Ha a tavasz az új ősz, a negyven az új harminc és a régi az új új, akkor Koszovó az új Ukrajna? Nos, igazából a régi, hisz ott, emlékeim szerint 1999 óta van ez a furcsa állapot, amikor is a szerbek elkezdték irtani a koszovói albánokat, a NATO elkezdte ezért bombázni Szerbiát, aztán az lett, hogy a IFOR meg SFOR után lett egy KFOR is, meg egy független Koszovó. Aminek függetlenségét elismerte a fél világ, nagyjából 2008 (a függetlenség egyoldalú kikiáltása) és 2013 között (inkluzíve a szokásos EU plusz Svájc und Norvégia), a másik fele meg nem, néhányan nem nyilatkoznak, és persze nem nehéz kitalálni, ezek közül hová tartoznak a szerbek. (Akik amúgy nem tudják, hogy viszonyuljanak a kérdéshez, olyan jelentős nagyhatalmak, mint például Ruanda, Uganda, Jamaica, a Zöld-foki Köztársaság, São Tomé és Príncipe, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek vagy méltán híres Botswana, ahol ugye az istenek a fejükre estek.)
De akkor, bő tíz éve, nagyjából azért eldőlni látszott az ügy, én se igen követtem azóta, mi történik arrafelé, úgyhogy most nekem is hír volt, hogy a helyi szerbek egy némileg komolyabb lázongást eszközölvén, összecsaptak a KFOR katonákkal. Mi? Hogy ott még mindig vannak ilyen békefenntartók? Pedig ezek szerint vannak, köztük magyarok is, akik mintegy húszfős kontingenssel járultak hozzá a nemzetközi csapatok sebesült-állományához, nyilván nem szívből, kötelességből csupán.
A konfliktus amúgy annak kapcsán robbant ki, hogy bizonyos településeken (ahol állítólag a szerbek vannak többségben) albán polgármestereket választott az istenadta nép, ráadásul időnként igen csekély szavazataránnyal, mert a sok jelölt között rohadt sokfelé oszlottak meg a szavazatok. Nyilván, hogy nehogy már egy szerb fusson be végül, mondják a szerbek, de a fene se tudja, kinek van itt igaza. Még jó, hogy Szlovákia EU-tag, szóval határozottan a világ pacifikáltabb részéhet tartozik (mínusz Hangeri, mi mintha egyre inkább a hatalmi arroganciával elkövetett látens megfélemlítés mentén lennénk relatíve békések), így nem fenyeget a veszély, hogy a szlovák többség fellázad, mert egy ottani magyar lett az ügyvezető miniszterelnök.
Szerbia viszont már csapatokat mozgósít a koszovói határon, hogy ott ugye nem tartják tiszteletben a kisebbségi (sőt, helyileg többségi) jogokat, a koszovói albánok szerint viszont szerb bandák garázdálkodnak államellenes jelleggel (vagyis: nem focihuligánok, vagy nem csak), egyelőre még egyik fél sem akarja nácítlanítani a másikat (mint tavaly télen Vlagyimir Vlagyimirovics az ukránokat), de kezdik azt a forgatókönyvet játszani. Egyik sem EU vagy NATO tag, mint ahogy a szovjetek aktuális háborújának résztvevői sem, bár talán pont a KFOR jelenléte garantálhat némi biztonságot, hogy nem lesz ebből még egy, az orosz-ukrántól amúgy nem is teljesen független derűre háború. (Pedig messze vannak a kilencvenes évek, mikor az egykori Jugoszlávia esett darabjaira, szétlőtt városok és tömegsírok díszletei között.)
Vagyis esélyes, hogy nem, mégsem Koszovó az új Ukrajna, de mivel Európa ezen végén a politikusok nem hogy nem tanulnak a történelemből, de kurvára nem is akarnak, a közhely szerint arra ítéltetnek (pontosabban arra ítélnek minket), hogy újrajátsszuk a múlt hibáit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése