Memória, vagy hogy is hívták...

Minden reggel azzal indul, hogy már megint egy rohadt nap, pedig a fene se várja a holnapot, a ma meg minek, a tegnap meg jó lenne még, mert már elmúlt, de a magyarban nincs annyi igeidő, amiből ez értelmesen összerakható lenne. Igazából vannak olyan nyelvek, mondjuk a hopi indiánok eredeti nyelve, amiben nincs is valódi jövő idő (mert a jövő még nem volt, mit lehetne róla dumálni?), rendes múlt (arról meg utólag már minek?), van viszont rengetegféle jelen idő, csak hogy árnyaltan lehessen reflektálni az aktuális dolgokra. Hát igen, ez az, mikor egy közösség (törzs, klán, horda, pártalapszervezet) igazából a jelenben él, nem aggódja túl a jövőt, és nem tépelődik az amúgy már megváltoztatatatlan múlton, ám érdekli, hogy mégis mi a frász van épp most?

Ez az ami nekem nem megy, a múltat ugyan lassan elengedem de aggódom a jövő miatt, pontosabban egyre gyakrabban engedem el a volt dolgokat, hisz minél öregebb vagyok annál több minden van, amire nem szeretnék emlékezni, és egyre kevesebbre is emlékszem, csak mert hülyülök, és ez valahogy a memóriával kezdődik, de az a kurva jövő, az még aggaszt. Nyilván mert ahhoz kevésbé kell memória. Az ízlésem viszont (szerintem) most is remek, legalább is rémlik, hogy régebben az volt, és mitől romlott volna? Oké, ma már nem biztos hogy ötösre érettségiznék töriből, sőt biztos nem (évszámok, királyok, csaták, évszámok, királyok, forradalmak évszámokkal, csaták stb. - a fenének sem hiányzik), de Sztravinszkij közel harminc éve is tetszett, meg az Iron Maiden is (és akkor ez még csak nem is két szélsőség), és a képregény filmeket (nagyjából a Supeman, meg az első Batman) már akkor is teljes szívemből utáltam, kedvenc íróim listája meg csak bővült, de még senkit sem kellett lehúznom róla.

Viszont az elhülyülő memória előnye, hogy pár év után újraolvashatok bármit, igaz első élmény lesz, mert bár tudom, hogy ismerős valahonnan a cucc, de hogy a négy részes trilógia harmadik kötetében mi lesz Mr. Enderby sorsa, az kíváncsian várhatom.(Az meg hogy Columbo tetszőleges részében ki a gyilkos, az úgyis kiderül az első két percben, és a végéig azért ez még nem törlődik, úgyhogy harminc éve nem nézek ilyet. Se. Elvégre nem érdemes.) Meg hogy jé, milyen jó kis zenekar ez is, pedig.