Már az országosan jelentéktelen, méltán kevesek által követett kilátó-kontesztet is megfertőzte a dopping, illetve a kékcédulás, esetleg levélszavazatos csalás - értesülhetett róla a megdöbbent nagyközönség. Merthogy az Év Kilátója szavazáson a zselici (tehát nekem közeli) kardosfai kilátó úgy nyert, hogy nem is. Mert valaki párszáz szavazattal megtolta a népszerűségét, jobbára távol-keleti álprofilokkal, és ezeket a szavazatokat utólag kukázták.
Hát, ilyenek ezek a véreskezű, agresszív lokálpatrióták, hogy csak úgy kattintgatnak, mert nem veszi be a gyomruk, ha nem az ő csapatuk nyer, nem a falujuk legfaszább hely a naprendszerben, vagy csak langyos a sör a kisközség másik kocsmájában. (Mert még nemigen láttam olyan kicsi és zsákfalut, ahol ne lett volna két kocsma, hogy akik egyébként utálják egymást, külön-külön tolhassák magukba a maligánfokot.)
A vesztes győztes nem nyert.
Így a nyertes kilátó egy Makovecz Imre-féle népiesch-fatányéros, templom nélküli templomtorony lett, Mogyoródról (A tiédről!) szittyakeresztény sztyeppei stílben, ha Batu kán épület lett volna, valahogy így nézett volna ki.
Pedig a zselici sokkal kurvajobb, nem ez az unalmasan nemzetieskedő giccs, amit Makovecz bácsi folyton elkövetett. Szóval nem szép, inkább lehangoló, mint stílusos, de a cikk szerint legalább hamar szét is esett, és csak nemrég újították fel, biztos a tömeges kilátási igényeket kielégítendő.
Mert kinézni csak népben-nemzetben gondolkodva, fatornyos-zsindelyes kilátóból lehet igazán jól, minden más esetben az embert összezavarja a modernista (esetleg posztmodern) kilátó rossz rezgése, és szutykos aurája, azt' a végén még liberális szemmel nézi a környéket az ember. Vagy mint egy buzi.
Hát nem szebb ha kőből van, mint egy erős bástya és egy nyomasztó parasztház szerelemgyereke, klerikális felhangokkal? (lehet, hogy vályogból még autentikusabban lett volna rémes.) Állítólag kápolna is van az aljában, Szent László nevű névrokonomról nevezve, így imádkozni is lehet, hogy igazán tisztán láthasson, aki végre feljut a tényleges kilátószintre.
Imádkozni persze a természetben is lehetne, sőt ott igazán, de az intézményes vallások valahogy szeretik a négy fal között csinálni az ilyesmit, amivel nekem nincs bajom, mondhatni támogatom. És egyébként is, mostanában minden faluszéli bicikliutat, fodbalpályát, és turulos-szentkoronás műkő installációt felszentel minimum két keresztény egyház helyi kirendeltsége, szóval miért ne lehetne egy kilátó kápolna is egyben, legalább indokolt a szentelés. Már csak egy büfé hiányzik belőle melegkonyhával, mint amilyen az egyik kedvenc templomomban, a St Martin-in-the-Fields-ben is van (a Trafalgar téren), a kriptában, és amilyet először jó régen láttam már, a Szent Pál katedrálisban. (Jó hely az is, Nelson admirális sírja, Wellington hercegének sírja, sonkás pirítós tejeskávéval...) Ennyit a kilátókról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése