Mr. Cukorfalat

Ellen Page kanadai illetőségű alternatív világsztár bejelentette, hogy ő igazából transznemű, és hogy mostantól a neve hivatalosan is Elliot Page. (Azért írtam, hogy alternatív, mer nem biztos, hogy a szuperhősős szarságok kedvelő tudnák is hogy ki ő - bár állítólag benne volt az Ikszmen Valahányban - de attól meg nem lett sztár .) Mondjuk hat éve azt jelentette be, hogy leszbikus, és aztán nemrég el is vette a párját, de azóta rájött, hogy ő mégsem egy leszbikus nő, hanem egy női testbe zárt heteroszexuális férfi. Ja, hát lehet így is, jobban belegondolva, ha valaki ilyen furcsa helyzetbe születik bele, akkor az tényleg nem könnyű, hogy gyakorlatilag a sötétben tapogatózva kell szép lassan rájönnie ki i is ő. Mert megtalálni a saját identitását úgy, hogy azt a fajta identitást a környezete, de a tágabb társadalom sem igen ismeri (és épp ezért nem is ismeri el), az tényleg hosszú út lehet. Biztos megpróbált ő is átlagos lány lenni (bár azt nem nézem ki belőle, hogy valaha is túltengett volna benne a megfelelési kényszer, teszem hozzá: szerencsére), nem sikerült, ő a lányokat szerette, gondolta hát megvan, akkor ő leszbikus. Ez volt az a szerep, amit a társadalom evidens mód felkínált a számára. És akkor még évekbe telt, mire rájött hogy valójában transznemű, mert ezt a megfejtést már nem tette elé tálcán a saját kultúrája sem.

Amúgy a gender-identitása az ő dolga, végül is simán elfogadható, hogy tényleg a harmincas évei elejére jutott el arra a felismerésre, ki is ő valójában, hisz tényleg egyedül, a sötétben kellet kitapogatnia az egészet, ehhez még mindig nem ad igazi támpontokat a legfelvilágosultabb társadalom sem. Ellenben Elliotban (aki Ellenben van - ócska egy szóvicc, pont ezért nem bírom kihagyni) nekünk az fontos, hogy egészen elképesztően jó színész. Én a Juno-ban láttam először, aztán volt még a Tallulah, A gyógyultak, a Szócsövek és néhány, ami most nem jut eszembe, de a 2005-ös  Cukorfalat, az pár hónappal ezelőttig kimarad.

Pedig remek kis kamarathriller, bosszúdráma, pszicho-szerepjáték, lényegében két szereplőre komponálva. Van egy okoskodó, nagydumás 14 éves csaj (már a jelmeze szerint is egy nettó Piroska), meg egy 32 éves, magát nagyon menőnek gondoló fotós. Három hétig csetelnek egymással a neten, aztán találkoznak egy kávézóban. Nemsokára pedig úton vannak a pasi háza felé, mi egy decens, és kellően félreeső villa, ahol elkezdődik a macska-egér játék. Pontosabban az egér-macska, mert Hayley (ő Ellen Page) gyorsan átveszi az irányítást, és elkezdi Jeff a pasi fejére olvasni, hogy ő bizony egy pedofil szörnyeteg, akit ő a három hét alatt jól csapdába csalt, és most kezdődik a büntetés.

sg.hu

És kezdődik is. Lelki és fizikai kínzásokkal egyaránt, egy ponton például a kiscsaj az asztalhoz rögzíti áldozatát, majd előpakolja az orvosi szerszámait és közli az éledező pasival, hogy most akkor ki fogja herélni. És neki is áll...

Persze nem végig ő uralja kettőjük játékát, néha a férfi látszik felülkerekedni, mi meg nem tudjuk, hogy a következő pillanatban ki lesz majd a domináns fél. Sőt, azt sem tudjuk, kinek drukkoljunk, már ha valakinek tudnánk egyáltalán. Nem tudjuk, hogy férfi tényleg pedofil-e (bár inkább tűnik annak), de az meg tuti, hogy a lány nem normális. Egy tizennégy évesből alapesetben nem nézzük ki ezt a nyomozós-csapdábacsalós, pláne a büntetős-kínzós történetet, mondjuk egy olyanból már talán, aki némileg pszichopatának tűnik, orvosi szakkönyvekből tanulja a herélést és húzóra issza a vodkát.

De a megfejtés itt talán az, hogy Hayley igazából nem egy reális, hús-vér tizennégy éves, hanem ő Jeff lelkiismerete, aki ezek szerint tényleg bűnös, és gyerekkorában biztos sokat olvasta a Piroska és a farkast. Úgyhogy a lelkiismeret egy kicsi, cuki Piroska képében jön el hozzá, a csúnya rossz farkashoz,és leuralja a létét. Viszont ez esetben Pioskának sem tudunk őszintén szurkolni, hisz egyszerre ártatlanul angyali és egy hideg szadista módjára ördögi (erre utalna a film eredeti címe is: Hard Candy), szóval nem tudhatjuk, hogy vele vagyunk-e, vagy inkább mégse. De a poént nem lövöm le, a film fent van a neten szinkronosan (itt a Videa.hu-n biztos), meg lehet nézni. Nincs benne vér, igazi erőszak sem, ez pszichodráma, de annak erős, köszönhetően az (akkor még) Ellen Page-nek.

Bár utólag már ebben a filmben is látni vélek benne némi Elliot-ot.