészségügyi problémáiból kifolyólag nem tudott. De vajon miféle egészségügyi probléma, amitől egyedül ki sem tud kászálódni abból az autóból, amit egyébként egyedül vezethet? (Arra tippelek, hogy talán mozgássérült, de ettől persze még érthetetlen a "meg sem állunk a bozótosig" hozzáállás.)
Érdekes módon a Twitteres kommentelők nem idegesítették magukat efféle kérdésekkel, ők csak dicsérték Victoria állam rendőrségét, hogy milyen jó munkát végeztek, meg örömködtek, hogy szerencsésen végződött a sajnálatos eset. Azt, hogy ez egyben érthetetlen is, egyikük sem tette hozzá. de hát így járok, ha kommentekben keresek válaszokat, miközben a hozzászólók csak kicsit egyszerűbb lelkek nálam, de pont annyira tájékozatlanok. Csak őket ez nem zavarja, nem érnek rá, vagy jól van beállítva a gyógyszerezésük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése