Bizony mondom néktek, nem túl sötét fellegek gyülekeznek az égen, ezúttal nem szimbolikusan, hanem a maguk vízpárás konkrétságában, amitől már csak húsz fok van, közel harminc helyett, de viszont poloskák is. Akik már eltették volna magukat télre az erkélyemen, mint a befőtt, de az októberi nyár hatására kirajzottak, és most hogy egy egész kicsit hűvösebb van, már a függönykarnison bandáznak. Kellet nekem folyton szellőztetni, de nem tehettem mást, hisz évek óta nem érzek szagokat, így folyamatos szorongásom, hogy biztos büdös van a lakásban, úgyhogy két új hobbit is találtam: a kényszeres szellőztetést, meg hogy napi kétszer viszem le a szemetet, minimum. Ja, fürdök is, elvégre minden almacsutka meg üres szardíniás doboz und hagymahéj mellett is én lehetek a legkomolyabb, potenciális bűzforrás.
Eddig megbocsátó voltam a poloskákkal (vagy polosokkal, ha nincs kedvem becézgeti az undorítókat), ha leltem egyet idebent, finoman megfogtam valami szalvétával, és kibasztam az ablakon, rendszerint el is repültek, de most, hogy egyszerre hatan ültek a konyhai függönyön, egyesével levadásztam a kis rohadékokat, és mentek a lefolyóba, forró vizes kísérettel. Azaz kinyitottam a mosogató meleg vizes csapját, és belevágtam a vízbe a pofátlan rovarokat, ha már eleve ízeltlábfób vagyok lenni. (De annyira, hogy a rákokat is csak úgy viseltem el bármikor, hogy garnélás-majonézes szendvics formáját öltötték, amikben nem volt fej meg tor, csak potroh, már ha a rákoknak is ilyen testtájaik vannak. De semmi ízeltláb, az ízeltláb az nuku!)
Úgyhogy most jól elcsesztem a karmámat, bogarakat öltem, de hát ők tolakodtak be az én életterembe, és mentségemre szóljon, csak a bogarakkal kapcsolatban vagyok egy kicsit náci, és ott is csak célirányosan, elvégre egyetlen poloskát sem zártam még munkatáborba, gyorsan és szakszerűen végeztem velük. Ráadásul még mindig erősen pozitív a mérleg a szabadon engedett és a legyilkot példányok viszonylatában, szóval ez még nem a poloska-holokauszt (azt a profi rovarirtók performálják), csak afféle lokális terrormerénylet, a saját konyhámért vívott szabadságharc jegyében.
Amúgy is, szeretik a poloskák a gombás, zöldfűszeres-sajtkrémes spagettit, hogy vérszagra gyűlnek, mint az éji vad? Gondolom igen, és bár már annak gondolata is elborzaszt, hogy amatőr entomológus legyek, de tapasztalati tény, hogy ezek a dögök mindent is szeretnek, a lószartól a a rántott karfiolig. Én ellenben csak az utóbbit, bár az előbbit persze nem kóstoltam, sőt nem is tervezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése