Agyarországnak immár van Mesterséges Intelligencia (magyarul AI) startégiája, ami úgy kell nekünk, mint egy falat kenyér, tétova tekintetű nyugdíjasok kérdezgették egymástól a teszkóban, már hónapok óta, hogy oké, drága a vaj, de mikor lesz végre mesterséges startégiánk az intelligenciára? He? És most szóltak nekik, hogy már évek óta van, a 2020-30 közti időszakra, és olyan sok szép közhelyet írtak bele, hogy fal adja a puding próbája az evést.
Hisz e tekintetben, illetve vonatkozásában már messze előttünk jár Silicon Valley, de annyira, hogy nálunkfelénk még kifejezetten csak Szilícium-völgynek emlegetik, mert a szilikon a csöcsös plakátlányok a Zorigóról melleiben van, ami meg az ilyen csipekben meg mikoráram-miafaszomokban, az a szilícium. Ezt is mi tudjuk a jól, a világ meg en bloc hülye. És nincs is olyan stratégiájuk, mint a mi stratégiánk (vagy az első jamaicai bobcsapat), mert pont olyan nem is lehet, az hülyén nézne ki ránk.
Nade, a stratégia ami végre meglett igen nagyívű (bár a vaj ettől még luxuscikk marad), hiszen az AI nagy kihívást jelent a munkaerőpiaci szempontok ööö... szempontjából (tekintetében!), de mi szerencsére igazi összeszerelő-ország akarunk lenni, sőt kissé vagyunk is már eléggé, márpedig egy mesterséges izé hiába kurva intelligens, de nem tud megfogni egy csavarkulcsot, nem krákog a halálfejes csersznyepálinkától, és nincs hová húzni rajta az olajos bakancsot, ami a főkancellár szerint az igazi jómunkásember diffenetia specificája.
Ettől még persze a A- vagy MI jól megtolja majd a GDP-t, a GNP-t, a CBA-t és az STB-t, utóbbi különösen fontos, mert ez méri a satöbbiség hazai nettó bruttóját, amit nemzetközileg egyébként ETC-indexnek is neveznek, talán latinul.
Maga a Stratégia a neszesemmi csimborasszója, bürokratanyelven fogalmazott, általánosságokat és közhelyet puffogtató semmitmondás, aminek a harmadik oldalánál bealszik az ember, pedig lenne még vissza ötvenpár oldalnyi intellektuális mélyrepülés. Ilyenek, hogy:
Hát igen, ez kábé annyira konkrét, amennyire egy ilyen stratégia lenni szok, taktikázásból üres zagyvaság, mert akik írták, nyilván vagy nem értettek hozzá, vagy igen, csak nem akartak semmi határozottat bevállalni, így marad ez a szokásos kormolás, amiből anno igen sokat láttam, még boldogult egyetemi oktató koromban. (Akkor speciel a még minőségbiztosításnak hívott minőségirányítás felsőoktatási bevezetése kapcsán aludtam bele számos efféle dokumentumba, azokban is annyi volt a konkrétum, mint mackósajtban a brummogás.) A vérbeli, kőszáli bürokraták sajátja ez a szigorúan monoton túláltalánosítás, no meg a közhelyek mértéktelen használata, főleg hogy e kettő javarészt átfedésben van. A közhelyek genetikusan általánosak, az általánosságok meg a legideálisabb közhely-alapanyagok, úgyhogy ezeket olyan természetességgel termelik a hivatalok, ahogy a kutyák hugyozzák le lámpaoszlopokat. És nagyjából pont akkora eredménnyel. De legalább életüket és bérüket egy jó folyamatábráért, amibe aztán mindenki azt projektál, amit csak akar, a megrendelők jellemzően értelmet, sokszor mondjuk elég indokolatlanul.
De mindegy is, a következő ilyet már úgyis eleve egy AI-val íratják meg a névleges szerzők, szerény pártízmilliós honoráriumért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése