Schmidt Maris, a Terror Házmestere (meg mindenféle történelemátíró, közpénzszivattyú-alapítványok matriarchája és fővarázslója) Petőfi-díjjal tüntette ki Kónya Imre egyszer régen belügyminisztert, és deutsch tamás nemecseket, a fideszkádéenpé udvari bolondját.
És aszonta a széljobb kedvenc Marisa, hogy ezt a díjat, 2009-es megalapítása óta olyanok kapják, akik „kiemelkedően sokat tettek a közép-európai népek szabadságáért“. Ja, ha csak úgy nem...
Hisz hogy Kónya tett valamit a fentebb említett ügyben az még megáll, részt vett annak idején az Ellenzéki kerekasztal létrehozásában, mint a Független Jogász Fórum elnöke - hogy ez kiemelkedően sok-e azt persze nem tudom, de kétségtelenül volt egy rövid időszak, amikor igen is fontos szereplője volt a rendszerváltás nevű, azóta besült projektnek. Kormányférfiként csak annyi maradt meg bennem vele kapcsolatban, hogy belügyminiszternek nagyjából egy inkompetens tulok volt, akinek hülye a haja, szóval ez a teljesítménye legfeljebb egy Balaton-szeletet érne, vigaszdíjként.
De mi a büdös francot tett deutsch, ami annyira kiemelkedő, hogy mint korszakos jelentőségű politikust, netán történelemformáló államférfit kell érte kitüntetni? Nyilván semmit, hisz nem ebben a minőségében kap bármilyen díjat, hanem mert csak. A rendszerváltás idején ő volt a fidesz dzsigolója, a kamerába vigyorgó kirakatbaba, akinek legnagyobb politikai teljesítménye, hogy 89 nyarán egyszer letartóztatták egy prágai ellenzéki tüntetésen. Nyolc másik magyar, és több mint negyven egyéb külföldi társaságában raboskodott
Volt aztán ifjúsági és sportminiszter is, amivel annyi nyomot hagyott, hogy milliárdokért, durván túlárazott beléptetőkapukat vásárolt fodbalstaionokhoz (mi másokhoz?), amiket aztán soha nem használtak semmire, hacsak a raktárban porosodás nem számít üzemszerű működtetésnek. Hát igen, a beléptetőkapuk voltak az első Zorbán-kormány lélegeztetőgépei.
Az Petőfi-díj idei kitüntetettjeiben ugyanakkor nincs semmi meglepő. A magát önáltató módon konzervatívnak nevező, populista, szélsőjobbos kormányzat és annak „értelmiségi“ holdudvara ugyanis krónikus cím- és rangkórságban szenved, így aztán a körön belüliek imádnak díjakat alapítani, és azzal jól kitüntetni egymást. Az mondjuk a rendszer alapvető geciségét jelzi, hogy ehhez a díjhoz pont Petőfi nevét tudták elbitorolni, miközben az egykori költő és permanens forradalmár jobb hangulatában csak lenézően kiröhögte volna deutschot, morcosabb kedvében viszont csizmájával illette volna a heréit. (Márpedig Tompika az a típus, aki a farkával gondolkodik, szóval neki egy tökönrúgás maga lenne a nyolc napon túl gyógyuló mentális deficit.)
És hogy teljes legyen kép, és ez által kerek a világ, a díjat korábban megkapta már Szájer József, a bizonyos körökben közszeretetnek örvendő, és mostanában nemzetközi hírnévre vergődött szakálltulajdonos is, aki nyilván szintén egy local hero. Valahol, valakiknek.
papaigabor.wordpress.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése