Most, hogy nyakunkon a karácsony nevű stílenaht közeledése, Erős Pistás szaloncukorral támadnak a reklámok (már azok, ahol nem épp a nagyi hatódik meg), a krumplis-vaníliás bejgli receptjével sokkol valami önjelölt gasztroblogger és talán végre átgázolt rajtunk a blekfrájdéj, akkor jönnek a bármilyen portál pszichorovatai. Hogy mi van akkor, ha például már kirepültek a gyerekek (remélhetőleg nem az ablakon némi metamfetamin hatására), hogy mi lesz akkor a karácsonnyal.
Hát ez nálam pont nem probléma, de mi van akkor ha kirepült a párom, gyerekem sosem volt, és egy teknős a lakótársam? Az mondjuk biztos, hogy karácsonyfát nem fogok díszíteni. Utoljára két éve díszítettem karácsonyfát, és mivel műfenyő, azóta le se szedtem, legfeljebb néha lefújtan róla a port. A tévesen szentnek nevezett estét (egy napszak nem lehet szent, mint ahogy egy korona sem, a szent az egy ember lehet csak) meg vagy anyáméknál töltöm feszengve, vagy itthon depresszíven, úgyhogy az elsőt választottam. Még szerencse, hogy karácsony két napja nálam sosem tartozott az ünnephez, az mindig 24-e volt, úgyhogy azok csak átlagos napok lesznek, mondjuk előző esti maradékkal, és másnap már újra a spagetti - sárgaborsó-főzelék tengelyen mozgó ebédekkel, olvasással, írással, filmekkel.
Amúgy is mindig rám jön a sikongató lábrázás az úgynevezett életmód rovatoktól, ahol olyan alapvető létkérdéseket feszegetnek, mint hogy mi az öt legalapvetőbb hiba a hasizomedzésben, bűn-e majonézt tenni a hamburgerbe, vagy mit tegyünk ha óvodás gyermekünk olyanokat mond, hogy punci. Ezek olyan szinten érdektele témák, hogy ezerszám lehet belőlük érdektelen cikkeket generálni, és a nagy számok törvénye alapján azért összejön a kellő látogatottság az oldalon. Pedig rém egyszerű lenne egymondatos válaszokat adni, az olyan kérdésekre, mint hogy "elkezdtem kopaszodni, mit tegyek?" Nyugodj bele bazmeg, ez genetikai. Ennyi lenne, de nem, lesz belőle egy középhosszú cikk, ahol felsorolnak huszonhat verziót a koffeines sampontól a nullásgépig.
És akkor jönnek a karácsonyozó pszichomókusok, mintha legalább is karácsonykor kötelező lenne boldognak lenni. Mindenkinek, ünnepélyesen, valamint harangszóra, pedig nem. Jó lenne boldognak lenni, nagyjából bármikor, de muszájból szinte lehetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése