A sonkás brexit az úgy készül, hogy pillanatnyi politikai haszonszerzésből kiírunk egy népszavazást, amin a várakozásokkal szemben nyernek a kilépés-pártiak, aztán évekig tárgyalgatva halogatunk, míg a végén minden megállapodás megy a levesbe, a brit kamionsofőröktől meg elkobozzák a sonkás szendvicsüket Doverben, a kompra várva.
Mert van az a szabály, hogy az EU területére privátim nem lehet bevinni semmilyen állati eredetű élelmiszert, szóval a sonkás szenyákat vagy betermeli a sofőr/ turista/ utazó ügynök/ kokaincsempész, vagy átadja a szigorú tekintetű határőröknek, akik majd - biztosan mint veszélyes hulladékot - jól megsemmisítik azokat, a szolgálati étkezőben, véletlenül épp uzsonnaidő magasságában.
És persze azért pont a kamionsofőrök kerültek reflektorfénybe a téma kapcsán, mert ők azok, akik jellemzően nagy adag kajával felpakolva indulnak a kontinens felé, egyrészt mert lehet hogy a távoli és vadregényes Belgiumban nem lehet ehető ételt kapni, másrészt meg ha mégis, minek szórja el ilyesmire az ember a napidíját, mikor kurvázhat is belőle?
Állati eredetű élelmiszer viszont rohadt sokféle van. (Szemben mondjuk az ásványi eredetűekkel, amiket ha elkezdünk felsorolni, odáig jutunk, hogy só.) Mert nem csak a húsfélék tartoznak oda, de a tojás, az összes tejtermék, bármi amiben méz van, meg az a bazi drága kávé, amit először megesznek a cibetmacskák, aztán kiszarnak, aztán az ínyencek meg lefőzik.
Szóval ha valaki Britanniából akar Európába utazni, nem csak sonkás szendvicset nem vihet magával, de sajtosat sem. Tilos lesz a mézes keksz, a Starbucks-ban vett dobozos latte, a gyümölcsjoghurt, bármely tojással készült tésztaféle, úgyhogy marad a margarinos-uborkás szendvics (vajas ugye nem lehet, amivel ugrik az összes croissant is), de csak ha a kenyérhez/péksütihez nem használtak tojásport.
Vagyis a vegán kamionsofőrök/ turisták/ egyebek lesznek előnyben, nekik nem is kell változtatniuk eddigi agymenésükön, a többiek meg vehetnek maguknak halott állatok tetemdarabjaiból, az uniós határokon belül. Az persze kérdés, hogy hol is húzódnak azok a határok, mert a nemzetközi jogban azért van pár ínyencség ebben a témában.
A nagykövetségek például annak az országnak a területéhez tartoznak, amelyik fenntartja őket, tehát egy londoni nem sétálhat be csak úgy egy EU-tagország képviseletére, előbb bizonyítani kell hogy nincs nála húsos hasé, tojásos zsömle vagy Milky Way. És mivel a hajók fedélzete is annak az országnak a felségterülete, amelyik zászlója alatt közlekedik, így a dokkmunkásoknak is óvatosnak kell lenniük, hogy mondjuk a norvég konténerszállítóra még felmehetnek zsebükben egy tonhalas szendviccsel, de a finnre már nem.
És ha a turista mondjuk a reptéren várja a pesti gépet, akkor még a beszállókapunál be kell tömnie az akciós teszkós szusit, vagy megeheti a gépen is? Ez nyilván attól függ majd, hogy milyen lajstromjel van a röpülőn, ha magyar (mert például vizzerrel próbál utazni), akkor már a váróban elkezdhet burkolni, de ha rájenerrel, akkor meg kell lesni, az érkező-visszainduló gépet, és ennek függvényében enni vagy nem enni.
A turisztika problémák mostanában persze jobbára elméleti jellegűek. Nem repülünk sehová, én aztán pláne nem, legfeljebb ha az adósok börtöne elől kell menekülnöm, momentán nem a sonkás-sajtos szendvics a legnagyobb problémánk. Nekem az utazás manapság abból áll, hogy szügyig sáros buszokat nézegetek az ablakból, ha már az évszakhoz képest is csak eső jut, hó helyett. De a buszok legalább fehérek, így remekül mutat rajtuk a felfröccsenő sár. Némelyik olyan, mint egy elborultabb Jackson Pollock festmény, a kevésbé szerencsések viszont úgy festenek, mit amik most jöttek a keleti frontról, egyenes Sztálingrád alól. Bár ott még volt hó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése