Tegnap megnéztem tekinteni a T3 (Három testőr) legújabb, ezúttal szerencsére francia feldolgozását, elvégre minősíthetetlen, hogy ebből is a jenkik gyártanak időnként egy-egy remake-et. De most a csigaevők odabasznak Hollywoodnak, alaposan.
A korábbi feldolgozásokkal mostanában már az a bajom, hogy egy hülye operettvilágban játszódnak, ahol mindenki túl gyakran túl fess és frissen vasalt, gyilkolászás közben is lovagias úriemberek, Richelieu bíboros meg kábé annyira geci, mint Hókuszpók. Komolyan, csak a sátáninak szánt vicces kacarászás hiányzik, persze Haumann Péter hangján.
Gyerekkoromban még bírtam ezeket, nekem a 1973-as filmek voltak meg, Michael York meg egy csomó másik sztár főszereplésével.
Azért filmek, mert Dumas regénye olyan vastag, hogy egyrészt remekül lehet alatta leáztatott bélyeget szárítani, másrészt meg reménytelen egy mozifilmbe préselni az egészet. Van egyébként egy folytatása a Húsz év múlva, az kicsit vastagabb, sőt igazából ez trilógia, de a harmadik, a Bragelonne vicomte (aki amúgy Athos fia, mindegy...) az nálunk már valami öt kötetben jelent meg. Tizenkéthárom évesen egy nyár alatt befaltam az egészet, pont a filmek hatására. De ennyit a bélyegáztatásról.
mafab.hu
Ez a mostani darab is azért kapta a D'Artagnan alcímet (a következő a Milady lesz), mert most sem akartak egy négy órás nézhetetlent összedobni. (Tényleg a moziban miért nincs szünet? Scorsese most áll elő egy több, mint három órás cuccal, a Megfojtott virágokkal(???), és ha a színházban ennél rövidebb daraboknál is evidens a szünet, a moziban miért nem?)
Szóval itt most oda van téve a nem-operett hangulat, kanszagú agresszív pasik, plusz a háttérben nem annyi a sztori, hogy jujj, Anna királyné félrelépett Buckingham hercegével, és ezt a kis izét most gyorsan hely kell tolni. Itt egy kurva nagy háború van kilátásban, az agresszívabb franciák úgy általában lerohannák a protestánsokat (ha már ők pápisták), akiknek meg e helyütt B. herceg a vezére. XIII. Lajos pedig nem a korábbi feldolgozásokból ismerős, affektáló piperkőc, hanem afféle reálpolitikus lovagkirály (nagyjából úgy fest, mint egy egyszerű zsoldoskatona, nem mint valami barokk matyóbaba), viszont nem akar háborút, szóval a testőrök küldetésének itt kontinentálpolitikai jelentősége van. És annak meg is felelnek, mint az közismert.
mafab.hu
Így aztán törnek a csontok, szürkés-barnás színvilággal tüntetnek a valódi 17. századi Párizs (meg aztán a vidék) latrináktól sújtott, mocskos tájai, de ha kell, megjelenik az udvari pompa is, mondjuk szintén stílusos, koszlott-monokrómban elővezetve. Imádtam, de tényleg.
Mert bár az efféle, szőrös-büdös-kardozós tematika részemről nem játszik, amennyiben fantasy alapon művelik, de itt nagyon is. Az előbbit azt annyira szeretem, mint egy hétig tartó hányós-hasmenéses fertőzést. (És tudom miről beszélek, nemrég kaptam egyet ajándékba, csak nemtom kitől.)
Ennek a filmnek viszont várom a folytatását, ez pompás népszórakoztató mulatság, egy irodalmi klasszikusra felhúzva (bár abban azért nem volt élve eltemetős-bosszúállós szál), pörgős, okos, és pont úgy látványos, ahogy azt mai fejjel elvárom. Tehát, aki teheti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése