1448-ban a mai napon volt a rigómezei csata, ahol Hunyadi Rigójános vereséget győzött. Elvégre nálunkfelénk minden győzelem, az egész történelmünk egy permanens diadalmenet, mert lehet hogy valami nagyvezír a csatamezőn kikapott, de tessenek csak visszanézni a szerencsétlen győztes veszteségeit!
Ennek természetesen semmi jelentősége ma már, és nincs köze ahhoz, hogy több mint négyszáz (hattal több) évvel később, ekkor született Oscar Wilde (pontosabban Oscar Fingal O’Flahertie Wills Wilde), Dublinban. Ő pedig közelebb áll hozzám, mint Hunyadi bármelyik, akitől nem olvastam egy sort se, egyetlen darabját se láttam színházban, meg a szobrát Londonban, a St. Martin templom mögötti közben.
Azért kicsit ijesztő...
Ahogy felnézek a laptopból, pont a szemben lévő könyvespolcon van (a kiemeltek között) az Oscar Wilde összes, jó vastag könyv angolul, de gondolom magyarul is hasonlóan vastag lehet. Gondolom.
De most már csak azért is megnéztem, a 2000-es magyar változat 485 oldal, az enyém meg 855, de 2013-as (a Bounty Books-tól), szóval ahhoz képest, hogy Oscar 1900 óta halott, a kétezres években még bővítettet az életművét egy keveset. Oké, az angol változat illusztrált, de a grafikák nem töltenek ki több száz oldalt, szóval tuti hozzáírt a szerző.
Biztos szerelmes volt, mikor 46 évesen állítólag meghalt, elvégre Párizsban élt éppen, az meg a szerelem városa, a vonatkozó rózsaszín borítós szakirodalom szerint pedig, a szerelem halhatatlan. Úgyhogy szerintem OW csak megjátszotta a halálát, később Connor MacLeod néven éldegélt New Yorkban, majd Duncan álnéven visszaköltözött Párizsba. De tényleg, láttam a tévében, márpedig akkor ez pont így történt.
Egyébként jó oka volt eltűnni szem elől, hiszen közismert homobuzi melegszexuális volt, azt meg a nagybritánoknál a törvény büntette, minek okán hősünk felejthetetlen két évet töltött a később híresen megverselt readingi kóterban. (Magyarországon 1961-től nem bűncselekmény a homoszexualitás, de Angliában csak 1967-től, szóval már akkor is halódott a nem elég haladó Nyugat. Bár nekem a '61 is eléggé megkésettnek tűnik.)
Persze lehet, hogy Wilde biszex volt, a viktoriánus korban még nemigen bíbelődtek az efféle különbségekkel, de tény, hogy 1890-ig, azaz élete utolsó évtizedéig kívülről boldognak, na jó, kiegyensúlyozottnak tűnő házasságban élt, két gyerekkel. Akkor jött a fiatal wannabe író, Lord Alfred Douglas, akinek apja, Queensberry márki nem repesett az örömtől, viszonyukat látván, és nekiment Wilde-nak, aki erre beperelte rágalmazásért. Nem kellett volna, a bíróság ugyanis őt ítélte el fajtalankodásért, így került börtönbe, és így született meg A readingi fegyház balladája.
Mondjuk két év letöltendő egy halhatatlannak nem sok, de attól még rohadt unalmas, durván megalázó és a szabadulás utáni, generális társadalmi megbélyegzés sem tesz jót egy kissé nárcisztikus alaknak, akármekkora művész is. Pedig OW igazán nagy volt. Ezért száműzte magát Párizsba (Franciaországba, nem Texasba), majd onnan is eltűnt, mert a franciák vagy nagyon szabadosak voltak az ő ízléséhez képest, vagy nem eléggé. Minden esetre hamarosan szimulált egy fülfertőzés-súlyosbodást, katolikus hitre tért, és másnap „meghalt“. Igen szűk körben zajlott a temetés, de egy féltéglákkal töltött koporsót kísérgetni senkinek sem volt nagy kedve, meg az idő is szar volt. Wilde írásai persze ettől még nagyon jók.
lithub.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése