Rém vicces asszem nem tudok lenni, rémes délelőttöm volt, ami fájdalmas délutánban folytatódik, de azért van benne valami alapvetően abszurd, szinte humoros. Hogy ugyanis az embernek balesetet kell szenvednie ahhoz, hogy ne kelljen kórházba mennie. Én például ma reggel, most majdnem azt írtam, hogy ablaktisztítás közben, de valójában ablaktisztítás helyett (már az első ablaknál) leestem a létráról, és kissé összezúztam magam. Minek következtében már gurítottak is át a sürgősségire (a nőgyógyászaton nem voltak rám felkészülve), hiszen ha az embert balesetet éri, akkor a legjobb ha már eleve a kórházban (ha már mindenképp elüt egy autó, legalább mentő legyen), úgyhogy megvizsgáltak, és aszonták alapvetően semmi bajom, azon kívül hogy fáj ha felállok, leülök, megyek valahová, vagy állok valahol. Húzódások és zúzódások, amikkel elég olcsón megúsztam.
Így aztán az üzemorvos elmaradt, de azért volt dolgom ugyanott egy másik orvossal, most pár napig itthon (majd jól megírom az esedékes cikkeimet legalább), aztán újra kórházba kerülök, de annak örülni fogok, mert már nem fáj. Fura egy fordított helyzet ez.
De valami más, mert már unom magamat: Ismét könyvet ír Salman Rushdie, ami jó hír, bár szegény inkább könyvet diktál. Tekintettel arra, hogy fél szemére vak (ez de rosszul jött ki...), az egyik kezére meg béna a tavalyi késes merényletkísérlet óta, de ettől függetlenül még mindig az egyik legnagyobb élő író, és nem kis szerencse kellett hozzá, hogy az lehessen. Mármint élő, még mindig. Az írósága az tehetség dolga.
theguardian.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése