A bájerzsolt-alakú Ötös Számú Párttagköny És Kőkemény Beszólóember (ugyanott alig használt fűnyíró eladó) már megint az amerikai nagykövetnek szólt be, de hát ilyen ez a sokak által alávalónak tartott felcsútista szekta-koordinátor, hogy valahogy sose az orosz nagykövetet támadja, számonkérő jelleggel. A jenki követ amúgy az a David Pressman, akinek a nevével hónapokig viccelődött a kormányhitű sajtó, hogy ha-ha Présember, micsoda tipikus egy nomen est omen. A kis nyomásgyakorló senkiházi.
Valószínűleg egyiknek sem volt otthon angolszótára, a neten meg lusta volt rákeresni, így nem esett le a Bencsik-Gajdics tengely sajtóklub-függőinek, hogy a 'pressman' csak annyit jelent: nyomdász. (De azt hiszem ezt már egyszer leírtam itt valahol.)
Ötös Számú Bayer nertárs meg saját bevallása szerint egy ideje megtért, izé... betért a Római Kaotikus Egy Ház kebelébe, és akkoriban mondott/írt valami olyat, hogy innentől próbál nem trágár meg mocskolódó lenni. És tény, azóta egyszer sem írta le a pápáról, hogy demens vén gazember, de ez láthatóan csak arra volt elég, hogy erőit, és korlátos trágárság-készletét másokra összpontosíthassa. Mint most, erre a nagykövetre. Akiről igazán szépeket ír, emelkedett stílusban, tisztánlátásunkat és lelki épülésünket szolgálva:
„ Életem egyik legnagyobb dicsősége, győzelme, csodája lenne, ha ezek a duplanullás seggfejek, ezek a feketeöves gazemberek, ezek az elveszegtő senkik, ezek a wok-barmok kitiltanának kamaszkori álmaim földjéről. Hallod Pressman, te ócska, puhány, nyavajás kis senki, intézkedj!”
Azt a hvg.hu is kiszúrta, hogy egy mondatban három helyesírási hibát vét, miszerint a wok az nem woke, azaz mondjuk' "felébredt", hanem egy rohadt nagy, jellemzően öntöttvas serpenyő a Távol-Keletről, a nyavalyás bizony elipszilon, annak hogy elveszegető, meg nincs semmi értelme. Esetleg bájermagyarul, de azt meg én nem beszélem jól (Nem elveszik, hanem elveszeget?), gondolom mert nem olvasom eleget a Mestert. Aki biztos annyira csak a Haza üdvét tartja szem előtt, hogy a helyesírás-ellenőrzőt sem kapcsolja be, a lila ködön át meg nem látszanak az apróságok. Mert forr benne az indulat, most egyébként azért, mert az amerikaiak írnának egy listát, hogy kik nemkívánatos személyek náluk, tőlünk, de ez is pusztán ürügy, a fazon bármikor bármin felbassza magát ha olyanja van, eleget ivott, vagy nagy kattintásszámra hajt. (Elvégre a költő is megmondta, hogy vérszagra gyűl az éji vad, de mivel Bayer nem egy aranyjánosi értelemben vett velszi bárd, ő csak kurvaanyázással harcol az elnyomó Háttérhatalom ellen. és generál klikkeket, monoton és fájón.)
B. nertárs amúgy azt szeretné, ha ő is rajta lenne egy ilyen kitiltottak-listán, az lenne az igazi megtiszteltetés, mert számára az amerikaiak ellenségek (legutóbb is volt pofájuk demokrata elnököt választani, a világraszóló Tramlpli hejett), márpedig akit a gaz ellenség nem szeret, az csak jó ember lehet. Hibátlan morális pedigrével, acélos jellemmel, és taszító szájszagtól mentesen.
De nem, ezek a szemetek még csak kitiltani se akarják hősünket, aki joggal háborodik fel ezen. Mint A tanúban Bástya elvtárs, aki sérelmezi, hogy a koncepciós per vádirata szerint ellene pont nem akartak merényletet elkövetni.
"Mi ez? Bástya elvtársat már meg se akarják gyilkolni? Én már szart érek?" - és igen, azt ért, úgyhogy ennek a mai B. elvtárnak nem kellene a babérjaira törnie, feltéve hogy nem direkt csinál magából hülyét. Ez esetben részvétem.
papaigabor.wordpress.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése