Kampányt indított a Kerekeken Guruló Tömegközlekedési Állami Nagy Izé (MÁV-Volán), biztos azért csak ők, mert Magasan Repülő Állami Pénznyelő (Malév) már nincs, a katonai nemkormánygépeken meg legfeljebb Ártunk és Ormányunk főtagjainak testőrsége pofozkodhatna, de nekik meg eleve szabad.
A kampány lényege, hogy az utasok ne bántsák a személyzetet (fizikailag, így gondolom kurvaanyázni még lehet), mert meg lesznek baszva, a bíróságon még csak szimbolikusan, de a böriben már akár konkrétan is. A szolgen ugyanis így hangzik: „Ha megütöd, leülöd!“ Szép és egyszerű üzenet, valami állami költő biztos sokat kapott érte, mondhatni költöttek rá.
Miért, eddig a kalauzt, jegyellenőrt, buszsofőrt, vagy a peronon a faszit a zöld tárcsával büntetlenül le lehetett csapni, vagy nem de börtön nem járt érte? (A mozdonyvezetőt azt mondjuk eddig se, büntetéstől függetlenül, mert ő olyan, mint a repülőgépen a pilóta, hogy mi utasok bízunk benne, hogy ott van elöl a fülkében, de nemigen látjuk. Illetve ha igen, az akár nagyon rosszat is jelenthet, pláne ha ejtőernyő is van rajta.) Ráadásul nem tudom, ez mindenféle megütésre vonatkozik-e, vagy csak bizonyos típusú/ szándékú/ erősségű ütésekre. Vagyis ha próbálom eszméletre pofozgatni az ájult és/vagy részeg kalauzt, az ér-e letöltendőt, vagy csak ha nyolc napon túl gyógyuló lelki sérülése lesz tőle? De lehet olyan is, hogy egy hirtelen vészfékezésnél pont mellette (a hivatalosan jegyvizsgálónak hívott kaller mellett) állok a folyosón, és akaratlanul is a földle lököm, nagyon dulván. Remélem ezt nem veszi személyes támadásnak, a tekintetes bíróság meg tekintettel lesz arra, hogy ilyenkor mégis csak a kanti szándéketika alapján kell ítélkeznie, nem pedig az eredmény mentén, miszerint mondjuk az sértett áldozat esés közben véletlenül lenyelte a szolgálati mobilját.
Egyelőre annyi biztos, hogy lesz nagy kampány: „Az elkövetkezendő egy hónapban a MÁV–VOLÁN-csoport a honlapján, közösségimédia-felületein, vállalati blogjában, óriásplakátokon, járművein és autóbusz-, illetve vonatállomásain változatos tartalmakkal próbálja felhívni a közvélemény figyelmét arra, hogy az erőszak nem megoldás a nézeteltérések rendezésére.“
Azt még nem tudni, melyik kormányközeli hűbéres-közeli vállalkozó kapja majd közbeszerzés keretében a túlárazott megbízást, de sok választása a Mávvolánnak nyilván nem lesz, ha a tenderen majd csak a kijelölt vállalkozó indul, meg a felesége holnap bejegyzett bétéje, hatszoros árajánlattal, hogy ne legyen kétség, végül kinél veszti el közpénz jellegét a költségkeret duplája.
arckönyv.kom
És lássuk be, istenadta népünknek igen is szüksége van az olyan alapvető, bölcs és egyúttal még sosem hallott morális tanításokra, miszerint az erőszak nem megoldás. Ki hitte volna! - csap majd a homlokára megannyi kocsmai bunyós, mikor már épp széttörné a sörösüveget a csapos fején, de meglát egy ilyen plakátot, és rájön, hogy a csapos is közfeladatot ellátó személy, főleg az ő kis életvilágában. Mondhatni a fazon a pult mögött a kocsma kalauza, és mozdonyvezetője, kettő az egyben, azaz duplán fontos nem lecsapni, mint egy kóbor őszi legyet.
Miközben vannak esetek, mikor igen is az erőszak a megoldás, ha például engem kezdene ütni valaki, én visszaütnék, és nagyjából nem érdekelne, mennyire taposok a lelkébe és a bordái a közé a támadónak. De valószínűleg nem ülném le, mert egyrészt eddigi életeben még egyszer sem bunyóztam, de tényleg senkivel, másrészt meg még van olyan, hogy jogos önvédelem, szóval a a támadó jellegű bebaszott-agresszív kalauzt leütni nem kell félnetek, olyankor pont nem közfeladatot lát el.
p.s. És a végére egy jó élmény a témában, tizenévvel ezelőttről. Jöttünk haza Petrával Londonból, pontosabban már Pestről vonatoztunk hazafelé, és a dombóvári átszállás után ő észrevette, hogy a kistáskája (telefonnal, pénzzel, bankkártyával, igazolványokkal) a pécsi intercityn maradt. Egy könnyedebb agyvérzése után azért fölvetettem, hogy szólni kéne a kalauznak, mert ugyan ez itt már a gyékényesi személy, de talán kapcsolatba tud lépni az IC-s kollégával mobilon. És így lett, a kaller felhívott valami központot, hogy ki vizsgál jegyet Pécs felé, aztán felhívta őt, mi meg bemondtuk hogy melyik ülésen (illetve mellette) marad a milyen színű és méretű tatyó, és a kolléga meg is találta. A kérdés csak az volt, hogy hol adja le, végül a pécsi forgalmi iroda lett, ahová másnap elvonatoztunk érte, és benne volt minden, hiánytalanul. Leütés nem volt, csak mi ültük le az oda-vissza vonatutat a szülővárosomig. Izé... meg -tól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése