Néha tényleg az az érzésem, hogy hogy van valahol egy alternatív valóság, ami momentán már nem nyugat, de még kisvasút jár át oda Felcsútról, ott él a pártvezér és kancellár szerető családja, és aggasztó súlyfölöslege meghitt társaságában. Ott pálinkából van a kerítés, disznóvágásból a kultúra és mindenki akkora kirakatkeresztény, hogy Isten nevét szinte kizárólag hiába veszik szájukra. A sport az definitíve foci, a rokon cége az off-shore, a magyar tenger az Adria, a közpénz elveszti jellegét, Soros saját kezűleg lökdös át terrorista hátterű migránsokat a határainkon, az EU meg a Negyedik Birodalom vagy az új Szovjetunió (nem tudom épp melyik, asszem ideológiailag nem vagyok elég képzett), ahol aztán durcásan hisztizve az asztalra szarni nem döbbenetes bunkóság, hanem a hazafias kiállás netovábbja.
Ilyennek persze csak nagy, drága és lehetőleg Dunára néző íróasztalok mögül, valamint böhöm nagy szolgálati autók ablakain át látszik a világ. Hisz ezekből a nézőpontokból nem tűnik fel a hajléktalan a kapualjban, nem látszik, hogy a néni csirkenyakat visz haza a szatyrában vasárnapi ebédnek, hogy a járda repedéseibe a járókelők lassan beledolgozzák a kutyaszart, hogy a középkorú egykori tanár megkönnyebbül az üres postaláda láttán, ma sem jött újabb sárga csekk.
A Párt miniszterelnöke (nem, nem az országé, ne áltassuk magunkat) mindebből csak annyit érzékel, hogy egyre nagyobb ostobaságokat kell mondania, egyre nagyobb hangerővel kell elfednie a saját inkompetenciáját, aminél már csak hűbéreseié nagyobb, hisz eleve nem mer magánál okosabbakat vagy tehetségeseket választani, azokból a végén vetélytársak is lehetnének, miközben neki csak szolgákra van szüksége. Mert érzi, hogy bár ügyes és rutinos hatalomtechnikusnak tartják, de az államférfi-státusztól messze van, mint véreshurka a vegánságtól, vagyis a maga részéről nem tette magasra a lécet. Sok képességes ember lehet ebben a nyomorult országban is, aki szebb, okosabb, műveltebb nála, miközben sokkal kevésbé szociopata, vagyis alkalmasabb lenne miniszterelnöknek. Sőt, ahogy elhatalmasodik rajta a hatalmi gőg és arrogancia, és rázárul saját kis világának buborékja, egyre több az ilyen lehetséges szereplő, akiket persze gondosan a körön kívülre rugdal ő vagy hűséges inkvizítorai (a rezsidisznó, a külgazdasági kakadu, a twitterügyi államtitkár és megannyi név a kaptárban), akik nem keresztények, nem konzervatívok és polgárnak is csak a szó burzsoá értelmében tekinthetők, miközben kulturálisan egyáltalán nem polgárok, nem citoyenek.
Felcsútról nézve az hazai populáció három alapvető részre osztható: van a Párt és csatolt részei, a Család, mint vérségi kapcsolat és üzleti/közbeszerzési modell (keresztapával, omertával, azaz a hallgatás törvényével, meg alkalomadtán lófejjel az ágyban, ahogy azt kell), meg vannak a prolik, akik az első kettőt finanszírozzák. És persze van némi politikai ellenzék is, de ők valahol a hibahatár környékén pont nem veszélyeztetik a hatalomtechnika olajazott működését. És egyébként is, ők nem a Haza részei, ők az ellenséges külföld előretolt hadoszlopai, egy darabka sértő hangsúllyak kiejtett Brüsszel, akik folyton áskálódnak a Párt és a Család ellen, ha rajtuk múlna, egy szerény, alig párszáz milliós tendert sem lehetne harácsolni a karácsonyfa alá. Pedig az unokáknak meg lett ígérve a rendes, repülni tudó helikopter-modell. 1:1-es méretarányban, hogy igazán jót játszhassanak vele, a nemzeti pártszolgálati egyetemen már meg is hirdették a januári pótfelvételit helikopter-pilóta - újságíró-elhárító szakpárra.
Idén a járvány miatt jobbára elmarad a karácsony. Nekünk. A Belső Párt (a'la Orwell) és a Család számára persze nem (egy Bödőcs parafrázissal élve: nekik cifra, nekünk cefre), akkor sem ha nem hagyományos módon ünnepelnek. De hát ez van, komplett megyéket és gazdasági ágazatokat viszonylag nehéz betuszkolni a karácsonyfa alá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése