Most, hogy eljött a mikulás, és nem hozott nekem csokit, csak virgácsot (már ha értelmezhetem annak, hogy véletlenül, ám lendületből rúgtam bele a konyhai asztal lábába), még jobban utálom az efféle álünnepeket. Úgyhogy gondoltam hallgatok valamit, ami a lehető legtávolabb áll az egész Mikulás-mizériától, a közelegő karácsonytól meg az adventtől, amiről még mindig nem tudom, pontosan mi is. (Igen, valami izé a Hargitán, legalább is Tamási Ábel regénye szerint. Vagy Áron? Nem, Áron az a rézágyú-felvirágoztató fazon volt...)
Szóval az ünnepi hangulat teljes elutasításának jegyében jöjjön egy kis Napalm Death a távoli 1997-ből, a világ legjobb grindcore zenekara, akik úgy Birminghamiek, hogy minimum húsz évig amerikaiaknak gondoltam őket. És bár az efféle zenék alá agonizált szövegeket még rajongók is csak ritkásan veszik komolyan, vagy értik egyáltalán, azért ideszúrom a szöveget is, hátha valaki rájön, mit is akar vele mondani a költő. Szerintem a génmódosításról meg ennek kapcsán a poszthumanizmusról szól, ha már mindenáron bele akarok látni valami jelentést. És hát akarok.
Breed to Breath
Divorced humanity/ Science strays/ Walk the path of servitude/ Grown unknown malignant code/
Misconceived the passion whole/ Misconceived the passion whole/ Born against the innocent/
Amongst us issues preset/ Determined goals which are set/ Love: a crime of serverance
Are we free to feel!?/ Do we hurt to heel!?/ Whose life to steal!?/ Whose life to steal!?
Awareness fails the public eye/ Primate morals sell the lie/ 2, 2 - symbolic bait/
A process - bound genetic fate/ The selfish feed - breed to breed
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése