Az elmúlt napokban nagyot ment a médiában, hogy Mosonmagyaróváron olyan bravúrosan sikerült leaszfaltozni egy utcát, hogy a villanyoszlopokat hagyták is az út közepén, és szépen körbefolyatták őket a fekete szutyokkal. Ettől persze, kerülgetésbiztonsági okokból az út széle is mókásra sikeredett, amivel komplett lett az amúgy unalmas kisváros legfrissebb látványossága. A helyieket mondjuk nemigen zavarja a dolog, hisz az oszlopok már az út poros-murvás korában is középen voltak (arrébb tenni őket, vagy ne adj isten, a föld alá vinni, meg túl drága lett volna, de főleg macerás), és egyébként is, minden csoda három napig tart, mert ez azért mégsem Diznilend, de megér egy párperces blokkot bármely tetszőleges kertévé híradójában, addig se a zsemle áráról van szó, vagy a buszsofőrnek, esetleg vasúti forgalmistának álló tanárokról.
nepszava.hu
Mialatt a fél ország - és nem csak a bulvárfüggő fele - nem igazán tudta, hogy röhögjön vagy szörnyülködjön az eseten, és így leginkább mindkettőt tette, én észrevettem, hogy kicsiben van ilyen a közelemben is, ráadásul nem mostanában csinálták ilyenné, hanem mindig is így volt, mióta kilátok a fejemből a környéken lakva.
Van itt egy saroknyira a lakásomtól egy Lómai Kaotikus templom ( a szomszéd néni szerint „Szemmargitról“ nevezve), na amellett a járdán is középen vannak az oszlopok. Oké, nem a Petőfi utca közepén, de mondtam, hogy ez csak kicsiben analóg az Óváron elkövetett dadaista aszfaltozással, Viszont sokkal régebbi, már ha ez érdem egy járda esetében. A kortárs művészeti értéke ugyanakkor határozottan kisebb, pláne ha végre építenek hosszában egy hidat a Dunára/ Tiszára, mert az akkor majd mindent visz.
saját.én
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése