Egy középhosszú interjúban, más témák mellett olyat is nyilatkozott a hángerijen försztlédi (aki nem, nem Káder János méltán alig ismert felesége), a vasarnap.hu című katolikus harcikürtnek, hogy a magyar nők (de legyünk megengedőek: a portugál, kanadai és a szingaléz nők is) nagyon szeretnek etetni másokat, meg összelogiszitkázni a nagy családi, alkoholmérgezéssel súlyosbított koleszterin-fesztiválokat. Nyilván mert a vérükben van, hisz Ártunk és Ormányunk hivatalosan informális álláspontja szerint a nők számára két autentikus helyszín létezik, ahol kiteljesíthetik nembéli lényegüket: a konyha és a szülőszoba. Ebből a konyhában vannak többet, ami nem csak arra jó, hogy apu nyugodtan túlórázhasson vagy nézhesse a meccset, de egyúttal a konyhai készletfelhalmozás, raktározás és főzésszervezés által, igazi menedzserszemléletre is szert tesznek.
Hát, ha vannak szavak, amitől ökölbe szorul a bennem lakó, köznevesült cheguevara, akkor azok listáján előkelő helyen áll a menedzserszemlélet. Ami a gyakorlatban jobbára a szociopátiás, kizsákmányoló attitűd komilfó elnevezése, a "profit mindenek felett" nagyon nem krisztusi parancsolatának kognitív megnyilvánulása. Ha már karácsony van...
És szerencsére Anikóasszony (ez is már egy állandó összetétel a kormányhitű sajtóban) nem megy azért sokkal messzebbre, nem kezd el 'női princípiumot' emlegetni, - amivel Puzsér rendszeresen hallgathatatlanná trollkodja a saját megszólalásait - mintegy meghagyva a lehetőséget, hogy egy magamfajta középkorú pasi is szert tehessen a menedzserszemléletre, miközben leviszi a szemetet, rántott cukkinit süt (vagy ránt?) és odaégeti a lencsefőzeléket.
Hisz magam is ötven négyzetméter (plusz erkély!) ura és parancsolója, valamint szakácsa, takarítója és állatgondozója vagyok, évek óta menedzselem a saját lakhatási projektemet, és komoly részsikereket is fel tudok már mutatni. Néha.
De ebédet főzni több személyre, az nem valami képregényesíthető szuperképesség, és nem is olyasmi amitől rögtön felveszi az embert a kokakóla vagy a mercédesz felsőközép-vezetőnek, csak simán a mindennapi élet része. Miként az, hogy tudjuk hova kell bedugni a kenyérpirítót, hol kell befizetni a csekkeket, hogy működik a cipőfűző, és miért van minden hányásban répa. Na jó, ez utóbbi azért nem mindenkinek evidens.
Szerény tapasztalataim szerint jelentősebb logisztikai kihívás ebédet főzni egy személyre, mert két és fél deci leves, egy marék lencséből főzelék, egy kisebb tálka zabkása - ezek mind, a gyakorlatban kivitelezhetetlen adagok, így viszont egy jól sikerült zöldséglevest három napig kell ennem, elvégre nem pazarolhatok. Menedzserszemlélet nélkül sem. Akkor már egyszerűbb a sajtos pirítós.
A menedzsertabletta azért túlzás volt... (ingatlanmuhely.reblog.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése