Közgazdasági Nobel-díjat ért egy kutatás arról, miért nem érték el a nők az egyenlőséget a munkaerőpiacon. Hát micsoda dolog ez már! Először is elérték, például ugyanolyan szar nekik is munkanélkülinek lenni, mint egy férfinak, ugyanúgy letojják a végzettségüket a munkaadók, és ugyanúgy merengenek azon, hogy nem kellet volna-e már tíz éve elhúzni Londonba, amikor még nem volt késő.
Amúgy pedig kinyilatkoztatták már a hatalom csúcsairól, hogy a nők helye a konyhában van. Ott szüljék tele a Hazát. Két szülés között pedig a munkaerőpiac olyan érdekes területei között válogathatnak, mint a nagymosás, a heti bevásárlás meg a takarítás, csupa sportos felüdülés a gyereknevelés robotja után/ mellett. Mert a gyereknevelés az nem vicc, az a Nemzet Sorsáért viselt felelősség megélése, nem is értem, miért nem vezették be még nálunk, az egykori Szovjetunióban népszerű Hős Anya kitüntetést, amelyet bizonyos méretű alom után osztogattak sztahanovista szövőnőknek.
A női princípium beteljesítéséhez tartozik még a szoptatás mellett a szopás, az üvöltő kisgyerek pálinkás kenyérrel elaltatása, valamint az odaégett vacsora felett, a konyhapadlón idegrohamot kapás. A férfi princípium ellenben a megfontoltságon alapul, a patópáli értelemben vett Ejráérünk Arramég elve mentén, legalább is amíg van sör meg Gyár, ahol a keményen drogozó kisember beteljesítheti a másnaposan esztergálás nembéli lényegét. (Régebben persze a három feles utáni trágyahordás számított férfiasnak, a káromkodva tehénfejés meg nőiesnek, de a történelemmel változnak a Világszellem mindenkori paraméterei is.)
Vannak persze olyanok, akiket nem érdekel a nembéli lényegük (például szinglik, vagy buzulnak, ami nemzetstratégiailag egyformán rossz), csak az ilyen fitesz-velnesz izék, a biotikumok meg az internet, ezekről néha már nehéz eldönteni, hogy férfiak vagy nők, vagy ha férfiak, nőnek-e még, és hasonlók. De gyanús, hogy vegánok is! Az efféle „ember“ autóval jár az edzőterembe, nehogy elfáradjon, ott mondjuk várnia kell a lépcsőjáró gépre, pedig az kurva jó kardiós izé, bármit is jelentsen ez. Addig is lemegy lifttel a büfébe egy protein-zévitamin koktélra, meg benyom három krémest, mert mindjárt edzeni fog, és kell az energia. Ahelyett, hogy elmenne trágyát pakolni vagy kőművessegédnek, mint a dédapja, aki még tudta hol a helye, és arca vérével kereste meg a betevőt, becsülettel dolgozott míg bele nem halt, és egyenes gerinccel verte az asszonyt, minden páratlan kedden. Hiába, régen minden jobb volt, de főleg egyszerűbb.
Az alapvető különbség tehát az lenne, hogy a nők - optimálisan hazafias esetben - teleszülik az országot, a férfiak meg elviselik mindezt, miközben a „munkaerőpiac“ csak valami neolibsi absztrakció, korántsem olyan konkrét, mint a rozsdásodó Rönó, a csöpögő csap hátterében hulló vakolat, a facsavar, a kolbász, az akciós margarin vagy a szaros pelenka, azaz a társadalmi munkamegosztás igazi pillérei. Azok mutatják meg, mi is a dolgunk a világban.
A lényeg nem. Debár?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése