Akciós gyerek, méterre

Az Indexen találtam ezt a remek fotót, amelynek lényege, az abszurd szövegen túl, hogy nem mutatja meg, mit is árulnak ezzel a a felütéssel, és pláne hol? Mert bár szarul állok anyagilag, 199-et megérne egy vidám gyerek, feltéve ha nem eszik túl sokat, és csak nappal vidám éjjel hagy aludni.

index.hu

Mert egy vidám gyerekkel már lenne okom összerakni a szőnyegen a villanyvasutat, nem magammal kellene datrsoznom, és nem kellene állandóan szólnia a tévének, hogy legyen valami emberi hang a lakásban anélkül, hogy magamban kelljen beszélnem. A falhoz. Mert ahhoz nem jó beszélni, annál rosszabb már csak az, ha borsót hányunk rá.

Aggasztó ugyanakkor, hogy a vidám gyerek két méter! Na most, ilyen magas, ilyen széles, vagy ilyen vidám? Mert nagyon nem mindegy, hogy mondjuk be sem fér az ajtón, vagy ő még befér, de a vidámsága egy része  kényszerűségből a lépcsőházban marad.

És egyáltalán, milyen korú a gyerek, adoptálni kell-e vagy csak lízingelhető, tud-e már beszélni, és ha igen, akkor magyarul is? Mert az ilyen olcsóra akciózott gyerek az valószínűleg kínai gyártmány, legfeljebb csak kamuból van rávarrva a Nájki jel.

De jobban megnézve a képet, két dolog azért valószínűsíthető. Az egyik, hogy a gyerek vidámsága két méter, tekintettel arra, hogy a nagyon vidám hasonló mérőszámát már tíz méterre értékelik. (És azt az amit főleg meg kell fizetni benne, de nekem eleve nem kellene a nagyon vidám, elég ha csak simán, szolidan jókedvű und szórakoztató.) És akkor képzeljük el a  "de tényleg kurvára vidám" gyereket, akinek akkora kedve van, hogy egyrészt biztos szed valamit, másrészt neki már egy közepes sportcsarnok kellene, hogy beférjen a vidámsága is. Na ilyen az végképp nem kéne.

És érdemes figyelembe venni az "ünnepi ajánlat" feliratot is, mert lehet, hogy itt van a kutya lényege elásva. Ahogy töprengek a dolgon, egyre biztosabb vagyok benne, hogy ennyiért nem örökbe kap az ember gyereket, csak az ünnepekre bérelheti ki magának, hogy ne legyen egyedül, mikor inzulin-sokkot kap a nyolc szelet rántott hal és fél vödör krumplisaláta után, levezetésként megkóstolt, másfél kiló szaloncukortól. (Ilyenkor fontos, hogy a gyerek pont elég idős és értelmes  legyen ahhoz, hogy szakszerűen tudja hívni a mentőket, de azért annyira ne legyen magabiztos, hogy körömvágó ollóval próbálja kivenni a vakbelünket, hátha azzal van a baj.)

De lehet, hogy mégsem bérelek gyereket karácsonyra, azokkal annyi baj van, kétszázé' meg vehetek gazdaságos margarint, vagy egy kiló teljes kiőrlésű lisztet, és akkor magányosan bár, de tuti nem halok éhen.