A túloldalt is mindenki ugyanaz

A kormányhitű Zorigó szerint a pártvezér és kancellár, még hétfőn, a parlamenti kérdés-válasz cirkuszfesztivál keretében, "felmosta a padlót a baloldallal". Nos, ha a sértődött ám gőgös mellébeszélés felmosásnak számít, akkor a felcsúti egymagában egy takarítóvállallat. Még szerencse, hogy nálunk nincsenek liberálisok, zöldek, hungaronácik, de valójában még konzervatívok se, itt mindenki vagy felcsútista, vagy baloldali, azt' jónapot. 

Szólni kéne némely kormányhitű önjelölt véleményvezérnek, hogy feleslegesen libsiznek, liberóznak vagy libernyákolnak, itt mindenki, aki valamennyire nem rendszerkonform, az balos, tehát komcsi, tehát egy tök más, nem nemzeti diktatúrát építene, amit nem hagyhatnak az igaz hazafiak, a demokrácia-bontás az ő projektjük, és nem adják. Olcsón. De a nemzeti burzsoázia-alapú illiberál autokrácia gazdaságilag racionális, tehát önző, tehát vadkapitalista, azaz van az a pénz, amiért egy addig a nemzetből kiközösített tehátkomcsi balos is rúghat egyet a harmadik köztársaság hullájába. 

Egy Fletó nevű rózsadombi népvezér például meg is tette, olyan remekül volt korábban pártvezér és kancellár, hogy mára már csak az előbbi, működése ellenben ezt a mostani, feudál-kleptokratív izét okozta, nem is bírnak elég hálásak lenni nekik a felcsútista Belső Párt prominensei.

Plusz nekik is kényelmes ez a egyszerű, langyos dichotómia, hogy Pál utcai fiú vagy, vagy vörösinges,  Luke Skywalker vagy Darth Vader, Clint Eastwood vagy a bajszos statiszta, akit lelő préri ötödik percében. Egyszerű kérdésekre lehet egyszavas, de maximum tőmondatos válaszokat adni. Buzi-e vagy? Én nem, de! Kossuth Lajos azt üzente? Faszt! Többségben az ellenzékiek? Ja, Londonban.

És ezt az felettébb emelkedett, kifinomult és stílusos kommunikációt hívják mifelénk politikának. Hogy közügyek meg mifene, ugyan már! A közügyek a magánügyekből lesznek, elvégre magánemberekből áll a köz, legfeljebb annyi a különbség, hogy egyes állatok egyenlőbbek, azaz egyes magánemberek magánügye inkább közügy, mondhatni közebb, mint másoké. Ennek megfelelően kell jobban támogatni őket, állami megrendelésekkel, kisebb-nagyobb bankokkal, és mivel a sajátjára jobban vigyáz az ember, mint a közvagyonra, lehet, hogy kastélyokkal is, csak hogy legyen azoknak igazi gazdája. Mert a gazda szeme hizlalja a bankszámlát, nem választott képviselőin, hanem megbízható szolgáin keresztül.