Nemzeti tőkések közbeszereznek szerteszét, orcájuk verejtékével éjjé téve a nappalt, közbe' szereznek maguknak is ezt-azt, kis láboskájukban viszik haza a Főméltóságú Úrtól szerény középvállalataikat, nagybirtokaikat és még nagyobb fodbalstadionjaikat, hisz nagy a család, és éhesek a gyerekek. Lamborghinire főleg, hisz anélkül kinézik őket Ibiza meg a Seychelle-szigetek jobb környékein, és hát az ember mi mindent meg nem tesz a gyerekekért ugyebár. Mert micsoda trauma lenne az nekik, ha a karácsonyfa alatt valami szánalmas BMW-t találnának, az ma már nagyon proli tempót jelent, és annyira 2016!
Persze van, hogy a gyerekek (menyek, vejek, sógorok, kültagok, beltagok és jogi képviselők - szóval a tágabb értelemben vett család) nem is vágynak Ibizára, ők speciel a Balatont szeretik, úgyhogy azt kell nekik adni. Hogy végre nyugodtan tudjanak fürdeni, nudizni a vitorláson és szarni a halakra (esetenként szó szerint, ha messze a part), anélkül, hogy sok hülye turista nyüzsögne mindenfelé, meg az izzadt testüket áztatnák a nemzeti kincs jelegű vízfelületbe. Mert hát a családnak, valamint Nyuszi batátainak, rokonainak és üzletfeleinek igazán kijár a nyugodt pihenés, hisz sok a dolguk. Ők építenek vasutat, autópályát, játszóteret, hódmentő-állomást interaktív látogatóközponttal, valamint stadiont, sportcsarnokot, még egy stadiont, meg mesterséges szigetet a mesterséges tóra. (Utóbbit úgy kell, hogy tavasítás közben egy darabon kihagyják a vizet, jó drágán persze.) Vagyis ők csinálnak mindent, nélkülük még sárból tapasztott lakótelepeken puhítanánk nyereg alatt az akciós löncshúskonzervet.
Vannak dolgok, amikre persze már nem jut erejük, kórházak, iskolák, ilyesmik, de hát akinek nem telik magánszanatóriumra az Alpokban, meg az etoni bentlakásos sulira, az annyit is ér. Nemzeti tőkéseink nem tehetnek róla, hogy szépségüknél csak tehetségük nagyobb, hogy üzleti érzékük páratlan munkabírással párosul, és hogy a sok lumpen azt a szaros első milliárdot sem tudja összespórolni a konyhapénzből. Euróban. Mer' isznak, azért! Pedig ha valaki sokat dolgozik, és beosztással él, annak előbb-utóbb úgyis bejön az élet, a Vezérkancellár is megmondta, hogy a nemzeti (bocs, Nemzeti) burzsoáziát kell erősíteni, a külföldi multik helyett derék magyar vállalkozók vigyék Kajmán-szigeteki off-shore számlákra a hasznot, mert ennyi jár nekünk, kiket a balsors régen tép.
Meg azt is mondta, hogy hogy senkit nem hagynak az út szélén. Aki megbotlik, azt berugdalják az árokba, így még az illető is hasznosnak érezheti magát, amennyiben nem rontja a Lamborghini szélvédőjén át látható idilli összképet.
p.s. A címet ihlető Luis Bunuel - film, A burzsoázia diszkrét bája (mely Az ötös számú vágóhídhoz hasonlóan, véletlenül szintén 1972-es) itt megtekinthető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése