A tegnapelőtti újság

Régebben sokszor hallottam, hogy nincs érdektelenebb dolog a tegnapi újságnál. Na ja,  a hírversenyben a nyomtatott napilap a hintaló az ascoti derbin, ha meg tegnapi, akkor már csak répát pucolni meg krumplit hámozni lehet felette, avagy sérelmére. Ha viszont tegnapelőtt-előtti (nem konkrétan, szimbolikusan), akkor ezeken felül lehet merengeni az elmúlt időkön is, az egykor volt szép napokon, meg azon, hogy de utáltuk azokat a napokat akkoriban. (Azóta az idő szépíti őket, folytatólagosan és különös kegyetlenséggel.)

A régi újságoknak (szemben az új régiségekkel) aztán lehet történelmi kontextusuk is, már ha van aki elteszi az aznapi lapokat a világot megrengető eseményeknél, mert gondolja, hogy a világ az most éppen megreng, a történelem nem hogy nem ért véget, de itt zajlik körülöttünk. Nem pont a mi utcánkban, városunkban, régiónkban, de a világ már jó ideje van annyira globalizált und mediatizált, hogy a nagy történetek velünk is történnek. Hát igen, az aktuális világjárvány az mondjuk pont olyan, hogy az utcánkba is betette a lábát, de ettől még az Öböl-háborút, a jugoszláv polgárháborút vagy a Challenger katasztrófáját is az életünk részének érezhettük.

A nálam idősebb generációk tagjai közül sokan állítják, hogy pontosan emlékeznek rá, hol voltak és mit csináltak akkor, mikor Neil Armstrong a Holdra lépett. Én nyilván nem emlékszem rá, mert jobbára nem voltam sehol, asszem még elképzelés szintjén sem, de azt például tudom, hol voltam 2001 szeptember 11-én. Itthon. Taknyosan, lázasan szunyókáltam egy zöld kockás plédbe tekerve, amikor délután öt felé ébresztett nagyapám, hogy nézzem már meg, miket mutogatnak a tévében. Hát ja, füstölgő felhőkarcolókat mutattak, nem sokkal az összedőlő felhőkarcolók mutatása előtt, amit így már élőben láthattam, ha már nem sikerült átaludnom a történelemnek az én fiatalságomra jutó nagy elbeszélését.

Erre ma találta néhány régi újságot, egy vastag album mellett. Például ezt itt:

Evidens, hogy nem én raktam el, gondolom nagyapám, mert bár akkoriban még olvastam újságot, és pucoltam krumplit is, de híreket a CNN meg a hazai hírportálok által fogyasztottam. A Népszabiból is főleg a publicisztika rovatot olvastam, annak volt újdonságértéke, nem a tegnapi híreknek. Történelmileg csak egy pillanat telt el azóta, de máris szinte hihetetlen, hogy volt idő, mikor a friss hírek nem tíz percen belül jöttek ki a neten, hanem a másnap reggeli újságba lettek csak belenyomtatva, feltéve hogy a nagyon fontos dolgok nem az esti lapzárta után történtek. A fenti kép is 2001. szeptember 12-i szám címlapja, és ehhez is az kellett, hogy ottani idő szerint reggel terrorizáltasson a Bin Kaida (vagy az Al Laden?), így itthon még délután be tudták szerkeszteni a brékingnyúzt a másnapi kiadásba. (Jut eszembe, vannak - illetve részben már csak voltak - a világban esti lapok is, azok tudnak hozni aznap délelőtti híreket is, mondjuk feleslegesen, mert addigra mindenki látta már, ha máshol nem, a mobilján. Nem véletlen, hogy az utóbbi években már az Evening Standard-et is ingyen osztogatták, mert a lap a hirdetésekből igyekszik megélni, ami közel nyolcszázezres napi példányszám mellett azért nem reménytelen.)

De találtam még a fentinél is régebbi lapokat, mindjárt kettőt is. Jó persze, ezek nem egy igazi történelmi eseményről tudósítanak, de a szereplők Magyarországon kétségtelenül világhírűek voltak, mint a Fradi, a halálfejes cseresznyepálinka vagy a körömpörkölt.

A bajszos bácsi feje talán még az ábécévégi (X, Y, Z) generációknak is ismerős lehet, de nem, Freddie Mercury sosem járt az űrben. (A zűrben sokszor, de az egy másik történet.) Még akkor sem, ha az amerikaiak az Apollo-program előtt a Mercury és a Gemini programmal/űrhajókkal kezdtek neki a saját űrhajóztatásuknak. (Mert akkoriban egy űrhajós az igazából élő tesztbábu, kísérleti egér és biorakomány volt, betuszkolták egy szűk fémkapszulába, felkúrták az űrbe, aztán onnan egy idő után leesett, ha mázlija volt, a kabin ejtőernyőjének aktív közreműködésével. De 'pilótának' hívni őket erős eufemizmus lett volna, akkoriban nem csinálták, legfeljebb elszenvedték és túlélték az űrkalandot.)

De Farkas elvtárs és Kubászov elvtárs is főleg utasok voltak a kabinban, az ő munkájuk javarészt az űrállomáson zajlott, ott kellett dolgokat csinálniuk, az ablakon kibámuláson meg a viccesen vécézésen túl is. Kubászov elvtárs nevét amúgy akkoriban nem tudtam hova tenni, mindig azt hittem, hogy ezzel a névvel legfeljebb valami leértékelt savanyúság lehet az ember a sarki ábécében, ám később rájöttem, hogy én a kovászosra gondoltam, uborkailag nyilván, de az meg az erkélyen volt nyáron, nem a boltban.

De ennyit mára a sajtótörténeti asszociációkról, mert ha nem állok le időben, elkezdek tényleg a kovászos uborkáról értekezni, különös tekintettel arra, hogy szoktam a hűtőből előhalászott  ügydarabokról leinni a levet. Az meg nekem sem hiányzik...