Napóleon elvtárs partra száll

A felcsúti pártvezér és kancellár tegnap bejelentette, hogy indul Brüsszelbe, ahol még lesznek esete háttértárgyalások, aztán ma reggel jön a "partraszállás". (És persze ezt is a fácsén jelentette be, a százmilliárdból működő, tévesen és rutinól közmédiának nevezett kormánypropaganda-csatornákat szerinte sem nézi a kutya se, csak ennek nehogy az legyen a következménye, hogy jövőre majd kétszázmilliárdot tolnak bele.)

Hogy Ötödik Iktor nem tud leszakadni a háborús metaforákról, azon már fel sem kapjuk a fejünket, nála a politika nem a kompromisszumok művészete, hanem harc, csata, hősies küzdelem, vagyis a háború folytatása más eszközökkel. De a hangsúly a folytatáson van, ő nem tárgyal, egyeztet vagy megállapodik, hanem csatába ereszkedik, kicselez és fényes győzelmet arat, valójában már rég függetlenül a tényektől. A háborús narratíva ugyanis nem engedi meg, hogy vesztes csatákról tudósítson, hisz mi lesz akkor a hátországgal, hogy fogja az istenadta nép elfogadni, hogy a fél ország reménytelenül csúszik lefelé, miközben a politikai osztály egyre többször utazik magánrepülővel yachtozni kicsit, és egyre kevésbé szégyelli. Hogy helyi szinten is földesúrként állnak egy-egy térséghez, a kisfideszesek klasszikus dzsentritempóval (ők a helyi tekintetes urak), a nagyfideszesek meg mint a frissen báróvá vált újgazdagok (mint méltóságos urak), miközben a közelieknek is jegyre adják a trafikot vagy a közbeszerzést.

És ezt a legbelső lényegét tekintve korrupt, nepotista újfeudalizmust nevezi (nem kicsit paradox módon) az EU-val szembeni szabadságharcnak a pártvezér-doktorminiszterelnök, ami tényleg akkora önellentmondás, hogy ahhoz képest az ócska kis képzavarai már szinte szót sem érdemelnek. Szinte.

Mert azért az mégis csak vicces, hogy Brüsszelben is partra száll, mintha legalább is az Elképzelt Magyar Admiralitás fregattján menne a belga fővárosba, ami ugye köztudottan pont úgy tengerparti hídfőállás, mint Budapest. Így aztán jöhet a partraszállás, nyilván csapatai élén, ez lenne a legendás D-nap helyett az új G-nap (na jó, G2), bár az nem teljesen világos, hogy akkor ő most a szövetségesek, de ki az ellenség? Akkor az EU többi tagországa nem is a szövetségesünk, hanem ők a nácik? És jut eszembe, nem csak az EU központja van Brüsszelben, hanem a NATO-é is, ott mit szólnak a felcsúti háborús közleményeihez? (A kérdés nyilván költői, hisz a válasz nem tűrne nyomdafestéket, vagyis pixelt.)

A partraszállás amúgy is egy enyhe kép a kontinentális politikát csatatérnek láttató elbeszélésben, elvégre mondhatott volna szőnyegbombázást, terrortámadást vagy taktikai atomcsapást is, szimbolikusan értve persze.

civilhetes.net

És akkor jön Tölgyessy Péter, egykori szadesz-elnök, később a fideszes parlamenti frakció legmélyebben kussoló szavazógépe, és ideológiát körít a miniszterelnök passzív-agresszív szociopátiából fakadó hisztijei köré. 

Olyat szól, hogy a vezér mára már világméretű politikussá nőtte ki magát. Ja, testtömeg-indexben mindenképp, kevés nála széthízottabb fejű despota van a világban, pláne mióta Leonyid Brezsnyev főtitkár elvtárs (a Szovjetunió háromszoros Hőse!) halott. De hatása azért nem terjed túl Európán, és a kontinensen is csak azért lehet tényező, mert nyíltan és röhögve tesz magasról a legalapvetőbb normákra is, melyek a nemzetközi kapcsolatokat bárki más számára meghatározzák.

Köztudott, hogy a Time magazin 1938-ban Hitlert, 1939-ben meg Sztálint választotta az év emberének, amin egyesek máig szörnyülködnek, pedig a lap nem az év legjobb/ legrendesebb/ legszerethetőbb emberét teszi címlapra, hanem azt, aki szerintük adott évben a legnagyobb hatást gyakorolta a dolgok állására, globálisan is. És ha az egy diktátor volt, akkor őt választják az év emberének, nem pozitív előjellel, csak szomorúan konstatálva , hogy ez van srácok, bár nem kell szeretni.

Ebben a kontextusban pedig a felcsúti helyében én rohadtul nem lennék büszke arra, hogy valakik szerint ő Európa harmadik-negyedik legbefolyásosabb embere, hisz a kocsmában is mindig az a legbefolyásosabb, aki részegen kést rántva köt bele a komplett törzsközönségbe. Ettől még nem szeretik, és ha elfajul a helyzet, az ő fején csattan az első sörösüveg, nyolc napon túl gyógyuló jelleggel.

Tölgyessy ma már csak egy sima hülye, egykor volt politikus, aki évekig úgy próbált okosnak, sőt bölcsnek látszani, hogy nem szólt egy kurva szót sem, de mikor megszólal - mint most - olyanokat mond, hogy a felcsúti nemzetközi jelentősége, csak Puskás Öcsiéhez hasonlítható.

És nem szól neki senki, hogy bár a vezére szereti a focit, de egyfelől Puskás F. azért nem volt egy Napóleon, másfelől meg az X-Y-Z generációnak valószínűleg már semmit sem mond a neve, úgyhogy az ő nemzetközi jelentőségéhez mérni a felcsútiét, minimum felségsértés. Ő igen is korunk Napóleonja akar lenni, és majd meglátjuk, hogy sikerül-e neki, mielőtt megérkezek az ápolók.