A valószínűség olyasmi, amivel az emberek nagy része nem tud mit kezdeni. Ha például vezető politikusbűnöző, kirúgatja a fél meteorológiai intézetet, mert hetven-hetvenöt százalékos eséllyel vihart jósoltak Gusztus Huszadikára, azt' nem az lett. Hisz állítólag a politikus is ember, így mint legtöbbjük, ő sem tudja értelmezni, hogy a 75% az nem azt jelenti hogy biztosan, hanem hogy nagy eséllyel. És simán bejöhet a másik 25% is, de nálunk a nemfiatal nemdemokraták már túl régen érettségiztek matekból, így nem tudnak mit kezdeni a számokkal (GDP likes this), nekik valami vagy fekete legyen, vagy fehér, de semmi árnyalat, az árnyalat az nuku! Márpedig a valószínűségszámítás pont az árnyalatokról szól, akkor is ha ez így kissé képzavar. De egy jellemző mai példa:
Egy sokak által mértékadónak mondott, jobbára jó, de gazdaságilag geci portálon, konkrétan a HVG-n, ahol iszonyú mennyiségű a reklám, amit ki se lehet kerülni, de minden jobb cikkük a fizetős részlegen van, szóval ott olvastam címként, hogy „Ezt a hat számot nehéz volt eltalálni“. Mármint a hatos lottón.
Hát kedves hávégé nem, kurvára nem volt nehéz. Egy lottó-féle szerencsejátéknak ugyanis épp az a lényege, hogy nem kell hozzá ész, tehetség, nem kell hozzá semmilyen erőfeszítés, edzés, kemény munka, csak szerencse kell hozzá. Amit nem mérünk nehézségben sem, a szerencse a matematikai valószínűség mentén értelmezhető, a szerint pedig bármelyik hat számnak ugyanannyi esélye van kijönni, kivéve ha ötös lottózunk, mert amikor bármelyik ötnek. Mert matematikailag minden egyes húzás független esemény, nem számít, korábban melyik számot hányszor, sőt az sem kinek. Így aztán ha valaki a hatoson azt játssza meg, hogy 1,2,3,4,5,6, az nem hülye, csak tudja, hogy pont ugyanakkora valószínűséggel lehetnek ezek a nyerőszámok, mint akármelyik hat. Viszont mivel hülyének nézik, aki így tippel, ha bejön, jó eséllyel (már megint az a fránya valószínűség) viheti el az összes pénzt, egyedül.
Nagyon kertvárosi/ lakótelepi ezo-anyukának kell lenni (vagy a fodbal nemzetpolitikai jelentőségéről kocsmai filozófiát gyártó pasinak - csak hogy gendersemlegesen legyek egyensúlyban) ahhoz, hogy valaki komolyan azt gondolja, a szerencséért lehet tenni. Hogy mondjuk ha látunk átmenni egy fekete macskát egy létra alatt, akkor háromszor le kell köpnünk a jobb cipőnket, és megvetően hátranézni a bal vállunk felett, aztán megjátszani a legutáltabb ismerőseink születésnapjait, így tuti nyerünk.
A babona kétségtelenül érdekes kulturális jelenség, de babráljanak vele a néprajzosok meg a kultúrantropológusok, mert amúgy közepes adagban is unalmas és idegesítő (persze ami unalmas, az eleve idegesítő), no meg szánalmas. Miközben persze ami unalmas vagy idegesítő az nem mindig szánalmas. De ennyit a lottóról mára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése