Már megint beleszaladtam egy Pilhál Gy. publicisztikába, hiába no, a közéleti bullshitek fogyasztása is lehet addiktív, valahogy úgy mint egy horror, hogy az ember néha szeret rémüldözni, és egy-egy párthitű (egyébként bármilyen oldali) bértollnok napi verbális odabaszásával még a kávét is megspórolhatom, amennyiben két-három bajerzsolti értelemben vett kirohanás megcsinálja a napi vérnyomásomat.
Most kiszúrtam (és amúgy a 444 is), hogy megint írt valami dögösnek szánt szánalmasat, a lassan egyik kedvenc szerzőmmé váló betűhányó. Ezúttal azon kesereg, hogy ugyan gyarapszik nemzetünk, de nem lélekszámban hanem testzsír-százalékban, súlyosbodunk, csak nem a nemzetközi politikában, bár a halálozási statisztikákban legalább elöl vagyunk. „Az italozás terén is rosszak a mutatók. Miközben ott a sok nagyszerű borunk, mit iszik a magyar kuruc? Puffasztó labanc sört“- ont monoton bút konokon és fájón a szerző, mint valami elcseszett Tóth Árpád, ha már ősz van naptárilag.
Jelentem én nem vagyok kuruc, rémlik, hogy gyerekkoromban egyszer elkaptam, de kivették a mandulámmal együtt, és azóta elmúlt. A labanc sör meg szintén nem fogy nálam, az elmúlt hónapban például összesen két sört ittam, egymás után, hirtelen felindulásból, de azok alkoholmentesek voltak és csehek, szóval nem értem, a 21. században hogy akad be valakinek ez a krónikus labancozás. (Tényleg, és ha a kedvenc alkoholmentes és citromos Gösseremet ittam volna? Tessék mondani, a németek labancok?)
De a tételmondat a rövidke írásban talán az, hogy: „Rendszerváltás ide vagy oda, a mai meglett férfiember külsőben még gyakran hasonlít a Kádár-kor pocakos, tokás párttitkárára (van, aki szellemben is).“ Kire gondolhatott a költő? Csak nem a Felcsútok Géniuszára, a pártvezér és kancellárra, az überdöbrögire? Elvégre róla nyugodtan kijelenthető - akkor is, ha bodyshaming - hogy dagadt és felettébb tokás a faszi, mint aki egy ültő helyében megevett egy egész báránnyal töltött borjút, az meg csak hab a torkán, hogy közben nem hivatalosan, Keleti pályaudvari pénzváltónak öltözik.
Persze lehet, hogy csak a csepeli rezsihízó járt P. György eszében, akinél nehéz eldönteni, hogy a természetes bája, a csiszolt intelligenciája vagy a mindent átfogó műveltsége a jelentősebb, nem is szólva arról, hogy koleszterinszint-emelésből kandidált. De a dagadt, tokás párttitkár/ téeszelnök imidzset, azt tényleg hibátlanul hozza, akárcsak a főnöke.
Hát nem tudom, Pilhál nertársank nem lesz ebből baja? Hisz a Magyar Nemzet címen megjelenő propagandalapot még a főnök is olvassa (kávé mellé a a vécén, gonoszkodhatnék egyet - de lám, pont azt teszem), nyilván mert annyi szépet és jót olvashat magáról, amihez képest már nem is olyan rettenetes az arc, ami a tükörből visszanéz. Mert az, felebarátaim, egyre inkább egy kapzsi, gonosz öregember arca, nekünk meg muszáj bámulnunk, amíg a szektájának mindegy.
papaigabor.wordpress.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése