A pártvezér és kancellár az állami pártdióban tegnap reggel megejtette szokásos heti kinyilatkoztatását, arról az alternatív valóságról, ahol szeretné, hogy mi is éljünk. Azt mondta, Brüsszel folyamatos biztonsági kockázatot jelent Magyarországra, de valójában lehet hogy fordítva van, amennyiben persze Brüsszel még mindig nem egy város, csak az Európai Unió metonímiája.
Más, a felcsútniál kisebb ívű politikai gondolkodók szerint ugyanis másrészt van, azaz Magyarország, pontosabban a magyar kormány jelent biztonsági kockázatot az EU-ra, a kormányzati „Mi leszünk a bot a küllők között“-paradigma jegyében.
De a kormánypropaganda szerint ez itt minden világok legjobbika (nyilván nem olvasták Voltaire-től a Candide-ot, vagy csak elfelejtették, esetleg direkt), ahol minden lehet, bár tényszerűen rendre mindennek az ellenkezője lesz. Mostanában divatos dolog hencegni a két új magyar Nobel-díjassal, akik persze nyugaton lettek azok, akik, de ez a mi koleszterinharcos döbröginket nemigen zavarja. Olyat is szólt ugyanis, hogy a „mély-Magyarországról" érkező Karikó Katalin és Krausz Ferenc Nobel-díjai azt jelentik, hogy a magyarságnak nincs oka félni. Hogy ezt honnan vezette le, azt a franc se tudja. Ha egy Amerikában meg egy Németországban élő és dolgozó kutató, a világ tudományos elitjébe tartozik, akkor mi itthon ne féljünk? A mitől?
Hát ja, logika az nincs benne, a felcsútok géniusza is beleragadt a saját propagandistái által nyomatott ostoba, hazug, és egyre inkább óvodás-szintű, tőmondatos üzenetekbe, ezeket próbálja valami koherens világképről szóló szöveggé összefűzni, természetesen sikertelenül. Ezek a péntek reggeli prédikációk leginkább a „hablatyolás“ kifejezéssel írhatók le, a főnök beszél össze-vissza, hisz megteheti.
Mert egyfelől úgysem mer kérdezni tőle semmi relevánsat az állami média bio-mikrofonállványa, másfelől meg rég nem akar ő már a rendszerét ellenző, vagy azzal legalább kritikus tömegekhez szólni. Ő a saját szektájához beszél, azok bevesznek mindent, ha a vezéren fordul a köpönyeg, ők nem hogy fordulnak vele, de igen gyorsan úgy gondolják, hogy mindig is ez volt az irány. 1984 van, orwelli világ, mi mindig is nagy barátai voltunk az oroszoknak, és mindig is hadban álltunk az Unióval (mint mindig is békepártiak, persze), főleg mikor azért tekertünk, hogy egyáltalán felvegyenek. Ja, és Trumpli Elnő Kúr alatt volt a szép világ, amikor ő kurvázott a Fehér Házban, nem rakétázott a Hamasz izraeli civileket, de csak miatta nem.
"Adjunk hálát a Jóistennek, hogy mi meg békében élhetünk"-szólt a főminiszter, aki folyton puskaporszagot érez, csatákat vív meg (random jóistenezve), és ha a fodbalválogatott valami selejtezőket játszik, azt úgy kommentálja, hogy 'indul az európai hadjárat'. Hadjárat bazmeg, az.
Azt hiszem itt kell abbahagyni, egy jó szaftos bazmegnél, hisz ennél érdemibbet már úgysem tudok ide felháborodni, már kora reggel elértem a napi indulati csúcsomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése