Mostanában rendszeresen szembe jön a jutyúbon egy előadó (aki nyomokban dalszerzőt is tartalmaz), mert korábban nagyjából kétszer is rákattintottam egy-egy videójára, és azóta leuralta a nekem szánt felületet, a Szent Algoritmus áldásával és segedelmével. Az illetőt amúgy Sammy Copley-nak hívják, nagy jutyúb-sztár, lassan húsz éves lesz és ír (olvas is, de azt is Írországban), ám máig nem vagyok biztos benne, hogy fiú-e vagy lány?
Annyit lehet róla tudni, hogy 'transgender', de hogy mi nála a sex, és mi a gender, azaz melyik a biológiai neme, amihez képest az identitása pont a másik, nos arra nem bírok rájönni. Vagyis nem sikerült kinyomozni, hogy akkor ő most egy fiútestbe született lány (ez látszik valószínűbbnek), vagy egy tévedésből lánynak született fiú, és ebben még a neve sem bír eligazítani. Mert a Sammy az egyaránt lehet a Samuel meg a Samantha becézése, kábé mintha magyarul úgy hívnák, hogy Gabi. Egyébként a legtöbb oldalon úgy hivatkoznak rá, hogy 'he', de az persze nem derül ki, hogy a sex vagy a gender alapján...
Egy Queen klasszikus újragondolása
De ha jól gondolom, és hősünk biológiailag fiúnak született, akkor ő egy ellen-Ellen Page, a másik irányba transznemű, mint az általam is nemrég emlegetett jeles színművész, de a cukiságfaktora, ha lehet, még jelentősebb. Szerencsére nem erre alapozza a netes munkásságát, mert bár pofátlan módon már az ezredforduló után született, de mégsem a táskája kipakolását, vagy a reggeli müzlievését videózza a nyilvánosság számára, hanem zenél. Jobbára feldolgozásokat készít gitárra és néha zongorára, és időnként felrak egy-egy saját dalt is, amik arra minden esetre alkalmasak, hogy általuk mi is láthassuk, a feldolgozások egyelőre még jobban mennek.
De azok aztán mennek, depresszió ellen például egészen hasznosak, mert elhitetik az emberrel, hogy esetleg mégsem kerülünk pokolra mind, en bloc mint emberiség.
Annak idején a punkok azt üvöltötték a világ pofájába, hogy No Future!, és egy darabig jó volt hinni benne. Hogy tényleg nem kell megnéznünk majd, hova züllik a civilizációnk, de az a vacak jövő, amit már huszonöt éve is megúsztunk volna, az most itt van, a nyakunkba ül és a hajunkba hány, mi meg szomorúan vesszük tudomásul, hogy bassza meg, még ehhez képest is van jövő. A minek?
És akkor jön Sammy, aki láthatóan jól érzi magát a bőrében, szereti amit csinál, egyszerűen sugárzik belőle valami indokolatlan és/vagy általunk irigyelt harmónia, miközben sokan az ő helyében már rajta lennének a pián, valami keménydrogon, meg a pszichiátrián, nem feltétlen ebben sorrendben. Ehhez képest nála működik a zeneterápia, a művészet hatalma, a katarzis gyógyító ereje, meg egy csomó más közhely, ami most nem jut eszembe.
p.s. De a hangja az nagyon lányos, szóval lehet, hogy mégis ő lesz a következő Elliot Page?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése