A fenti című tavalyi mozi úgy szerepel a különböző filmes oldalakon, mint horror-thriller vígjáték (opcionális jelzőként: misztikus), ami előtt értetlenül heverek a fotelben. Thrillernek nem mondanám, nincs benne semmi rejtély, semmi csavar, ahogy humor vagy misztikus sem, ez egy sima véres-trancsírozós leszámolásfilm.
Apu vagy harminc éve nem látta a most kábé harmincöt éves fiát (ez mondjuk nekem is megvan, a saját életemben, csak esetemben az a harminc év már negyvenegy, ha jól számolom), de most ír neki, hogy látogassa meg. A fiú megy, apa egy szétesett drogosnak néz ki, meg hát erőszakos egy barom, de mikor épp húsvágó bárddal próbálja behozni az apa-fiú viszonyban kimaradt jeleneteket, elviszi a szívroham, amiért láthatóan alaposan megdolgozott.
Aztán jön az egyetlen nem igazán nagy csavar: apu nem is az igazi apu, az a pincében van félig agyonverve és a falhoz láncolva, de a fiú rátalál. Aztán nem félig, te teljesen agyonveri igaziapu fogvatartóját, aki egyúttal korábbi bűntárs is, még a régi szép időkből, mikor az emberrabló-zsaroló szakmában működtek. És nem mellesleg, apu az így szerzett pénzből fizette anyunak meg a fiának a menő lakást és a relatív jómódot, bár ennek aztán semmi jelentősége nem lesz a későbbiekben.
Mert a közvetlen életveszélyben mindenki magasról szarik az ilyen pimf morális dilemmákra, és menti a szánalmas kis életét, ebben a filmben mondjuk elég véresen, de ha kissé vékony a sztori, legalább legyen sok a művér, velőtrázó a nekifutásból tökönszúrt gengszter halálsikolya, és látványosan elfertőződött apu levágott fülének helye.
Mert ennél többet ez a film nem tud, de karácsony másnapján még mindig jobb, mint a bridzsitdzsonsz akárhány huszonhatodik ismétlése, a furán bajszos Elijah Wood (az egyetlen ismert név) meg a végére már úgy ont belet (bélt?), mint egy elszánt, de kissé félreprogramozott meleg terminátor.
mafab.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése