2020. december 31., csütörtök

Évvégi kesergő paírtombitára

Szilveszter van, ami az év utolsó, és egyúttal leginkább pápákról elnevezett jeles napja, ami amúgy pont olyan, mint az összes többi. Korán keltem, ebédre tegnapi maradék lesz, porszívózom nemsoká, esetleg felmosom a konyhát, esete hangsúlyosan nem nézek tévét, a buli nem fog hiányozni, nem is tudom mikor voltam utoljára olyanban, esetleg hallgatok valami jó zenét. Most leginkább sátánista, szimfonikus black-metálra vágynék, enyhe ska-beütéssel, meg valami katasztrófafilmre szigorúan DVD, vagy pendrive-on (idén nem viselek el már több tévéreklámot), a lényeg hogy minél több dolog dőljön romba benne, minél több áldozat mellett. Már csak a zeigeist jegyében is.
De a zenénél fontos, hogy ne legyen benne papírtrombita (szerinte arra még Sosztakovics sem írt szonátát), nevezett hangszerből amúgy is van itthon kettő, amiket ez esetben félek használni.

Mert a papírtrombita egyetlen érvényes falhasználási módja, hogy félrészegen pofán trombitáljuk vele a közelünkben tartózkodókat, váratlanul ám aljas indokból. De mivel tea lesz a legdurvább esti ital, plusz egyedül leszek,  éjfélre meg (éjfél remeg!) majdnem biztos alszom már, a papírtrombitálást... hát, fújhatom.
Amúgy is idegesítő hangja van, valószínűleg a kínai elvtársak direkt ilyenre fejlesztik a sípokat, ott a távoli Biszbaszokat Gyártunk Nyugatra Művek szupertitkos laboratóriumaiban, spéci idegtépés-optimalizáló algoritmusokkal.
Esetleg, miközben magamnak fújom a takarodót, a másikat felgumizhatom a fejemre, mint a hülye amerikai filmekben a születésnapi papírcsákókat, végül is januárban lesz a születésnapom, nem mintha az jobban érdekelne, mint a karácsony, vagy Oroszlánok Elé Vetett Szent Arrogancia emléknapja.

Ünneplem majd a holdújévet, mint a kínaiak (meg részben az indiaiak), az csak február 12-én esedékes, addig meg lehet eső, lehet hó (bár inkább az első), hátha addigra lesz mit ünnepelni, és legalább eltűnnek a médiákokból a téli uborkaszezon sérelmére elkövetett giccses ünnepi tartalmak, és marad a jó öreg közéleti szardobálás. (Nem, nem sarat akartam írni.)
Vagyis, akarom mondani illetve, szóval dehogy. Mert addigra pont nyakunkon lesz az a kurva Valentin-nap. Francba...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése