Kínomban, hosszas tologatás után, megtekintettem a Végállomás (eredetiben: Terminal) című tavalyelőtti angol - hongkongi - magyar - amerikai akció-krimi-dráma-thrillert. Amiben összesen nem volt annyi, mint az előző mondatban. Mert a tartalom és/vagy a cselekmény leírása rövidebb, mint a film eleve bizonytalan állagú műfaji meghatározása, a koprodukciós partnerekről nem is szólva.
Kizárólag Simon Pegg miatt néztem meg, akiről hajlamos vagyok azt gondolni, hogy nem játszik szar filmekben. Pedig néha de. Mint ebben a meghatározhatatlan állagú mozgóképes önkielégítésben, ahol az alkotók nem pepecseltek valami követhető sztorival, rendesen felépített karakterekkel, megálltak ott a brainstormingban, hogy "fú srácok, legyen kibaszott kurva erős atmoszférája, ilyen hangulata, vagy mije".
Így aztán lett belőle egy hangulatfilm, valami olyasmi, mintha Guy Ritchie rendezne hulla másnaposan egy Sin City filmet, de úgy, hogy előző esete valamelyik bárban felejtette a forgatókönyvet.
Ezért hát van egy érthetetlen (mert valószínűleg értelmetlen) sztori, két bérgyilkossal, akiknek van valami homályos küldetésük, meg néhány mellékszereplővel, akik attól rejtélyesek, hogy elfelejtettek nekik történetet és karaktert írni, de legalább hülyén festenek.
comingsoon.net
Az egész egyfajta modern film noir próbál lenni, ami abban merül ki, hogy jobbára éjszaka van, jellemzően szutykos-esős éjszaka, véletlenszerű neonfényekkel, Mr. Pegg meg gyűrötten dohányzik, miközben komoran néz magába, láthatóan azon töprengve, hogy mi a fenét is keres ő itt, és mi ez a sok marhaság, ami kijön a száján neki.
Az elején annyi élményt nyújt a cucc, hogy főhősünk a tök üres Nagyvárad téri metróállomáson várja a soha meg nem érkező éjszakai járatot, miközben Mike Myers pszichopata takarítónak öltözve osztja neki a Mátrix-kompatibilis zen bölcsességeket, vagy valami annak szánt falvédő-dumát. Myers később feltűnik az egykori Kelenföldi Erőmű ipari műemlék jellegű (és tényleg nagyon látványos) irányítótermében, és ekkorra már nehéz elvonatkoztatni Dr. Genya karakterétől, pedig igazán szeretnénk már végre.
Van még a filmben Robi Margó, aki állítólag híres filmsztár manapság, de még sosem sikerült megjegeznem az arcát, vagy felidézni bármelyik - nyilván híres - szerepét, ez mondjuk most sem változott. Neki is, mint mindenki másnak, annyira képregénykaraktert kell játszania, hogy igazán kétdimenziós, papírból kivágott figurának hat, abban sem lehetünk biztosak, hogy a bárpult takarásában deréktól lefelé is folytatódik.
És hát jellemző, hogy a filmet nagyjából Budapesten forgatták, de annyira semmilyen lett, hogy még nálunk se mutatták be (a komplett Egybesült Kirájságban is mindössze egy mozi játszotta), úgyhogy kikötött a streaming-platformokon, meg talán volt éjszakai műsoridő-kitöltőként valami tévécsatornán, de minek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése