Felmentést kapnak az állatvédők a kijárási tilalom (igen korlátozásnak hívják, de csak mert az nem hangzik annyira szörnyen) alól szilveszter éjjelre, hogy ha a privát petárdázástól és magán-tűzijátékoktól rettegő kutyákok menekülőre fognák, legyen aki begyűjtse és visszaszolgáltassa őket.
Ez igen helyes döntés, őszintén szólva már-már meglepő, hogy ilyeneket is lehet olvasni. Szinte már belefáradtunk abba, hogy a hírek azok ilyenkor is arról szólnak, hány milliárddal töm ki a kormány épp egy szánalmas fodbalklubbot, eszelős tekintetű sámánokkal dolgoztató "kutatóintézetet" vagy a teljes szellemi leépülés szélén tántorgó egykori popsztárokat.
Pénzt azt mondjuk nem adnak az állatvédőknek, miért is tennék, az embervédőknek sem igen szoktak, de legalább nem baszogatják őket azért, mert tennék a dolgukat, és manapság már ez is valami.
Mert dolguk az biztos lesz, hisz bár a helyi bürgermejszterek nem rendezhetik meg országszerte a jól bevált, fatornyos kis tűzijátékaikat (tényleg, a tűzijáték mikor lesz olimpiai versenyszám?), de magánterületen attól még szabad lesz durrogtatni. Mondjuk érdekes kérdés, hogy a bablevesen kívül mégis mivel, hisz árulni sem lehet idén ezeket a gyárilag veszélyes hulladék izéket, de hát majd megoldja a dolgot a feketepiac láthatatlan keze, és mindenki mondhatja majd, hogy neki tavalyról maradt. Amit egyébként vissza kellett volna vinni a vásárlás helyére, de ilyen apróságokon már kár rugózni.
Viszont a kutyákok kétségtelenül beszarnak az ilyesmitől, és egyáltalán nem értékelik a pompás látványt, mikor egy világháborús bombatámadás hangjai riasztják fel őket szunyókálásukból. Olyan zajok, amik biztos nem a tévéből jönnek, mert azokat már megszokták, és nem tartanak tőlük. (Egykori kutyám mellett is simán meg lehetett nézni mondjuk A halál ötven óráját, feltéve hogy nem horkolta túl az ardeneki páncélos-offenzívát.)
A tűzijátéktól azonban fosott, szerencsére nem szó szerint, de neki legalább nem volt lehetősége világgá szaladni a lakásból, sétálni is pórázzal sétáltunk, mert pánikroham esetén esélyem sem lett volna utolérni egy közel negyven kilós kvázi-labradort.
Ilyen problémáim ma már nincsenek, a teknőst sosem érdekelte az efféle felhajtás, így nem is fogja idén hiányolni. Én sem, mert éjfélkor - mostanában legalábbis - már alszom, csak hogy jó korán kelhessek, nem tudom minek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése