2020. december 22., kedd

A szaturnália-képtelenség

Azt írta tegnap este a hvg.hu, hogy "Nézzen fel az égre az éjjel, a Jupiter és a Szaturnusz együttállása 794 éve nem volt ilyen közeli."
Nos, éjjel felnéztem az égre (na jó, este fél kilenckor, de akkor már órák óta sötét volt, tehát éjjel), és bazi nagy feketeséget láttam, ami jól rímelt ugyan a lelkiállapotomra, de épp ezért nem volt benne semmi különleges, nagyjából annyit láttam, mint mikor a vécén kiég a villanykörte, miközben épp olvasok. Hisz lassan két hete nem lehetett látni a Napot, felénk legalább is, csak valami szürkés szórt fény jutott le hozzánk, a szintén szürke felhőkön át, úgyhogy tudományos megfigyelésem során arra az eredményre jutottam, hogy a szürke ég éjjel fekete. Nem tudom hogy volt ez 794 évvel ezelőtt, őszintén szólva nem emlékszem rá valami jól, de akkoriban sokat jártam lándzsás-ürühúsos házibulikba, amikhez rendszeresen a Beléndek-rendi szerzetesek hordták a spéci sörüket,  Kolumbusz meg még nem fedezte fel Amerikából a kávét.

konyvjelzoo.blogspot.com

Szóval az együttállásból nem lehetett látni semmit, most megint várhatok vagy nyolcszáz évet, ami ugye kurva sok, ezért lehet hogy letöltöm inkább valahonnan. Múltkor találtam egy remek kis oldalt, ahol ilyen űrös dolgok vannak letölthetően, onnan szereztem magamnak legutóbb is egy Halley-üstökös szimulátort is. Tök jó amúgy, lehet vele száguldani az űrben, meg húzni a csóvát, meg... hát, száguldani az űrben.

Viszont a Jupiter-együttállás tekintésének kísérlete előtt utánanéztem, merre is kell azt majd keresni. Nap körüli pályán nyilván, bár lehet hogy épp nem mozognak, hanem Jupi és Szaturn leállnak kicsit dumálni, hisz ritkán találkoznak - ezért hívják a találkozójukat együttállásnak. De arról is volt infó, hogy azt az égen merre kell keresni, nézve.
Úgyhogy belőttem, hogy a Holdhoz képest jobbra le fog állni az együtt, de persze semmi. A Holdat sem lehetett látni, csak egy középméretű város által alulról megvilágított felhőzetet, de igazából mindegy is volt. Mert azt azért sejtettem, merre lehetne a Hold, ha látszana, és ahhoz képest az együttállást a szemben lévő ház  középső lépcsőházánál, valahol a második és harmadik emelet között kellett volna keresnem.

Igazából örülhetnek az ott lakók  a felhős időnek (beigazolódott a mondás, hogy "Jön még borútól derű!"), mert azért az elég kellemetlen lett volna, ha egyszer csak a konyha és a fürdőszoba között megjelenik a Jupiter, plusz jön vele a Szaturnusz is. Szerintem egy gázóriás is pont elég kényelmetlenséget okoz egy másfél szoba összkomfortban, kettő pedig már határozottan zsúfoltságot. Meg asszem ezek nem csak nagyok, de rohadt forrók is, úgyhogy ha itt, a kereszteződés túlfelén jelentek volna meg, az még nekem is túl közel lett volna, pedig a fikusz már így is nehezen viseli a lokális távfűtés túlzásait.

Gondolom ezt a bolygók is tudják, úgyhogy az együttállásukat elintézték hómofiszból szrtímelve, én majd megnézem később, de szerintem kommentelni, utólag már nem fogom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése