Mert ma lenne pont 80 éves Frank Zappa, aki viszont már 27 éve halott, szóval ebben a hónapban - ha inverz módon is - de átmenetileg tagja a 27-esek klubjának. Mert ugyan nem sokkal az ötvenharmadik születésnapja után vitte el a rák, de most épp egy 27 éves hulla, és ahhoz képest még mindig elég népszerű. De hát így jár az, aki életében kiadott kábé hatvan lemezt, a halála után (eddig) nagyjából húszat, és ezek nagy része elég egyedi, lebilincselő, időként nagyjából zseniális ahhoz, hogy a szétesőbb dolgait is megbocsátjuk neki. (Egyszer láttam egy bécsi vagy londoni second hand lemezboltban a Frank Zappa összegyűjtött hallgatásai című lemezét, és botor módon nem vettem meg. Pedig közel ötven percnyi csend, némi lemezjátszó-tű sercegéssel a háttérben, mit ne mondjak, igazi gyűjtői darab - lett valaki másnak.)
Zappa nem utazott soha slágergyártásban, szerette viszont a nagyzenekari megoldásokat, a látványos, de spontán és laza színpadi show-kat, meg a műfaji crossovereket. Mert szerinte csak egyféle zene létezik, ami aztán sokféleképp nyilvánul meg. De ezért nem érdemes beskatulyáznia magát senkinek, hogy ő akkor most jazz vagy rock, vagy vonósnégyes eperöntettel.
Szóval nem írt szándékosan slágereket, némelyik dala annak ellenére lett siker, hogy nagyjából tojt rá, mit szól hozzá a nagyközönség. Ő egy kisebb de értő közönségnek játszott (elsősorban saját magának), csak aztán néha kihallatszott a tágasabb kultúrába is. Mint például ez itt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése