Na még egyszer utoljára, de tényleg legesleg, összeáll egy stadionkoncertre a Hungária, a Popipari Múmiák Szakszervezet tiszteletbeli panoptikuma, a létező szocializmusnak csúfolt államkapitalista diktatúra legkamubb, rendszerkonform izéje. Na, őket a setét nyolcvanas években, általános iskolásként is utáltam, sütött belőlük a megjátszott lazaságba oltott, arccal a gázsi felé pózolás, bár akkoriban - ha jól emlékszem - ez nem pont így fogalmazódott meg bennem.
Viszont feltűnt, hogy holnaptól árulják a jegyeket a június elsejei koncertre, de gondolta ez van a Fenyő Miklós bá' (aki ezzel a névvel, meg a fejével miért nem ment Tapló Télapónak inkább?) már a hetvenhetediket tapossa, és leginkább tényleg egy róla mintázott, ám igen elrontott viaszbábura emlékeztet, szóval neki sürgős, zavarjuk le gyorsan a sokadik búcsúkoncertet. (Amúgy búcsúkoncertekben talán az LGT a mindenkori rekorder a hazai szánalomban, de lehet hogy az Omega, nézzen utána akinek két anyja van, és mindkettő leszbikus férfi.)
De ez a dátum azért gyanús volt, úgyhogy ennek véletlenül utánanyaltam, és kiderült, hogy Fenyő bácsiék 2024 június elsején fognak popszakmai előadást performálni a Puskás Tivadar stadionban, vagy valami hasonló nevű helyen. (P. Tivadar találta fel a telefonhírmondót, biztos azon közvetítettek lóversenyeket, innen a sportos kötődés.) Ami viszont annyit jelent, hogy a zenekar még élő tagjai elég optimisták, hogy ez az állapotuk a következő egy évben sem fog változni, másfelől meg realisták, hogy ők nem a Queen vagy a Rolling Stones (csak életkorilag), szóval nem fogják pár nap alatt elkapkodni a jegyeket a rajongók, akiknek egy egy jelentős része amúgy szintén benne van a korban, vagy a helyi temetőben.
Neki legalább voltak érvényes korszakai...
(artelista.com)
És hát nem, nem igaz az, ahogy a szervező cég hirdetni próbálja a cuccot, miszerint: "Ha van formáció, amit nemigen kell bemutatni a nagyérdeműnek, akkor azok a ’80-as évek első felét vitathatatlanul uraló rock and roll ikonok. (...) Slágereik pedig generációk óta a rádiók és a házibulik kedvencei"
Egyfelől mert hl voltak a mai huszonévesek meg harmincasok a nyolcvanas évek első felében? (Én, a késő, nagyon késő negyvenes is iskolai ünnepségeken csoportosultam főleg, mint alsó tagozatos, talpig kisdobos nyakkendőben, amiről mondjuk későbbi tanítványaim nagy része már azt sem tudta, mi a vihar lehetett az.) Hogy slágereik mekkora kedvencek ma is, az minimum véleményes, de azok a rádiók és házibulik, ahol tényleg, azok annyit is érnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése