Ez tényleg gyomron taposott, valaki valahol Kínában tényleg nagyon gazdag, de gondolom a Kommunista Párt nem hagyja hogy mindenféle jöttment milliárdos repülőgép-anyahajót vagy atomtengeralattjárót vegyen, úgyhogy ennyi jön ki a kurva sok pénz, a középhaladó paranoia, no meg a mindenáron látszani vágyás elegyéből. Kicsit nagy, eléggé robosztus, mindenképp feltűnő - egy luxusjacht és egy páncélautó találkozás a nyugatmajmolás boncasztalán:
444.hu
Így néz ki a hajó ha nem jó, formájában ötvözi a huszadik század második felének brutalista építészetét, és a kivagyisztikusság egzisztenciális szorongását, miszerint jó, ha az ember kurva gazdag (és ettől egyúttal kurva fontosnak is érzi magát), de a pénz önmagban nem sokat ér, ha nem látszik. Mások arcán a sárga irigység.
A tervező meg valószínűleg szívesebben öntötte volna ki az egészet látszóbetonból, úgy remekül tudott volna süllyedni, bár gondolom a megrendelés egy olyan darabra szólt, ami elsüllyedés előtt (sőt inkább helyett) azért úszik is. A kész mű azért így is jól reprezentálja a überdzsentroid újgazdag mentalitást, illetve a feltehető tulajdonos vélhetően csekély farokméretét. (Lőrinc baráté meg gondolom összemenőben, már ha és amennyiben az egyre nagyobb jachtokat szemléljük, de neki pont van az a pénz, amitől szexi lesz az is, ahogy belekeveredik az egyszerűbb összetett mondatokba is.)
Szóval ha nekem egyszer sok pénzem lesz (na jó, kezdjük kicsiben: lesz pénzem egyáltalán) pont ilyen hajót akarok, ilyen letisztultan minimál stílben, a mindenkin átgázoló akarat fényes aurájával. Hisz akinek ilyen kisugárzás nincs, az legalább mutassa a helyén tátongó űrt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése