A Balerina egy dél-koreai darab a Netflixen, az ide felhozatalból, és mivel eleve elfogult vagyok a koreai filmekkel, muszáj volt megnéznem. Annak ellenére, hogy akciófilmként (is) hirdetik, ami szerintem az egyik legalantasabb műfaj, de az Oldboy meg a Bosszú asszonya vagy a Vonat Busanba című zombifilm óta már tudom, nem a Steven Segali vagy Van Damme-i értelemben vett lószarra lehet számítani, hanem valami súlyos drámára, ami ugyanakkor erőszakos is. (Mint az Oldboyban, ahol a főhös egy ponton kalapáccsal veri szét az ellenfelek fejét és egyéb testtájait.)
Ráadásul itt az akciódús hősnő, Jang Ok-Joo (Jeon Jong Seo), korábbi testőr (mesterlövész-harcművész-kommandós), aktuális igazságosztó, aki úgy verekszik mint aki nagyon, de közben laza a mint a biciklilánc. (Mentás csokitortát vesz a saját szülinapjára, csak mert nem tudja, szereti-e?) Kivéve persze ha a bosszút kell legjobban hidegen tálalni a rosszaknak, mert akkor kemény, mint a kád széle. És mivel ez is kompletten egy bosszútörténet (mi más is lehetne?), erre elég sok lehetősége adódik.
A bosszúálló (readysteadycut.com)
Mert van a helyi fél- avagy alvilág, meg az ottan csúnya rossz bácsik, akik droggal meg lányokkal kereskednek, bár az egyik főgonosz közben - mintegy mellékállásban - szado-mazo pornókat is forgat a rá bízott, rabszolgaként prostituált csajokkal, nyilván tisztán valami magasrendű művészi koncepció mentén. (Ez a dél-koreai alvilág amúgy pont olyan, mint mondjuk az európai, ha nem jellegzetes ázsiai arcokat látnánk, simán játszódhatna az egész valahol Dél-Olaszországban, elvégre dél-dél, és mindkettő félsziget. A szervezett bűnözésnek meg mára már nincs igazán nemzeti karaktere, leszámítva talán a japán jakuzákat.)
És van az akciólány középiskolai ismerőse, egyben újdonsült barátnője, akivel a már említett mentás csokitorta kapcsán fut össze, mert a másik, Choi Min-Hee (Park Yoo Rim) ugyan a címben említett balerina, de mellette a cukiban is cukiskodik a pult mögött. Na, ő kerül aztán az alvilág hálójába, és lesz a végén öngyilkos, őt kell megbosszulnia Ok-Joo-nak.
A balerina (mafab.hu)
A maffiózok amúgy kicsit karikatúra-jellegű alakok, az ijesztőbb fajtából persze, de a harcias amazon az egyiknek azért szó szerint átszabja az arcát, a másik meg olyan béna, hogy egy bekapcsolt láncfűrésszel szalad bele a folyosóra nyíló ajtóba, és levágja a saját lábát. Csak hogy a szó szorosabb értelmében is béna legyen. Aztán a dühös und feminin mód marcona harcos a végére levadássza az összes gecit, epikus bunyók keretében, a korábban már átszabott arcú főrohadékot meg elevenen megsüti egy lángszóróval, szívet (valamint tüdőt, májat, vesét stb.) melengető lezárás gyanánt. Hát igen, A balerina nem az kifejezetten gyerekfilm.
Korábban több koreai film kapcsán jutott eszembe, hogy egyszer elmennék oda, de ez pont nem az a film. A világa sötét, keserű és kegyetlen. És még egyszer sötét, mert ezt nem lehet eleget hangsúlyozni. A derék koreai bűnözők meg nyugatmajmoló sznobok, így például a film zenéje is angol nyelvű tucatpop, ami persze hajszálnyival még mindig jobb, mint a helyi borzalom, a valamiért sokak által Európában is rajongott K-pop. Ha nem ők gyártanák a Samsungot, az LG-t vagy mondjuk a Hyundai-t, és csak a K-popot, meg ezeket a bosszúfilmeket ismerném, simán megállapíthatnám, hogy a dél-koreai civilizáció halálra van ítélve. (Persze az észak-koreai meg már halott.) Pedig az itt is emlegetett bosszúfilmek kifejezetten jók, bár a „szerethető“ kifejezés legalább is furcsán hangzana velük kapcsolatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése