Kásler M., egykori orvos, jelenleg miniszter foglalkozású kormányzati hátramozdító, levelet írt az ország (mit ország: Haza) pedagógusainak, karácsony alkalmából. A pedagógusok meg nyilván alig várták már, hiszen Miniszter úr iránymutatásai nélkül bizonytalan identitással, ebből adódóan meg az elveszettség érzésétől áthatva, üveges tekintettel morzsolgatták volna a diós bejglit, hogy akkor most a mi a faszt is ünnepelünk?
Hát a kereszténységet, jön a megnyugtató válasz, mely találkozott, mondhatni vérszerződést kötött az ősi magyar hitvilággal és ettől lettünk mi olyan különleges nép, hogy a fal (valamint Románia, Szlovákia meg a komplett Európai Unió) adja a másikat. Mert nálunk még mindig létezik zacskós tej, Trabant-nosztalgia (és nem a zenekar iránti), lecsókonzerv, politikai antiszemitizmus, van állampártunk, vannak párttitkáraink és téesz- meg tanácselnökeink, csak máshogy hívják őket, panaszkultúránk meg valahol a tatárjárás környékén gyökeredzik, és direkt nem tanulunk a történelemből, mert szeretjük időnként megismételni. Egyedülállóak vagyunk, na. Hisz Kásler M.-ből hol a búbánatos fenében lehetne még miniszter? Aki a rábízott területek nagy részéhez eleve nem ért, és ezoterikus mesekönyvekből próbál mégis képbe kerülni, de legalább nem is bíznak rá semmit, ha már az egészségügyet a félmaffiózó, exrendőr belügyes is eltudja irányítgatni. (Az egész ségügy nekik annyit is ér.)
Viszont hülye levelek irkálásában kétségtelenül erős, kár hogy az ilyesmi nem olimpiai versenyszám.
Az itt olvasható levelében például virtuóz módon keveri a szimpla ostobaságot a röhejes képzavarokkal:
- Kezdi azzal, hogy Krisztus születésével „világunkba érkezett a szeretet“. Na most az van, mélyen nem tisztelt miniszter bácsi, hogy az emberek már Krisztus előtt is szerettek (meg gyűlöltek, segítettek és ártottak egymásnak, vagy nézték levegőnek a másikat, mikor hogy), szóval bő kétezer éve nem a szeretet érkezett meg a világunkba. Csak egy tehetséges és karizmatikus személy, aki Júdeában beindította a kortársak által obskúrus zsidó eretnekmozgalomnak tartott startup cégét. Amiből aztán látjuk mi lett, a dúsan aranyozott kaotikus egyháztól, a szentlélekkel betöltekezve rángatózó hitgyülisekig. Persze a Júdeai csodarabbi erről pont úgy nem tehet, mint mondjuk Marx a sztálinizmusról. (Marx 1883-ban halt meg, csak hogy érthető legyek.)
- Aztán igaz gyöngyszem még „ az iskolások jövőjének záloga pedig az Önök kezében van“ tagmondat. Eddig mindig azt nyomták, hogy az iskolások (vö. „gyermekek“) maguk a jövő zálogai, de ha személyükben, és pláne fizikailag a tanárok kezében vannak, azért az több mint kínos. Ha lenne gyerekem, nem tűrném hogy bármelyik tanár tapogassa a zálogot! (És jut eszembe a klasszikus vicc, amiben valahol Glasgow-ban az van a kocsma vécéjében, a piszoár fölé írva, hogy. "Skócia jövője a Te kezedben van!")
Sőt, szimbolikusan se legyenek a tanárok kezében a gyerekek, mert az oktatásért is felelős miniszter nertársnak kurvára nincs igaza abban, hogy:
- „Önök nem szakmát, hanem hivatást választottak.“ Hát egy nagy fenét! Négy évet húztam le egy tanárképzőn hallgatóként, nyolcat egy másik egyetem pedagógiai karán oktatóként, és alig-alig láttam olyan leendő pedagógust (magamat is beleértve, bár én később szociológussá züllöttem), aki a legcsekélyebb mértékben is hivatásként tekintett volna erre a szakmára. Volt néhány, mint kivétel, aki nem erősíti a szabályt, de csak mert nincs köze hozzá.
A többséget a sima kontraszelekció sodorta a pályára, tudósnak nem lettek volna elég jók, elitegyetemre bejutni nem sikerült (ha egyáltalán megpróbálták), valamit viszont kezdeni kellett magukkal az érettségi után, ami már elég jó buli, de még nem igazi munka. Ettől még van, akiből jó tanár lett, de nagy részük inkább valahol máshol kötött ki, ahol elég volt hogy van valamilyen diplomája.
- És hát pazar a levél zárása is. „ Köszönöm önöknek, hogy az év minden napján a krisztusi parancsoktól vezérelve ... (blablabla) ... teljesítik küldetésüket... (blabla)“ Képzelem ezen hogy röhög mondjuk egy zsidó iskolában tanító rabbi, szombat délután. Hisz ha az „év minden napján“, akkor fiktív rabbink a shabbat alkalmából is a krisztusi parancsokat teljesíti, csak nehéz megoldani, hogy közben ne dolgozzon épp semmit, mert neki az akkor tilos. Meg mit szól majd a hite szerinti igazi Messiás, ha véletlenül pont akkor érkezik?
De elegem van már ebből az elmeroggyant képmutató szentfazékból, meg az ő leveléből (apropos: krumplit is küldött mellé a humánerőforrás-állománynak?), úgyhogy eredményt is hirdetnék: Kásler - Józan Ész: 3-0, vereséggel felérő győzelem.
hang.hu
Bonus track - KM legsötétebb marhaságaiból öt, erről a tízes listáról:
1. “A Tízparancsolat a legtökéletesebb népegészségügyi gyűjtemény, tudniillik a halálos betegségek jó 70-80 százalékát a Tízparancsolat megtartásával el lehet kerülni.”
2. „Ha nem lenne abortusztörvény, akkor körülbelül 20 millió magyar élhetne jelen pillanatban az országban.”
3. “Mindenki észleli, hogy a magyar gyermekek idegennyelv tanulása akadozik. Ennek több összetevője van: nagyon nehéz a magyar nyelv.”
4. “Az Ősrobbanás spekuláció, hipotézis, semmiféle bizonyíték nincs.”
5. “Az emberi gondolkodás színvonala nem fejlődött az utolsó két és fél évezredben, amit filozófiából le lehetett írni, azt leírták a görögök.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése