Dead Bárkyk

Punkbandákról ritkán szólnak filmek, náluk már a black metal zenekarokról is több mozit láttam, pedig az aztán tényleg egy szub-szubkultúra. A punk ehhez képest általánosabb életérzés, de pechjére kevésbé extrém (kivétel: Sid és Nancy - a Sex Pistols néhai „basszusgitárosa“, Sid Vicious feltehetően megölte a barátnőjét, aztán nem sokkal később túllőtte magát heroinnal), szóval minimum egy horrorral kell keretezni. És a 2015-ös Zöld szoba című cucc pont ezt teszi.

cinegore.net

Adott egy zenekar, kellően kiábrándultak, egy lepukkant lakásban élnek, üres sörösdobozok és kifizetetlen villanyszámlák között, az ócska furgonukba a benzint is úgy kell lopniuk, és akkor kapnak egy - ha nem is visszautasíthatatlan, de - megfontolandó ajánlatot. Egy nagyon divatpunk jellegű, tarajos srác („Szerintem verjük szét a haját!“), ha nem is első kísérletre, de szervez nekik egy fellépést, valahol az isten háta mögött kettővel. És valami skinhead-tanyára legalább. 

Az ottaniakról meg hamar kiderül, hogy a kopasz-bakancsos szcénát nem a proletár öntudat, hanem a rasszizmus felől erősítik. („Ez egy mozgalom, nem egy buli!") A privát náciklubbot pedig a szerephez épp kellően kopasz Patrick Stewart vezeti, illetve Sir Patrick Stewart, csak hogy még hülyébben fessen az egész.  Ja, és - mivel van, akinek ez számít -szerepe szerint Darcynak hívják. (De mivel amúgy jó színész, ez is jól áll neki, és nem csak a krónikus hajhiány okán.)

Az Aren't Right nevű bandánk pedig fellibben a színpadra, és belevág a Dead Kennedys Nazi Punks Fuck Off című lírai klasszikusába, minek következtében az úri közönség sörösüvegekkel dobálja meg őket, finom utalásféleképpen. És a konfliktus ezennel kódolva is, aztán több mint gyanús lesz, hogy a lendületes fajvédők valami gyilkossági ügyet is épp próbálnak eltussolni, és hát sose lehet tudni, az unszimpatikus vendégzenekar mennyit látott/sejtett meg a miből.

Aztán jön az elvárható erőszakpornó, oda-vissza túszejtéssel, machetével szurkálással, torkot átharapó házőrzővel, és az egész, meglehetősen realistán elővezetett vérben tocsogással. De közben azért kiderül, hogy a nácik sem olyan kemények, mint amilyennek látszani szeretnének, a kisfőnök be se mer menni a magukat elbarikádozó punkokkal leszámolni, akit meg beküld, annak másodpercek múlva kikönyököl a szemén az ijedt kisfiú, és onnantól már nem egyoldalú a terror. (Bónusznak meg ott van a skinhead csaj, aki átáll. Ő nyilván az, akinek ez buli volt, nem mozgalom.)

justwatch.com

A végére majdnem mindenki meghal, de legalább azok is, akiknek volt miért bűnhődniük. És hát főhőseink meg eleve olyan arcok, akiket az efféle filmekben le szoktak mészárolni, vagy legalább is határozott kísérleteket tesznek rá a rosszak. (Miközben ők sem jók, legfeljebb szánnivalóak.) De igazán komoly vérengzés azért nem következik el, a thriller-vonal hosszabb távon erősebbnek bizonyul a horrornál, az ölés jellemzően gyors, és kevésbé látványos. Márpedig ha nem darabolják fel az alanyokat, akkor hol marad a legszebb öröm? Akár. 

Talán a végén, ahol ahol azért Szőr Petriket is leteríti egy fertőző fejlövés, mindannyiunk megelégedésére.

A Zöld szoba egy rendes zsánerfilm, főleg abban az értelemben, hogy az erőszak nem lesz benne öncélú, a klausztrofób erőszéli mészárlásnak igen is tétje van, és (bűnös) élvezeti értéke a néző számára, bár a tanulsága közhelyes. (Aki nácinak áll, náciként végzi, bár megtérni még Darth Vader-nek sem volt késő.)

És akkor a Dead Kennedys emlegetett opusza, csak nem az eredeti, hanem a Napalm Death-féle változat, ha már mostanában nem bírok szabadulni ettől a birminghami bandától:

Z, mint zendülés

Az ukrán hírszerzés közzétett egy állítólag lehallgatott telefonbeszélgetést, melyben egy orosz zsoldos arról beszél, hogy az ő alakulatánál nemrég volt egy kvázi-zendülés. (Az orosz fasiszta elvtársak nyilván reflexből féknyúzt kiáltanak ilyenkor, már ha nem akad el a szavuk, nagy morális felháborodásukban.) Merthogy a társaság egyharmadára fogyatkozott, nemigen tudtak elfoglalni semmit, viszont valami seggfej vezérezredes újból harcba akarta küldeni őket. És mivel vonakodtak, elkezdett (szerencsére csak a levegőbe) lövöldözni, de közben azt kiabálta, hogy megöl mindenkit, aki a nem engedelmeskedik. Nem tudjuk persze, hogy ez igaz-e, vagy csak simán propagandafegyver, de a rémes az, hogy simán lehet igaz is.

Az orosz hadsereg ugyanis, a liluló fejű tábornokoktól a remegő térdű közlegényekig egy morálisan széteső, stratégia helyett rögtönző kapkodásra épített vezetésű szervezet, és nekik ehhez még a háború sem kellett. Évek óta téma a független médiában, hogy bánnak a a fiatalabb közkatonákkal az idősebbek, milyen kaotikus a parancsnoki rendszer, és mennyire eluralta az egészet a jobb híján feudális anarchiánk nevezhető állapot. A pszichopata diktátoruk által átgondolatlanul beizzított háború csak még inkább a felszínre hozta mindezt. Mert ki a fenének lenne kedve elmenni, és meghalni egy értelmetlen háborúban, csak mert csak. Vologya cárnak elgurult a gyógyszere, az egyszeri katonának meg a fal adja a másikat.

És mennyi vodkát kell reggelire innia annak a tábornoknak, aki konkrét gyilkossággal fenyegetőzik? Gondolom csak a szokásosat, de biztos valaki kimondta a 'kultúra' szót, amitől aztán nyomban a fegyveréhez kapott, a Hermann Göringnek tulajdonított bon mot nyomán. ("Ha meghallom a kultúra szót, a pisztolyomért nyúlok!" - mondta állítólag. Egyesek ezt Goebbelsnek tulajdonítják, de ez valószínűtlen, Goebbels irodalomtudományból és filozófiából doktorált, asszem Heidelbergben.) 

Mert kábé itt tart most a Dicstelen Demégvörös Hadsereg (tényleg érdemes elolvasni a Szabad Európa fentebb belinkelt cikkét), nem csoda, hogy bár Ukrajnát megszállni indultak, ma már örülnek ha bevehetnek egy-egy rommá lőtt kisvárost. Hisz az ukránoknak van motivációjuk, ők mégis csak a hazájukat védik, az oroszoknak azonban nem sok marad, legfeljebb a tudat, hogy elmebeteg barmok miatt mehetnek a vágóhídra, ami azért - lássuk be - nem nagyon szítja fel a harci kedvüket.

Ez maga a szimbolikus "baráti tűz" (mikor a sajátjaik lövik őket), csak épp a tűz hiányzik belőlük, meg a helyzetük is alapvetően barátságtalan.

Gigantic

Pont ma 111 éve, Clint Eastwood és a Felcsútok Géniusza későbbi születésnapján bocsátották vízre a Titanicot! Akkor még nem sejtették, hogy James Cameron később egy hosszú és unalmas filmet forgat belőle, nagyon drágán. Ha tudták volna, biztos elsüllyesztik az egészet még a belfasti öbölben, mindenkinek jobb lett volna úgy. Kevesebb halott, hatékony újrahasznosítás, plusz nekem sem kellett volna kétszer is végigülni a moziban azt a több mint három órát, amit már '97-ben is csak Erika odarángatásának hatására.

A film tehát szar, a hajó ha jó is volt, nem volt ideje kiderülnie, mert jött a világ legnagyobb pohár whiskyéhez tervezett jégcsap, és lecsapott. A hajónak meg nem volt elég mentőcsónakja, hisz az volt a narratíva, hogy elsüllyeszthetetlen, amivel végül is nem tévedtek olyan nagyot. Hiszen 1912 április 14. óta, azaz most már több mint 110 éve elsüllyeszthetetlen, speciel azért, mert azóta el van süllyedve. A tengerfenéknél mélyebbre meg csak pszichoanalízisben lehet menni, de úgy is csak fejben, szóval nagy, úszó vasaknál az eleve nem működik.

Egyébként ha még 111 éve süllyesztik el, olcsóbban megúszták volna a hajóstársaságék, mert csak  a vízen úszva pakolták be a sok drága díszletet a Dikaprióéknak, a sok aranyozott márvány hatású kandallópárkányt, meg kitekert kakaóscsiga alakú lépcsőkorlátot. De ezeknek muszáj volt mindenféle jéghegyek közt hencegniük, hogy biztosan címlapot érjen a kábé ezerötszáz halott, meg a fele annyi túlélő. és akkor még nem is látták előre Hollywood pár évvel később kezdődő felfutását. Pedig ha, lehet hogy még több harmadosztályú utast folytatnak vízbe, elvégre több halott az komolyabb filmjogokat jelen, pláne 85 évvel később.

A tragédia mára már a történelem része (az utolsó túlélő, aki a jéghegy idején 2 hónapos volt, 2009-ben hal meg), hisz mikor megtörtént, még az első világháborút sem találták föl, az áldozatokkal kapcsolatban meg nagyjából annyi az empátiánk, mint mondjuk a hastingsi csatában (1066) elesettekkel.

De giccs, az megmarad nekünk.

lamontagneart.com

Jogkrémes édesség

Aszongyák a bombasztikusnak szánt hírek, hogy tortával kenete össze a Mona Lisát egy magát mozgássérült nőnek álcázó nemmozgás nemsérült pasi. Hát, pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy a festményt védő páncélüveg lett tortakrémes, csak abban nincs semmi kraft. Olyan mintha azt írnák, hogy késelésig fajuló szóváltás volt a templom előtt, ahol 1994-ben a későbbi Ferenc pápa is misézett egyszer. Vagy hogy valaki rálépett az angol királynő árnyékára. Fú de el vagyok én képedve, egy-egy ilyen aljasság hallatán!

Az eset mindezzel együtt természetesen felháborító, valamint le- át- és hosszában is háborító. Mert hát mégis csak, hogy van az, hogy valami kretén tortával dobálózik, mikor  a világban meg sok helyen éheznek! És én is is kurva régen ettem már tortát, pedig!

De akiknek rendes kenyér sem jut, csak szeletelt, azok örültek volna annak a tortának, pláne ha laktózmenetes tejszínnel készült. (Marie Antoinette-nek tulajdonítják - állítólag tévesen - azt mondást, hogy ha a népnek nem jut kenyér, akkor egyenek kalácsot.)  De a hírek nem szólnak arról, mennyi cukor volt benne, gluténmentes volt-e a liszt, fair trade alapanyagokból készült-e, és hogy egyáltalán milyen ízesítésű volt?

unp.me

Ráadásul mindenki csak azzal a hülye Mona Lisával foglalkozik, esetleg a tortázós zakkanttal, de a tortával senki, pedig ha van áldozata a merényletnek, akkor az épp a torta. A pasi ugye legfeljebb kap egy rosszallóan szimbolikus bírságot, meg egy időre kitiltják minden rendes múzeumból, a festménynek semmi baja nem lett, szóval ők csak résztvevői az incidensnek, de nem igaz kárvallottjai. A süteménynek bezzeg annyi.

De ugye a tortáknak nincs szakszervezetük, sőt semmilyen rendes érdekvédelmük sincs, és látott már valaki tortajogi tüntetést? Na ugye!

Itt tart a híres liberális demokrácia, ahol még egy csúnyácska nőcit ábrázoló alulméretes mázolmány is fontosabb a tortáknál, sőt gondolom szinte bármelyik cukrászati készítménynél. Ez elfogadhatatlan. Free Cakes! (Make Cake Not War!)

p.s. Követeljük a Sütimester és a hasonló rasszista műsorok betiltását, mert ezek tárgyiasítják, és fizikailag kihasználják az édességeket!

Iuventus ventus

Hová tűntek a fiatalok a magyar politikából? -teszi fel a kérdést a hávégé, a ponthu végződésű címlapján. Megöregedtek. Zsírfejű, sörhasú, disznóvágás-szagú hűbérurak és főinkvizítorok lettek, drága öltönyökben, olcsó ízléssel, sok pénzzel és nagyon kevés gátlással. Valaha kívánták a szabadságot, ma már csak a hatalmat, és néha egy prostit, de hát a hatalomtól bárki elkurvulna. Régebben szerették a focit, ma már csak a VIP-páholy pezsgőhűtője felől nézve szemlélik, kedvenc szabadidős tevékenységük az öntelt arrogancia, és Lúdas Matyit deresre húzva látni. Szeretik még a tudatot, hogy amíg a vécén ülnek (mit ülnek, trónolnak!) vagy részegen borulnak az asztalra, a számlájukra akkor is csordogál az osztalék, nagyjából képben vannak, hogy hány felügyelőbizottságban jól fizetett tagok, de felsorolni már csak papírból tudnák őket. Rágalomnak tartják, hogy a hatalmat önmagáért szeretik, hisz van az a pénz, és mióta rájöttek, hogy az örökkévalóság négyévente újraindul, már az időn kívül élnek.

Szóval lehet, hogy mégis csak ők a még mindig fiatalok, akik a hol vannak.

Vizesnyolcas

Tegnap délután tettem egy kísérletet, hogy jobb meggyőződésem ellenére, formula egyes futamot tekintsek. Mostanában nem mindig nézem meg az aktuális körözgetést, de ezen a hétvégén a monacói nagydíj volt esedékes, azt meg azért még én sem hagyom ki. Pláne mert Monte-Carlo (ami papíron Monaco egy része, de gyakorlatilag úgyis egy városállam az egész) az egyetlen F1-es helyszín, ahol valaha személyesen jártam, és lévén városi pálya, végig is sétáltam az egészet.

Már egy órája néztem a közvetítést, és nem tudtam nem észrevenni, hogy nincs is verseny. Mert esik. Ettől függetlenül érdekesen nem történt semmi.

Kicsit abszurd ezt leírni, de néha a legjobb verseny az elmaradó verseny, vagy a durván lerövidített verseny, már amennyiben az ember fogékony a katasztrófaturisztikai desztinációkra. Részemről a naná. Az, hogy elrajtolnak időben, egy-két koccanás után beállnak vonatozni, én meg kezemben egy fél banánnal elalszom a fotelban - no az lett volna a szokásos üzletmenet, ehhez képest azt közvetítette két túlhevült kommentátor, hogy épp mennyire esik Monacóban. (Azaz: képződnek-e még azok a mocsadék felhők az öböl felett, hányan csukták be az esernyőjüket a lelátón, illetve milyen hírességek unatkoznak látványosan mindenféle teraszokon.)

youtube.com

És amikor hirtelen hírnök jő (digitális persze), hogy tíz perc múlva rajt, akkor  két versenyzőnél is végignézhettük, ahogy beszállás előtt a tökeit igazgatja,  mire  a harmadiknál leesett az adásrendezőnek, hogy ezt talán nem olyan fontos élőben közvetíteni.

Később versenyeztek is kicsinykét, na onnantól tényleg kezdődött az unalmasnak levés szokásos formagyakorlata, a boxbandőlelazgész hátnemrágomletőlekörmöm tematika jegyében. Úgyhogy olvastam egy kicsit, a közvetítés pedig megmaradt animált háttérképnek és hangkulisszának. Utóbbi azért jó, mert nem kell végignézni a cuccot, elég felpillantani, ha valamelyik kommentátor felüvölt, mint aki épp szívinfarktust kap foghúzás közben. Olyankor valaki majdnem előzött egyet...

Ja, a végeredmény: valami autó nyert, és mögötte két másik lett még dobogós, ha valaki nem látta volna.

Kő Olivér tuggya, és mongya is

Az origó szokása szerint tudja a tutit, lerántja az igazságot, illetve a leplet róla... nem, mégis csak az igazságot rántja le. A sárba. Az elvárható módon hozza az orosz állami propaganda hazai interpretációját (azaz buzgón, lógó nyelvvel), és mióta eltemették B. Krisztiánt mégsem róla és b. családjáról szólnak a kiemelt, "rendkívüli hírek". Hanem megint a háborúról, gondolom ahhoz minimum egy ex-villalakónak, vagy például Baginacsa Ivánnak kéne részegen a Dunába hajtania, hogy újra ne legyen olyan fontos ez az egész, ott a szomszédban.

De most háborúznak veszettül, leginkább a józan ész meg az elemi sajtóetika ellen, de ezek a nevüket sem vállaló arcok már sosem állhatnak nyerésre. Mai bombasztikus hírük, hogy VV Putyin lehet, hogy mégsem beteg, illetve lehet hogy volt, de akkor már nem. És ezt egy olyan független szellemóriás kijelentésére alapozzák, mint Oliver Stone filmrendező, aki ugye amerikai, meg művész (?), meg értelmiségi meg ilyenek, szóval miután egy jó darabig őfelsége a cár udvari dokumentumfilmese volt, biztos nagyon objektív.

Ezzel szemben a szomorú helyzet az, hogy Stone most már évtizedekben mérhető idő óta egy szánalmas, saját paranoiáiba meg a készen talált összeesküvés-elméletekbe belegabalyodott pojáca, és nem hogy világpolitikai kérdésekben nem számít fikarcnyit sem, amit mond, de lassan már a filmiparban sem. Hisz attól, hogy valaki régen jó filmeket csinált, még nem lesz közéleti orákulum, pláne nem orvosszakértő, aki kinyilatkoztatja, hogy hát a Vologya rákos volt, de már elmúlt neki. OS kábé annyira hiteles forrás bármilyen témában, mint Sanyi a sarki zöldséges, aki már pár éve lejött ugyan az amfetaminokról, de még beszélget a sóletkonzervekkel.

Jó film volt A szakasz, a Tőzsdecápák, a Született július 4-én (még a tomkrúz-hatás ellenére is), ifejezetten bírom a Született gyilkosokat, de a pali bő húsz éve nem csinált semmi értékelhetőt. Már azon kívül, hogy ex- és aktuális komcsi diktátorokat dokumentumfilmez, mint ugye Vlagyimir Vlagyimirovics vagy Commandante Castro. Akiket személyesen amúgy bír, azoknak meg jól jön, hogy hogy bírja őket valaki, ki egykor még számított is. De az régi sztori, hiába lelkesedik érte a kormányhitű portál. Valójában már a JFK is bűn rossz film volt, lassú, vontatott és végtelenül ostoba, de onnan még vissza tudott kapaszkodni, ám az ezredforduló környékére végképp fogyaszthatatlan lett bármi, amit művelt.  És a JFK kapcsán jut eszembe: Oliver Stone a filmipar Kevin Costnere...

Narancs háttér előtt (toonpool.com)

A szabadság ellensége

Schiffer A., ügyvéd foglalkozású ex-politikus még mindig azt hiszi magáról, hogy valamiféle közéleti-etikai zsinórmérték, aki bölcseket mond, miközben enyhe szánalommal nézi a hozzá képest semmilyen kis többieket. Pedig csak úgy kell ő nekünk, mint ablakos tótumfaktumnak a hanyatt esés. Főleg ha hülyeségeket beszél, és hát megmondóember üzemmódban főleg azt teszi, régóta már, sérelmünkre.

Most például azt vezette elő az Ő Hazájuk nevű protonáci párt főfarkának társaságában, hogy a netes tényellenőrző oldalak a szabadság legnagyobb ellenségei a világban. Nem azok, melyek direkt és érdekből ordas nagy hazugságokkal terítik be a nyilvánosságot, de még csak nem is azok a fél- vagy egész diktatúrák, melyek vezetői nem tanulságul olvassák Orwell 1984-ét, hanem kézikönyvként használják. Lehet, hogy Schiffer szerint ők is veszélyesek a szabadságra, nem látunk a fejébe, de mégis csak az a szöveg röppent ki fogai kerítésén, hogy a fact check a legnagyobb para.

Nem tudom, ügyvéd úr mit szed, de lehet hogy érdemes lenne változtatni a gyógyszerezésén, mielőtt még Ugandába utazik, hogy a pakisztáni választásokon Donald Trumpra szavazzon, tavaly októberben.

Mert az van, hogy ilyen épületes marhaságot normális ember magától nem mond, neki meg nyilván senki sem nyomott pisztolyt a halántékához. És a helyzet valójában nagyjából a következő:

- Az internetes világháló tele van mindentől elrugaszkodott baromságokkal, ezek egy része veszélyes (mert mondjuk a hatásukra egyes szekták tagjai egyszer csak megostromolják a Capitoliumot), más részük meg simán csak fáj, de mindenkinek alkotmányos joga szellemileg éjsötétnek lenni.

 - Az éjsötétekre hajtó tartalmakkal vitatkozni nem mindig érdemes, hisz eleve kívül állnak bármiféle racionális diskurzuson, de ha valaki mégis csak csatába ereszkedne velük, jó ha tényeket állíthat szembe az összeesküvés-elméletekkel. (Legfeljebb megkapja a szokásos ultima ratio-t: Annál rosszabb a tényeknek!)

- Így a tényellenőrző tartalmak legalább is nem feleslegesek, szerencsésebb esetben pedig még hasznosak is lehetnek. Ha meg nem, olyanok mint a hippokratészi eskü szerint az orvosok: legalább nem ártanak. (Szemben sok más kontenttel.)

- És azzal, hogy valakik rámutatnak a hazugságok és ferdítések hazugság voltára, még egy centiméternyit sem korlátozzák a hazudozók szólásszabadságát. Csak leteszik a maguk tényeit, melyeket egyáltalán nem kötelező figyelembe vennie senkinek. Ez egy opció, amivel nem muszáj élni.

Szóval innentől ne értem, hogy lehet ezt a fajta, alapvetően a tisztánlátás elősegítéséről szóló ténykedést nem egyszerűen a szabadság ellenségének, de a legnagyobb, nyilván sátáni léptékű ellenségének látni, és pláne láttatni. A fact check nem arról szól, amit Schiffer állít, hogy valami sötét alakok el akarják venni tőled, tőlem, bárkitől a gondolkodás jogát, hanem épp a gondolkodás (és az autonóm döntés) lehetőségét akarják segíteni. Aki ezt nem veszi észre, attól másvalakik már elvették az önálló gondolkodás képességét. Vagy leadta magától a szertárba, Schiffer esetében ez utóbbi a valószínűbb. Mondanám, hogy sajnos, de igazából mindegy, mint írtam már, politikusnak amúgy is vacak volt, jobb pillanataiban semmilyen.

De éljen a szólásszabadság, beszéljen nyugodtan hülyeségeket a pali, az úri közönség legfeljebb meg kiakad, mint a fentebb linkelt cikk kommentelői is. Hisz ők, meg a véleményeik is a nyilvánosság részei, akkor is ha nem értenek egyet Schiffer agymenésével. Szerencsére. 

(Egy komment explicit stílben összefoglalja a lényeget: "beavereater2: Lefordítom magyarra: a faszér' szolnak bele mások, hogy mi mit hazudozunk?" - 444.hu)

Clickbait-culture

Egy ilyen esős hétvégén, mikor a házimunkához sem vonzódom ellenállhatatlanul, jobbára háttér-tévézésre olvasgatok. Főleg elbeszéléseket, most pont Bukowskit (Forró vízi zene), meg azért bóklászom a neten, hátha szembe jön valami kulturális inger. Jön is, leginkább sajnos negatív értelemben, mintha hétvégente minden ügyeletes szerkesztő, és két feles után, fejben már Pulitzer-díjas sajtófenomén a hülye címekben élné ki magát. Értem én, hogy kattintásvadászat, csak nem szeretem. 

Ilyeneket látok jönni, hogy: "Agyba-főbe verte a fiúkat, új csúcsa még csak a kezdet". (index) - Ez ugye arról szól, hogy egy atléta csaj gyorsabban fut a korabeli fiúknál is, de nem ver senkit, főleg agyba. Innen már csak egy lépés lenne a "Szarrá alázta..." felütésű cím, arra biztos még többen tikkelnének.

És persze az hülye címeknek is vannak gyűjteményeik a neten, miért pont ezeknek ne lennének? Az egyik mértékadó a Terhes Férfi Madarat Szült című, amely ars poeticája a következő: „Mi a címek szerelmesei vagyunk. A cikkeket leszarjuk” Ha csak úgy nem. Az aktuális címlapjukról egyébként a három kedvencem - nem biztos, hogy véletlenül - a 444-ről származik. Miszerint

Megnyílt az első vegán sültcsirkéző Londonban 

Egy kövér férfi egyszerűen agyonnyomott egy betlehemi szamarat Spanyolországban :(

Riadó! Impotenciát okozhat az olcsó zsemle!

Az örökös bajnokok...

De nem szabad bedőlni az efféle címadásnak, mert az ember egy szer csak úgy maradhat. És akkor  aztán majd tudósíthatók magamnak magamról ilyeneket, hogy: "Brutális teahiány várható a jövő héten a konyhában, filterfronton aggasztó a helyzet! Tudósításom szerint szombaton dobtam ki az utolsó Early Greay feliratú papírdobozt, üresen!" Vagy: "Iható-e a mumifikált fikusz főzete? (Igen, csak hullaszag  íze van. És meghalsz tőle.)"

Anno volt olyan osztálytársam aki rendszeresen, és fennhangon tudósított mindenkit, akit nem érdekelt, a vécén megélt élményeiről. "Fú, akkorát szartam, megemelt!" - és ez még egy válhatóbb darab volt a készletből. Csakhogy az ilyen típusú kommunikációnak van valami vicces bumfordisága, a sajtóban elkövetett hülye címekért viszont legtöbbször pénzt kap az elkövető, letöltendő stílusgyakorlatok helyett...

Csalán- és honvédelem

Már megint levelet kaptam lájf a kormánytól, pedig többször és határozottan próbáltam leiratkozni az ócska propagandájukról. Amire persze soha fel sem iratkoztam, csak beoltattam magam, és az online időpontfoglalás hímes mezején rögtön rám ugrott az állami trollmotor, azóta meg csak jönnek, csak jönnek a győzelmi jelentések. Jut eszembe, valaki szóljon már az algoritmusnak, hogy megvoltak a választások, nem kell több spam, vagy egyszerűen kapcsolja már le valaki a picsába!

A ma délutáni virtuális szórólapjuk a szokásos bullshit, önfényező propaganda, nulla új információval ahhoz képest, amelyet tetszőleges hírportálon tolnak a képünkbe napok óta. (Sőt, most megy a forma egyes monacói verseny időmérője, ha van szabad két perc, mindig jön az egyperces híradó, a kormányhítű állami médiától. Ilyet egyébként magamtól sosem néznék, sőt nem létezik olyan tudatmódosító sem, aminek  hatására. Mondjuk köztévére eleve senki ne szedjen drogot, ki tudja hogyan hatnak keresztbe egymásra.)

De kormányzati levélnek elképzeltem a béta verzióját. Mielőtt megkapta a korrektor, vagy ahogy arrafelé hívják a betűipari munkásokat.

"Tisztelt Pógár elvtárs/elvtársnő!

Megalakút az új Kormány (alakját tekintve szögletes, anyja neve Mennya Francba, szeme színe jelentős). A legfontosabbnak azt tartjuk feladatilag, hogy megvéggyük a családok honvédelmi rezsicsökkentését, úgy a jelenben, mint a múltban se mindig. És mekkel erősítenünk a Hon Védettséget is szintén. Valamint.

Azér, hogy ezeket célbaérjük el, a kabinettel fontos döntéseket hozatott meg az élet, a világmindenség meg a minden. A költségbe vetettük létrehozni egy (2) alapot a 2022-23 évbenre, hogy miszerint honvédelem (ez olyan katonásdi) meg rezsivédelem (ez nem), ezekből fogjuk fenntartva finanszírozni a mindkettőt. Kötelezni fogjuk a kurva kibaszott sokat kereső nagyvállalatokat, hogy fizessenek többet, kivéve a gyevibírót Magyar Tulajdonú Akiket! Elvárjuk hogy hozzájáruljanak a' orszák védelméhez, és minden tizedik faluban épíccsenek egy (2) templomot! (Géza baszki, nézz majd rá, lehet hogy ez nem ebbe?)

Azzal számolunk, hogy az orosz keresztények és az ukrán nácik háborúja nem ér sokára nem véget, szóval hogy elhúzódik, ettől meg nálunk drágul a tej, meg a rizseslecsó kalbásszal. Az árak emelkednek amúgy egész Jurópában, csak nálunk is kevésbé nem annyira. Mer mi nem engeggyük, hogy a Magyar Enberek fizessék ki a háború árát meg!

Tiszletellet:

Kormányzatti Tájékozódási Köszpont

(Ez eddig a Álamtitkár Úr változata, majd nézze át a Terike a másodikról így nyelvileg átnézze!)"

Kóling

Tegnap este a felcsúti uradalom főispánja beszélt telefonon a nagybritán főminiszterrel, a Borisszal. Elsőre azt gondolhatnánk, hogy a keresztneve lapján orosznak hitte, mer' ő mostanában a moszkvai elvtársakkal szokott tárgyalni, ha elkapja a péntek esti láz.

De a fészbukos embere mégis azzal a címmel tette ki a világrengető hírt, hogy 'London calling', szóval képben lehetett, kivel beszél épp. (És hát jellemzően eszembe se jut, hogy esetleg maga a pártvezér és kancellár fészbukozik, önkezével, az viszont jellemző, hogy az már önmagában hír, ha valaki Európa nyugati feléből még szóba áll vele, és nem EU-s tisztviselő. Utóbbiaknak ugyanis muszáj.)

Nem tudom miről beszélgethetett ez a két szellemóriás, a hivatalos kommüniké szerint "áttekintették" az ukrajnai helyzetet, miközben gondolom aláhúzták, kiemelték, hangsúlyozták és nyomatékosították a taktikai és stratégiai világ- és regionális politikai súlypontok fókuszában álló lényegi kérdéseket, elvtársias légkörben természetesen.

De ha már a háború, meg annak a hatásai. Nálunk épp különadókra készül az állam ő van, hivatkozva a háborús veszélyhelyzetre, melyet csak nálunk vezettek be eddig (de annyira, hogy még Oroszországban sem!), és igazán beszélhettek volna azokról is. Hisz korábban Párizsban, a Nacionálpopulista Nagyotmondók Internacionáléjának főnénije, Marine Le Pen is igen dicsérte a új magyar adók rendszerét, annak ellenére, hogy az még nem is létezik. (Jövőbelátó táltosasszony, na.) Csak egy főnöki bejelentés van, persze nálunk az már majdnem ugyanaz, mint egy elfogadott törvény, mondom hogy "az állam én vagyok" formulába nálunk a felcsúti stadion végéből helyettesíthető be a személyes névmás.

De ha már a Döbrögi beszélt a Borisszal, megkérdezhette volna, hogy te Borisz, szerinted mi a fasz az az extraprofit? Elvégre nálatok régebben van kapitalizmus, meg kapitalistább is kissé. És akkor Borisz elmondhatta volna, hogy nézd brada', én egy középszerű autós újságíró voltam, most meg egy bulvárminiszterelnök vagyok, szóval mit tudom én, de az gyanús, hogy ez konkrétan valami lebutított marxista lózung, szóval én a helyedben nem verném vele a csalánt. (Az extraprofit egyébként a a bevételnek . azaz nem a profitnak, vagyis a nyereségnek - az a része, ami még kell az államnak, pluszban az addigi elvonásokhoz képest, és amit a végén az árakon keresztül mi fogunk finanszírozni.)

De ez a London calling ez nálam azért kicsapta a biztosítékot. Hisz (nagy C-vel) ez a címe a Clash talán leghíresebb (bár szerintem nem a legjobb) albumának, ami azért az újhullámos-punk izé legfontosabb izéinek egyike. Nekem annyira régen megvan, hogy nem csak cédén, de még másolt kazettán is. Valahol. A felcsúti viszont kábé annyira punk, mint, mint amennyire Schwarzenegger vagy trolibusz, azaz nyomokban sem. Szóval az efféle hivatkozásokat kikérem magamnak! Meg nekik:

Obi one can Obi (Azatmo szférák zenéje)

Nos, megnéztem tekinteni a sorozat elejét, biztos nagyon jó lesz majd, egyelőre a második epizód közepén elaludtam az izgalomtól, pedig már pont kezdett történni valami. Mert az első rész az arról szól, hogy a néhai dzsedi nagyon maga alatt van a Tatuinon, az élete üres, de legalább nyomorúságos, egy lepukkant barlangban lakik és a megélhetésért egy sivatagi godzillabálna-feldolgozóban húst szeletel (vagy csontoz) a gyártósoron. Instant kaját eszik, egy kis munkahelyről csórt godzilla-filével, szabad idejében egy nagycsaládos javát támogat azzal, hogy visszavásárolja a tőle a saját mindenféle alkatrészeit (- De ha már eladod nekem a tőlem lopott darabot, legalább letisztíthatnád! - Az feláras!), meg távcsővel kukkolja az ifjabb Skywalkert, ahogy pilótásat játszik a csűr tetején. Vagy a hol.

cnn.com

Aztán jönnek a birodalmiak, akik csökött szediket, izé... szökött dzsediket keresnek komoly kapcsolatra, megölés szándékával, az se baj ha az illető dzsedi iszik vagy dohányzik. Találnak is egyet egy kocsmában, de meglóg, később Kenobi is lepattintja, a gonoszok levadásszák, egy tök másik bolygón meg differens gonoszok elrabolják a kis Leiát (pedig láthatóan ő a cukiságfaktor-felelős), és akkor címszereplőnk elindul a szabadítására. Illetve először megkeresni.

Hát, túl nagy fordulatokat nem lehet vinni a sztoriba, hisz eleve tudjuk, mi következik, ha például Leiát megölnék, akkor ki viselné az arany bikinit A jedi visszatérben? Ha tényleg már gyerekként, minden vágya az lenne, hogy szenátor legyen, biztos jobban megviselné, mikor felrobbantják a bolygóját majd egyszer. Meg a birodalmi inkvizítorok hiába vadásznak dzsedikre, pontosan tudjuk, kinek a feje nem fog a trófeafalra kerülni.

Így aztán eleinte marad a Star Wars díszletek közé applikált kamaradráma, pontosabban középsúlyos lelkizés, ami önmagában nem rossz, például ahhoz képest, mintha akciósorozatot csináltak volna belőle. Az nyilván később jön.

De az egészből süt valami nehezen meghatározható olcsóság. Nagyon látványosan spóroltak a díszletekkel,  kevés a szereplő, úgy általában unalmas a látványvilág, pedig ha már a sztori vékony, legalább vizuálisan odatehették volna magukat. (Anno a Zsivány egyesben pont az volt a jó, hogy bár ott is tudtuk előre a végét, de összerakták a leghangulatosabb settinget, amit csak sztárvórz film hordott a hátán. Mint nagyjából a Solo-ban is, sőt nekem ott a történet fordulatai is bejöttek, kár hogy nem tudtak belőlük egy rendes forgatókönyvet összeírni.)

A második részben már elutazunk egy bolygóra, valami nagyvárosba, ami egy az egyben a Szárnyas fejvadász világára hajaz (van is egy Haja nevű bentlakó szereplőnk), és kissé krimisedik a szál, na de é épp egy háromszereplős, olcsó díszletfalak közt lebonyolított verekedésnél aludtam el...

- O -

...hogy aztán hajnalban bevégezzem az epizódot, mondjuk túl sok minden már nem érdekelt benne, ehhez képest elég jó volt. Eredetiség továbbra is nulla, de kezdett visszajönni az a jellegzetes atmoszféra. Ha hangulatfilmnek (hangulatsorozatnak) nézem, nagyjából működik is, kár hogy még mindig van igényem arra, egy mozgókép igen is piszkáljon meg intellektuálisan.

Ezt itt persze hiába is várnám, de legalább nem állok le feltétlen az első dupla rész után, mert:

- Ewan McGregor egyelőre viszi a hátán a produkciót.

- Jó lett a tízéves Leia figurája, és végre a főgonosz is egy dögös néni.

- Hátha lesz benne egy vágóképnél hosszabban is Darth Vader.

- Tudja fene, valahogy belém talált a zenéje is.

- Hát mer' csak, ha már nem mondhatom azt, hogy kíváncsi vagyok a végére...

imdb.com

Naftalin-kultúrfölény

Szabó László fideszes kulturális mindenféle (a sakkszövetség meg a paralimpiai bizottság elnöke, a Puskás-mjuzikel producere, meg a Vidnyánszky Böhömke-féle Teátrumi Társaság titkára etc.) meghirdette a maga tizenkét pontját. Szerencsére a a végéről kihagyta, hogy "Unio Erdélylyel" (az meglenne, csak komolyan kéne venni az EU-t), bár mondjuk arra sem megy rá, hogy felelős kormányzás, sajtószabadság, ilyenek, ő inkább kultúrharcot hirdet, hogy a medve inna rá a vizet! Ilyen naftalinszagú marhaságokkal jön, hogy:

„ Ebből fakadóan a sikeres magyar kulturális politika nem lehet simulékony, megengedő vagy elnéző – éppen, hogy térfoglaló, domináns és harcos kell, hogy legyen. Bizonyítania kell minden felületen, formában és minden időben, hogy a magyar nemzet kultúrája megállja a helyét a kultúrák versenyében. Sőt, kiemelkedik ebben a versenyben! „

Mondjuk előtte azt is írja ez a intellektuális gladiátor (aki megküzdött a műveltséggel, és vesztett), hogy: „a kultúra egy nemzet identitásérvényesítő eszköze (ha akarom: fegyvere) is, melyet folytonosan és kreatívan kell használni.“

Aha, szóval a kultúra fegyver, amit használni is kell, mondhatni a kultúra a pisztoly, ami az első felvonásban feltűnik a színpadon, és  a végéig dramaurgiai szükségszerűséggel el is sül, ha már harcos a kultúrpolitika. Éspedig nyilván azért harcos, mert a kultúrák versenyeznek, ebben meg ki kell emelkedni, nem is értem, hogy ez a barom miért nem írta le, hogy a kultúra háború, ahol újabb és újabb frontokon kell győzni. Ha már kijön belőle az a sötét ostobaság, hogy térfoglaló, domináns meg harcos a sikeres hángérijen kultúrpolitika, akkor utána minek szégyellősködni. Bartókkal a szimfonikus csataterekre! Csontváryt minden lövészárokba! Kálmán Imre egy igazi kulturális tömegpusztító fegyver! (Izé, ebben van valami...) És valahány név a naptárban!

Most vagy az van, hogy szerencsétlen Szabó nertársnak teljesen, és gyógyíthatatlanul beakadt a felcsúti háborús retorikája, vagy csak szellemi fejlődése tart valahol legkésőbb 1920 táján, a k árpát-medencei kultúrfölénynél (de úgy, hogy mondjuk a Ady vagy a Nyugat, az nem látszott a sok árvalányhajtól), esetleg simán hülye. De a legvalószínűbb hogy mindhárom egyszerre, nem ismert arányban, ő az, aki nem tudja mi az a posztmodern, de hallott már róla, sajnos csupa rosszat.

Merthogy a kultúrák nem versenyeznek, nincs ugyanis olyan, minden kultúra felett álló normarendszer, ami egyáltalán összemérhetővé tenné őket, ráadásul a kultúrát, mint szimbolikus rendet (azaz egy nézőpontot, ahonnan a világ valamilyennek látszik) nem lehet kilóban, percben, newtonméterben,  vagy amperben mérni. Ha lehetne, egyszerű lenne a dolgunk, például megállapíthatnánk, hogy a dán kultúra gyengécske, épp hogy csak csiklandoz, de a francia az bezzeg odabasz, Párizsban csak védőföldeléssel lehet beülni egy balettra, mert különben az esztétikai élménytől kisül a központi idegrendszerünk. Na ez ugye nincs, hülyén is nézne ki. Pláne eltáncolva.

És mivel a kultúra nem harctér (jobbára csak korlátolt, buta és/vagy aljas diktátorok és a sleppjük szoktak ilyeneket mondani), de még csak nem is verseny, nincs mit bizonyítani e képzelt küzdelemben. Dominanciák vannak persze nemzetközileg is, pont mint a gazdaságban, a tudományban vagy sportban, de azokon a területeken - hosszabb távon - is akkor lehet jónak lenni, ha nem háborús logika mentén gondolkodunk. A globalizáció nem valami félelmetes árnyék a sötétben, hanem egyszerű tény (egyszerű következménye az elmúlt pár évszázad civilizációtörténetének), nem csinálják gonosz összeesküvők, hanem történik, és annak keretein belül az együttműködés nem nemzethall, hanem lehetőség, és némiképp kényszer. De az a százéves hiszti, és kardcsörtetés, meg pátoszos öblögetés, amit Szabó kultúrpolitikai gondolataiként előad, az simán csak szánalmas. Nem is érdemel több karaktert.

Na, itt a háború találkozik a kultúrával. Mint téma...

(Gross-Bettelheim Jolán: München 1938 - kultura.hu)

Túlélőtúra

Hozott anyagból szédülök reggel óta. De legalább már ülve is. Felébredtem hajnalok éjjelén, de az alvásidőm megvolt, fel is keltem, és fogyasztottam némi politikai publicisztikát, hát mit mondjak, éhgyomorra nem a legjobb műfaj, pláne hajnali sötétkor.

Aztán reggelire ír kocsmapunk (lásd az előzőt), zabpehely natúr joghurttal, és még mindig csak fél hat, fülzúgás, rosszullét, nagyjából ebben a sorrendben. Gondoltam fél pohár joghurt meg egy marék pehely az nem sok, fél nyolc magasságában reggeli megint, rendesen, zöldséges sós palacsinta, vödör kávé cukorral(!), és semmi. Szédülés, business as usual, aztán átmentem anyámékhoz ebédért, közben öt méterenként álltam meg, az összesen tíz percnyi séta durva túlélőtúrává alakult. Még jó, hogy visszafelé találkoztam Petrával (nem is tudom mikor láttam utoljára, ma már csak véletlenül futunk össz a utcán, ha már a közlekedési útvonalában lakom), és az utolsó szakaszon hazakísértettem magam. Ha már épp úgy éreztem, hogy csak kísérteni jár belém a kituggyami. Mondjuk az vicces volt, hogy ő kísért haza engem, de hát már nem vagyunk egy párkapcsolat, röhögtem is volna egy jót, ha nem tartok attól, hogy közben elájulok. Ő minden esetre pont olyan bőbeszédű, mint az elmúlt tizenöt évben bármikor, azaz egyáltalán nem. Csak már elszoktam tőle.

Minden esetre most épp intenzíven nem csinálok semmit (nem, az írás az nem csinálás, az csak a csinálás állásáról való tudósítás), illetve meg akarom nézni az új Star Wars sorozat (A Kenny Van Obiob, vagy mi) első két részét, mert bár pénzszagú erőlködésre számítok, azért egy félórányi esélyt kap a cucc, csak hogy tudjak róla írni valami lesújtót. De csak ha kezdem magam újra humanoidnak érezni. (Per pillanat a Forma-2 időmérő edzése megy Monacóban, azt nézem jobb híján, de már az is idegesít, szóval a dzsediskedés viszonylatában még váratok magamra.)

Még mindig koffein helyett

Adrenalin. Nyilván hajnali négykor nem állok neki ejtőernyőzni (de csak mer' durva tériszonyom van), autóversenyezni (mondjuk vezetni se' tudok), vagy bankot rabolni (pedig jól jönne, csak gyáva vagyok hozzá és képzetlen), a kávéval meg spórolok, de zenét hallgatni bármikor egyszerű megoldásnak tűnik. Hisz nem szólt az ébresztő, szimplán csak nem tudok tovább aludni, de annyira meg nem vagyok ébren hogy magamtól bármi komolyat. Pedig tegnap ötre, a hajnalira, már megvoltam egy komplett filmkritikával, és jé, tényleg van abban valami, hogy sokkal könnyebb arról írni, ami nem tetszett. 

Hisz a nem tetszés egy tágas és színes mező, iszonyú sokféleképp tud nem tetszeni az embernek valami, míg ha bejön a cucc, túl könnyű valami lógó nyelvű túllelkesedésbe lihegni magunkat. Órákig tudom részletezni, a szokásos jelzőhalmozás mellett, hogy valami miért szar, valaki miért nagyon hülye, és bármikor van ötven jó érvem arra, hogy közel a világvége. De a szép és jó dolgok egyúttal unalmasak is, na jó, a szépség azért jöhet, de a kritika az eleve olyan, hogy jobb adni, mint kapni.

És egy erőszakos, de öncélúan semmilyen, ettől aztán unalmas filmet is lendületesebben lehet a sárga földig rántani, ha közben valami tempós/dühös/fájdalmas zene háttérzajlik. Ez a három így egyben számomra a Napalm Death lenne, esetleg a Slayer, de hajnali órára kelvén azért mégis valami hagyományosabb löketre vágyom, mint ahogy a zabpehelyre is joghurtot öntök csiliszósz helyett. Nekem elveim vannak, csilit csak tizenegy után! A joghurtba azért teszek némi curry-keveréket.

És zeneileg ez nagyjából a kelta kocsmapunk, a mai napindító ráadásul némiképp aktuális is, hisz Tommy bácsiról szól, aki elment a háborúba, félig megfagyott, dezertált, ilyenek, legalább is a lírai Én elbeszélésnek alig nevezhető mondattöredékeiben.

Medvénként

Elrendelték a riadót, már nagyon közel Budapesthez a medve - írja az újság Lujza! Meneküljön ki merre lát, de főleg ne erre, nekem se köll medve, van néhány játékból, gyerekkoromból, de lehet hogy az igazinak jól csúsznék, kis áfonyával.

De hogy elrendelték a riadót? A mit? Egy (one, ein, uno, jedan) állat miatt? Tessék mondani, az Állatkertbe be lehet még menni  szkafander, önvédelmi lőfegyver, erdei alapkiképzés, erkölcsi bizonyítvány és fél évnél nem régebbi, negatív tüdőszűrő lelet nélkül?

De most tényleg, szörnyű a helyzet, hisz volt nekünk a klímaváltozás, aztán a covid, aztán a háború, most meg ez a kurva medve meg se várja, mi lesz az inflációval meg a hatósági árstoppal, de már itt is nyomul a főpesti Budaváros határában, csak hogy csináljon nekünk még egy kis  feszkót. Mondjuk legalább lehet vészhelyzetet hirdetni ezen az alapon is, persze ehhez megint kellene egy Alapkotmánytörvény-módosítás. Még csak csütörtök, szerintem holnapra összeütheti Mondjuksemjén Zsót, hajnalban benyújtja, délelőtt megvitatja magával, délután szavaz róla a többi akárhány bátor ember, estére lehet egy harmadlagossá előléptethető negyedszintű, de fasza kis veszélyhelyzetünk.

Mert most van ugye a "tömeges bevándorlás" miatti (csak hogy valami vicces is legyen köztük), még tart a covidos válság, és legújabban a háború miatti. A negyedik a medve légyen, bizony mondom néktek!

És ha jobban belegondolok, talán természeti katasztrófa esetén is lehet vészhelyzetet kongatni, a medve meg igen természetes, mondhatni teljesen bio. ellenben Budapest nagyon mesterséges, mondhatni épített környezet, nem árt neki egy kis plusz természet, már csak azt kellene kikalkulálni, hány ligeti fát ér egy medve, vagy medvénként mennyivel növelheti széndioxid-kibocsátását a békávé. (Tudom, káká a vége, mint a medvének is.)

erdekesvilag.hu

Buli volt az ő utcájukban

Dzsoisz Bronzon, miniszterelnök foglalkozású nagybritán pléboj, úgy tűnik megint megússza. Ugye ő volt az, a ki nagy covidos korlátozások időszakában is bulit szervezett a Downing Streetre, mert hát oké hogy járvány van, de azért a posztbrexit-szindrómáját is le  kell vezetnie valahol. De mára már a rendőrség is unja folyton bírságolni, ami azért nagy szó, nálunk már egy államtitkár is az érinthetetlenek kasztjába tartozik (és az eredetivel ellentétben, korántsem negatív értelemben), a Felcsútok Géniusza pedig nem egyszerűen a törvények felett áll, hanem gyakorlatilag maga a törvény.

Ámde ezek a demokratikusan kevésbé szerencsés fejlődésű britek (ja, nekik még Alaptörvényük sincs, nehogy annak asztala) még ott tartanak, hogy a főminisztert igen is basztathatja a hatóság, arrafelé valahogy rá is vonatkoznak a szabályok. Úgyhogy vizsgálódtak is (ez, amit ő nyilván basztatásnak élt meg), készült is róla dokument, és tegnaptól ráadásul nyilvános is a Sue Gray-jelentés. Aminek lényege annyi, hogy a főtisztviselő kegyelmes uramék nem csak bulikáztak párat, mikor nagyon nem lehetett, de közben még előadták a "primitív bunkók vagyunk, de beleszarunk" társas formagyakorlatot is. Alkalmazottak, biztonságiak megalázása, a hányásig piálás melléktüneteként, ilyenek.

businessinsider.com

És talán ez az, ami az értő közönségnél leginkább kiveri a biztosítékot, nem véletlenül. Egyrészt mert a hatalommal való visszaélés - bár mindig csúnya dolog - különösen irritálóvá válik, ha az elkövetők még büszkék is rá, hogy ők még ezt is megtehetik. Többen is belepisilnek a medencébe, de ők a trambulinról.

Másrészt pedig az egész némileg tudatos lehet a kormányzat részéről. Hisz mint ahogy a fentebb már idézett The Guardian publicistája írja, a Boris Show igazából figyelemelterelés is lehet. Mert a brexitelt népség egyre szarabbul él, nekik aztán végképp  nem hiányzott a (részben a háború által gerjesztett) gazdasági válság. Jótékonysági szervezetek képviselői arról beszélnek, hogy alsó rétegbeli klienseik közül egyre többen kérnek olyan élelmiszercsomagot, amiben csak vízforralóval melegíthető/elkészíthető kaják vannak (mert annyi maradt nekik, úgyhogy hajrá poharas nudlik!), meg viszik a takarókat, mint a "nélkülözés műtárgyait".

És akkor az összerogyó gazdaság helyett megint lehet a kócos hajú (és agyú) miniszterelnök szappanoperáját, vagy inkább valóságshow-ját követni, mintha lenne tétje vagy jelentősége. 

Ebből megint csak látszik, hogy az egyesült nagybritán királyág demokráciája milyen elmaradott, hisz ott még magának a Főnöknek kell szolgáltatnia a műsort, nálunk bezzeg a pártvezér és kancellár már rég kiszervezte mindezt, a hűbéreseknek. Nálunk Bayer Lámpavas Zsolt, a CÖFögő nemcivilek, meg néha egy-egy helyettes államtitkár csinálja a botrányt, utóbbiak jobbára persze nem szándékosan. A karmelita kolostor puritán remetéje meg felügyel, ellenőriz, megold és ünnepélyesen bejelent, hozzá a hullámok sosem érnek fel. 

Természetesen, mondhatnánk, hisz nem azért tömi a házi médiájukat évi százmilliárdokkal, hogy az ő nevét negatív értelemben a szájukra vegyék. Azon túl persze naponta sokszor, örömmel. 

A briteknek még sokat kell tanulniuk tőlünk. Vagy belőlünk, majd meglátjuk.

A tegnapi újság

Ha valaki tegnap nem olvasta volna a Telexet vagy az origót, akkor én most összefoglalom. Igazából kísérleti a technika, a lényeg az volt, hogy a címlap címeiből szép sorban kiragadtam egy.egy szót, vagy pár szavas fordulatot, és egymás mellé pakoltam. Minden szó stimmel, én csak mondatokká központoztam őket, hátha kijön belőlük valami kellemesen dadaista szabadvers, vagy hasonló. Nos a Telex az elég száraz és összefüggéstelen, az origo-s kollázs ellenben sokkal költőibb, mondjuk ennyit minimum el is vártam tőlük, ha már tartalmilag (és etikailag) akkora trágyadomb az egész.

Szóval akkor 2022.05.25. késő délután.

Telex címlap:

A királynő a rózsaszín Mercédeszből dolce vita, és összekülönbözött a honvédelmi iskolai lövöldözés. Tervezett tömeggyilkosság jön, nem támogatjuk hamarosan, reagált végre az önkormányzat, szakít a streamingszolgáltatókkal. Húsz év után furcsaságok sora övezi a Chelsea eladásából származó pénzt, elégedetlen volt a tajkártya, összecsaptak a szurkolók.

Bécsben még mindig kötelező tanárhiány miatt szűnik meg az Elle magazin új főszerkesztője. 

Izraeli erők nem osztották, a harmadik világháború sokkal menőbb, mint Val Kilmer, elhunyt este. 61-en meghaltak, Steven Tyler a Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgatója. Minden fontos információ élesben, vajon melyik magyar terméskővel a régi a hangulat, az edző után szétcsapják Prágát. Felmondott a tanár, jelentkezését várja Észak-Korea, sok a kockázat, de még mindig nem ért véget a kormány. Megint emelkedtek a hitelkamatok elleni oltás, meztelenkedés és melegterápiára kényszerített ukrajnai háborúig. Szivarra gyújtott az idei karácsony, Bán Zsófia Szalamandra szivarszoba ruhát próbál.

Otto Dix: Prágai utca (1920)

origo címlap:

Válaszlépést jelentett be a baloldal, lerombolt épületek, a világ tíz leggazdagabb séfje, térképen mutatjuk! Délután kinevezték az egyik hazai nagybank ügyfelei, lélegzetelállítóan szexi eszméken veszekedtek, soha nem látott mélységben Ördög Nóra! 

Újra az NB1-ben Zelenszkij, többször megerőszakolta barátja, Trianon-évfordulón meztelen mellű rajongólányok, 2 felnőtt halottja negyvenöt éve hajléktalanként él. Megrendítő medvét láttak, régóta nagyon beteg, kihirdették a háborús Brüsszel szakítással próbálta megzsarolni. Újabb hazugsággal, jégesővel eldőlt, szigorúbb cigánygyűlölő szervezkedés üzent: egyre több a majomhimlős beteg Fegyverneknél. 

Meghalt egy másik férfivel, ijesztően stabil, apró tangában törlesztenek az oroszok, Szíjjártó Péter torkaszakadtából ordított az M0-son.  Drámai gyémántot találtak, az útellenőr megállt, brutális részletek az RTL Klub áram- és gázügyek intézésében. Óvodás fiú kegyetlen bosszúja, pompa és színes jelmezek, Tom Cruise a világ legkisebb kocsmájában. Most Hitlert éltette Brüsszel bejelentése, Gyurcsányék megüzenték: szakmailag fogtak el egy rablót, meglepetésvendég érkezett.

Kiugrott a nézőtérre Pécs, nyomoz a szlovák szegedi nyugdíjas, ki akarták végezni a terroristák. Jótékonyságra hív a Buckingham-palotába közel 300 ukrán menekült Cannes-ban, brutálisan támadtak meg egy ingyenes vetítéssorozatot.

Az orosz tűzerő úgy megverte feleségét, hivatalosan is saját házában, Mohácson eltűnt egy 14 éves, taxit rugdosott.

Vaszilij Kandinszkij: Sárga, piros, kék (1925)

Tényleg a második a jobb, az első túl száraz, de a zorigónak van egy olyan, a két világháború közti avantgárdra emlékeztető húzása, amit anno Hugo Ball vagy Tristan Tzara csak komolyabb mennyiségű abszint után tudott produkálni. Egy darabig, aztán már átállt az idegrendszerük, és ment a nélkül is, mint zorigósnak a pártpropaganda.

Kis Testi Zene

Az évszakhoz képest öt után már villanyt kellet lámpáznom, mer' tényleg sötét fellegek gyülekeznek az égen azóta is. Én meg nem látom  a billentyűzetet, a teknőst, a felhő szélét, valamint a kiutat.  De ha már idő előtti a setét, akkor nyilvánvalóan valami esti zenét kell hallgatni, de azok meg olyan amolyanok. Dühös rock ment egész nap, mind az egész félórában, amennyi zenét egyáltalán, úgy hogy legyen mégis inkább Mócárt Metálba':Ájne Klájne Éjjeliedény:

Miközben én Mócárt helyett effélékkel töltöttem az időt, mikor épp nem valami szociálpszichológia cikket próbáltam összehegeszteni a fontosnak levés lényegtelenségéről, ami nem nagyon ment, a vége mindig valami apokaliptikus buddhista-nihilista apologetika lett, biztos az ilyen kulturális zenei muzsikák miatt:

E.R.

Húha, éjféltől, azaz már órák óta háborús veszélyhelyzet van, teljesen hivatalosan, maga a Felcsútok Génuisza jelentette be a fészbukon, feltűrt ingujjal, zakó nélkül, szóval tényleg komoly a dolog. 

Egy ideje mindent ott jelentek be, úgy tűnik véglegesen elérkezett a fészbuk-kormányzás ideje, gondolom a veszélyhelyzet miatt szintén. Ha már a közmédia is összeomlana saját jelentéktelenségének súlya alatt, a parlamentet meg a pénzhatalmi háttérelit (vagy mi a frász) megbombázná majomhimlő-vírussal, a fészbuk még mindig ott lesz nekik. És hát nagy előnye, hogy a fészbuk nem kérdez, pláne nem kérdez vissza, mint holmi mitugrász újságírók, a fészbukon nem kell az épp megvezetett közönség szemébe nézni, viszont moderálhatók a kommentek, nehogy már valaki beszóljon nekik.

De ez a veszélyhelyzet ez aggaszt kissé. Most akkor le merjem vinni a szemetet? Mennyi babkonzervet kellene felhalmoznom? Megy (araszol, vánszorog, tántorog) tovább az élet, vagy igyam meg a maradék tartós tejet hamar, mert még a héten ledobják az atomot? Megannyi kínzó kérdés.

Bár gyanús, hogy ez a vészhelyzetesdi csak azért kell, mert ártunk és ormányunk épp lehasadt a járványügyről (pedig járvány van, csak épp nem annyira durván), de a teljhatalom továbbra sem elég teljes a szemükben, kell valami, amire hivatkozva még inkább aa törvények fölé helyezhetik magukat. Mintha a törvényeket nem eleve ők írnák maguknak.

A veszélyhelyzet a biztonsági megoldás része, hogy ha bármi történne, még mindig ne pofázhasson bele senki, mit művelnek az állammal úgy en bloc. Ha Ukrajnában nem zajlana háború, akkor gyorsan beleírnák az Alapkotmánytörvénybe, hogy lehet infláció miatti veszélyhelyzetet is hirdetni. Vagy a sokévi átlagot meghaladó csapdékmennyiség miatti veszélyhelyzetet. Oké tudom, a háború ennél komolyabb, de a háborús helyzet kezelésére most is van egy csomó eszköz, a legfontosabbat úgy hívják, hogy NATO. Pont miatta nem fogunk mi következni, ha VV Putyin nem bír megállni (és erre van esély, hisz most már tényleg nincs hova hátrálnia), amitől persze rámehet még mondjuk Moldovára, nem az íróra persze.

Sokkal inkább arról lehet szó, hogy komoly nyomor jön sokaknak (már akinél még nem visszajáró vendég), legalább is relatív értelemben, már most rosszabbul élünk, mint négy éve. És lesz még rosszabb. Szóval a háborús vészhelyzet is azt a narratívát keretezi, hogy kurva drága a megélhetés, egyre drágább lesz, de rá lehet bökni a háborúra, hogy ja, e miatt van az egész. Pedig csak részben, hisz a felcsútiéknak volt tíz jó évük, ami alatt kiépíthetek volna egy stabilabb gazdaságot, egy jólétibb államot, e helyett buta és mohó újgazdagokat, stadionokat, meg rezsicsökkentésnek hazudott állami tervhivatalt kaptunk a nyakunkba. A háború már csak hab az istenadta nép torkán. Vagy lenyeli, vagy megfullad tőle, lényeg hogy ne a Belső Párt sara legyen.

Big Business Wars

„Egyetlen mű sem lett jobb attól, hogy dicsérték, sem rosszabb, ha szidták.“

(Lukács György)

Ha Pédia Viktóriának igaza van, napra pontosan negyvenöt évvel ezelőtt mutatták be a Sztárvórzók Háborúját, ami utólag kapta az Új Regény címet, mikor Lukács György (nem a magyar filozófus, az amerikai filmes, a szakállas) kitalálta, hogy lesz ennek még előzménye is. Lett is, sérelmünkre, de addig még huszonkét békeév következett, meg két folytatás, de amit ez a Lukács a fejébe vesz, az a fejébe van véve, úgyhogy nem úsztuk meg, hogy egy kereskedelmi embargóból indítsa a sztorit, Dzsardzsarral súlyosbítva. Lényegében megcsinálta a saját popkulturális mitológiájának ellenpontját és paródiáját egyben, ami nagy mutatvány, kár hogy nem volt szándékos. A nagy mitológia helyett kaptunk egy politikai-taktikázós izét, kínos szerelmi szállal, a valóban idegen idegenek helyett meg egy viccesen beszélő gumibábut. (Mellékszál: miért van az, hogy a filmekben ha érzékeltetni akarják, hogy valaki nem az anyanyelvén hadovál, akkor vagy nyelvtanilag tökéletesen beszél, röhejes akcentussal, vagy perfekt a kiejtése, csak nem tud alanyt meg állítmányt egyeztetni?)

A hardcore rajongók nagyjából egy generációnyi ideje sírnak azon, mennyire elüzletiesedett az ő kedvenc vallás- und mitológiapótlékuk, pedig ez sosem volt más, mint biznisz. Lukács György (még mindig nem a filozófus) ugyan szeretett homokvár-építés közben űroperákat álmodni, de már '77-ben is a film kapcsán eladható kis műanyag biszbaszokban, meg dzsedis kóláspoharakban gondolkodott.  Jó, hát a Jedi Egyházra még ő sem számított, úgyhogy talán nekik nem is kell jogdíjat fizetniük. Persze a fene tudja.

Én ma már csak maximum ebben a formában... (gamerant.com)

Minden esetre a Sztárvórz a második legtermelékenyebb fejőstehén (magyarul franchise) a marveles szemetek után, és bár a Dizni hercegnői nagyon dolgoznak rajta, eddig még nem sikerült a szuperhősös szutykok szintjére degradálni. Persze részsikerek azért vannak.

És ahogy a képregényes univerzum röhejes karaktereinek is megvannak a maga önjelölt szakértői, a messzi-messzi galaxis történelmét is magányos fiúszobák és sörszagú kollégiumok ezreiben írják, ebben a pillanatban is. Hogy aztán megfelelő netes fórumokon egymás essenek, hogy Darth Kiafrász vajon  Darth Érdektelen tanítványa volt-e, vagy hogy TWXCH-52346 birodalmi rombolót a THGCXW-4587-ből fejlesztették-e ki, vagy tök új koncepció.

Na ja, végül is kényelmesebb egy kitalált univerzummal bíbelődni, mint a körülöttünk lévővel, tessék csak megnézni a vallási mítoszokat, Asgardtól az Olümposzon át a mennyei bolygókig. Pont ezért mondom, hogy az SW alapvetően egy valláspótlék, csak nagyon rögök, mikor beleolvasok teológusainak fejtegetéseibe. Miközben egy picit azért irigylem őket, de tényleg csak egy picit. Plusz nagyon bírom a két "kilógó" filmet, a Szóló történetet, meg főleg a Sirály Egyest.

És ez az egész már negyvenöt éve gomolyog, ami csak hárommal kevesebb, mint mióta én.

Lukács György (1885-1971)

Halottálló nézőpont

A nap címe az origó perifériáján:

„Kiderült, miért került kórházba Berki Krisztián halottlátója“

A halottlátó amúgy egy falunapon lett rosszul, elképzelem a műsort: gulyásfőzőverseny, Bunyós Pityu, Kató a halottlátó, tombola! Egyébként saját maga szerint ebédosztásban volt érdekelt, szakmailag nem involválta magát. És amúgy egy enyhébb sztrókot kapott, amiért őszinte sajnálatom.

De mi a lótüdő az, hogy halottlátó? Ráadásul B. Krisztiáné? Ő ugyebár halott, neki nincs szüksége a szolgáltatásaira, ha van túlvilág, lát elég halottat magától is, ha van ott tükör, akkor is ha egyedül van, ha meg nincs (mármint túlvilág, nem tükör), akkor őt sem lehet már látni. Legalább is a családi fotókon, bulvárlapok címoldalán és bírósági tudósításokon kívül. Ja, és a fészbukon, az isnta-fészbukon meg a twitter-fészbukon. Jobban belegondolva elég sok helyen lehet még látni, de ez megint csak indokolatlanná tesz egy „halottlátót“.

Egyébként rájöttem, én is halottlátó vagyok. Sétáltam egy ebéd utánit a közeli parkban, és láttam egy csomó halottat. Hisz hosszú távon mindannyian halottak vagyunk, de ha tralfamadori nézőpontból szemléljük a világot, már most is. 

A Tralfamador egy Kurt Vonnegut által kitalált bolygó, melynek gépesített lakói nem lineárisan érzékelik az időt, hanem az egészet egyben. Egyszerre látnak minden pillanatot, így például nem kell szomorkodniuk ha valaki meghal, hisz ez annyit jelent csupán, hogy adott pillanatban hallottak. Egy csomó más pillanatban viszont épek és egészségesek, így szomorkodás helyett csak azokra kell figyelni. (vö. Vonnegut: A Titán szirénjei vagy Az ötös számú vágóhíd)

egy tralfamadori

(blueberrylanebooks.com)

Azaz, mivel mi reménytelenül egy irányba tartónak érzékeljük az időt, mindannyian halottlátók vagyunk, hisz bárki, aki szembe jön az utcán, az adott pillanatban biztosan él, de előbb-utóbb biztosan nagyon halott lesz, és már sosem fogjuk tudni másnak látni. Kivéve, ha van túlvilág és/vagy kreatívan álmodunk.

Ami pedig a kiinduló címet illeti: tralfamadori szemszögből az origó egy tök jó portál, csak az archív cikkeiket kell olvasni a mostani mocsok helyett.

p.s. Egyes elméletek szerint a Tralfamador, az angol eredetiben Tralfamadore, egy anagramma, azaz megkutyulva az jön ki: „or fatal dream“. Mondjuk semmi értelme, de hát minek van?

Bulla Carta Illibertatum

Azt szólotta V. Imre kádéenpés foglalkozású, életvitelszerűen parlamenti képviselő (hogy kiket képvisel, az egyelőre rejtély), hogy nekünk csak ne dumáljanak abból a Brüsszelből vagy honnan, mert akik onnan beszólnak, azok még törzsekben éltek, mikor nekünk 1222-ben már Alkotmányunk volt. Tette mindezt a Gránitszilárdságú Törvényektörvénye tizedik (jubileumi!) módosításának parlamenti vitájában. Mert hogy az Aranybulla akkor bocsáttatott ki, ráadásul a Magna Cartával kábé egy időben. (A szenvedő szerkezet a képviselőé, gondolom azt jelzi, hogy mint nagyon nemzeti arc, küzd a magyar nyelvvel.)

Persze az Aranybulla nem alkotmány, miként a Magna Carta sem. Csak épp a briteknek máig sincs alkotmányuk, ezért hivatkoznak a MC-ra, ha már királyság ugyebár. (Instant törióra: A Magna Carta Libertatum egyébként csak annyit tesz, hogy Nagy Szabadságlevél, a vicces előnevű Földnélküli János király bocsátotta ki 1215-ben, aki azért volt földönfutó, mert elvesztette kiterjed normandiai birtokait. Amúgy a Plantagenet-házat képviselte, Oroszlászagú... izé -szívű Richárd utódaként. A „plantagenet“ meg nagyjából annyit jelenet hogy rekettye(növény), csak hogy értsük a Gyalog galopp vonatkozó utalását is.)

I. Földnélküli aláír (skuola.net)

De vissza a remekbe szabott képviselői hozzáfűzéshez: Az úgy volt, hogy akkoriban, mikor nálunk II. Endreandrás bullázott egyet, Európa nagy részén már királyságok meg császárságok voltak. És jut eszembe, ennyi erővel onnan is meg lehet közelíteni az egészet, hogy a rómaiak már rég világbirodalmat működtettek, mikor a magyarok ősei még törzsi alapon, kumisztól kócos tekintettel próbáltak hazatalálni a saját jurtájukba, valami sztyeppén. Ennek is lenne pont annyi értelme, mint Imrénk marhaságának, vagyis nagyjából semmi. De hát ő valószínűleg pont azért kádéenpés, mert buta.

Sőt, ha már hülyeséget akart mondani, mondhatott volna valami lendületesebbet is. Hogy mondjuk azok ott Brüsszelben még le se másztak a fáról, mikor mi már feltaláltuk a tűzgyújtást. Ők még ki se jöttek a szárazföldre, mikor mi már a fán, ugyebár. Ésatöbbi. Bár ez nagyon kezd evolúciósan hangzani (bár annak is hülyeség, de az ugye alapkövetelmény), szóval lehet hogy Képviselő Úr mégse mondana ilyet, mert még ott tart, hogy a teremtés mintegy hatezer éve lehetett, bár ezt már az egyháza sem vallja.

És egyáltalán, mennyiben érv bármilyen diskurzusban, hogy bezzeg sok száz éve mi már? A jelenre vonatkozó vitákban akkor szokták az efféle marhaságokat előhúzni, ha amúgy nincs racionális érvük, úgyhogy jöhet a hagyományra hivatkozás nemtelen hagyománya. És hát az EU hivatalosságai által  megállapított problémák bizony fennállnak, recseg-ropog már a jogállam látszata is (ismét egy remek képzavar!), de erre egy kormánypárti biorobot mégsem mondhatja, hogy oké, majd rendbe tesszük a dolgokat. Hisz számukra nincs is semmi probléma, ez a rendszerük lényege, illetve a probléma az, hogy ezt mások nehezményezik.

Mert ezek a csávók bementek a klubba, odahánytak a szőnyegre, aztán most közlik, hogy micsoda egy lepukkan egy hely ez itten. Ennyit tudnak.

Macskanyelv

Búvalbélet Jánosné, született Évike A Számfejtésről látott már olyat a tévében, hogy valakinek megjelent Jézus arca a pirítóson, megvolt neki a torinói lepel DVD-n, úgyhogy amikor a család macskája,  némi sürgölődés után egy horogkereszt alakút kakált az alomtálcájába, egyből tudta, hogy ez egy égi jel. Sötét fellegek gyülekeznek az égen, meg egy kicsivel lejjebb, és valószínűleg a szomszéd város környékén is.

Igazából sosem gondolta volna, hogy a macskájuk náci, a tekintetéből anarcho-szindikalistának gondolta. Vagy valami hasonló szélsőbalosnak. Aminek nem örült, de hát ez van, Jancsi hozta haza még egész kicsi kölyökként, amúgy meg nem volt vele sok gond. Nyávogott, mászkált, aludt, evett, ürített, egyszer sem támadt rájuk, nem adta jelét, hogy elégedetlen lenne gazdáival. Mondjuk egy kicsit azért úgy tűnt, a nyomorult valamiért felsőbbrendűnek képzeli magát, őket meg lenézi, mintha övé lenne a lakás, a lépcsőház, sőt az egész környék. De a fotel, amiben aludt, az mindenképp.

Erre most kiderül, hogy náci. Hisz teljesen nyilvánvaló, hogy egy rendes horogkereszt előállításhoz komoly koreográfia kell, meg előkészületek.  Megfelelő mennyiségű és állagú kaját  kell előző nap fogyasztania (aha, szóval ezért olyan válogatós egy dög!), meg aztán úgy kell forgolódnia, hogy nehogy széttapossa a kompozíciót. Minden esetre érdekes coming out egy macskától, a kérdés csak az, mire készül ezután.

Mindegy is, gondolta Búvalbéleltné, és fáradt sóhajjal rogyott bele a fotelba. Feltette az olvasószemüvegét, és nekilátott a rendes esti Mein Kampf olvasásának, ha már feleslegesen sok időt töprengett a macskán, aki ezek szerint nem véletlenül került hozzájuk.

Szóval sötét fellegek gyülekeznek az égen. Végre!

memeguy.com

LL Nosztalgia

A Booze & Glory pont az a kellemesen munkásosztálybeli ska-punkot műveli, amit szeretek. És bár elsőre fura, de ebben a műfajban is lehet néha érzelmeskedni, persze csak ha a kocsmázás, bandázás, csajozás, tüntetés, rendőrökkel való (leginkább persze szimbolikus) összecsapás kipipálva.

Ez meg itt az új klipjük, ami némileg meglepett. Értem én a szülőváros iránti nosztalgiát, még azt is ha azon belül egy lepukkant lakótelepen vannak azok az utcák, amiket a lírai Én magáénak nevezhet, de hát ez a város  a képeken rohadtul nem Anglia. Miközben a zenekar londoni, ott alakultak, ott élnek, ott rúgnak be koncert után vagy meccs előtt.

Úgyhogy - bár a zenéjüket hallgatom néha, egy ideje - utánaolvastam nekik Pédia Viktóriánál, és akkor derült ki, hogy a banda négy tagjából három lengyel. Bevándorló állagú migránsok, de ez tényleg nem látszik rajtuk. (Hja kérem, manapság a punk mint szubkultúra, életérzés, divat és kapcsolódási pont, internacionális, intertextuális, ultrakulturális, neoprimitív, antiautoritárius, kvázi-anarchoid, rebbelis... izé.)

Szóval bárki csinálhatja bárhol, ez esetben lengyelek Londonban, ahol ők amúgy is komoly etnikai szubkultúrát alkotnak. (A High Street Kensigton metróállomástól pár lépésre, a Church Street elején volt egy kedvenc lengyel delikát-boltom, ahol a pirog mellett remek indiai szamószát lehetett kapni, olyan csípős töltelékkel, hogy a leheletedtől egy óra múlva is elültek mellőled a metrón. Ennyit a szubkultúráról.)

És akkor most tessék élvezni ezt az ódát a lakótelepekhez, ahol legalább az út jó oldalán mennek az autók. Pont mint nálunk, épp most néztem meg az ablakon át.

Golyó

Érdekes helyeken bukkan az ember nácikra. Ráadásul azok egy speciális alműfajára, a - nevezzük így - ezo-nácikra. Akinek  jeles képviselője jakab istván (már megint nemcsekernőzök, de joggal), egy jutyúbos szubkultúra guruja, akitől korábban csak ilyen angyalenergiás-szívcsakrás baromságokat néztem meg. Mert az ostobaság néha igen is lehet szórakoztató, ráadásul van kikhez képest mégis csak okosnak éreznem magam. Mostanában azonban kiderült, hogy a bácsinak van egy másik kattanása is, igen a Zsidó Háttérhatalom. És ezt olyan szépen vezeti elő, hogy tényleg arra kell gondoljak, rossz korban született. Mekkora karriert futhatott be volna ez a faszi a Harmadik Birodalom kötelékében, vagy itthon Szálasi néptárs mozgalmában. Mondjuk Szálasival járt volna jobban, mert ahogy elnézem különösebb gond nélkül állt volna át Rákosi pajtás mellé, bár nem biztos hogy elég intelligens lett volna időben megérezni a szélirány változását, no meg a lehetőséget.

De az egészen dermesztő és abszurd (nem tudom melyik jelző lenne az erősebb), hogy ma Magyarországon valaki ennyire elvakultan lehet gonoszul ostoba, korlátolt fasz. És sorry, írtam volna a palira a fasznál erősebb jelzőt is, de nem tudok, valahol itt húzódnak a nyelvjátékom határai, elvégre neki is van/volt anyja, és arra nem utalnék, hogy kopulált vele.

Na most, ez az éjsötét féreg a drábik jános nevű hasonló vén antiszemitával tolja rendszeresen a baromságait. Tök mindegy, hogy miről beszélnek, az ukrajnai háborúról, a magyar belpolitikáról, az amerikai választásokról, gyakorlatilag negatív másodpercek alatt képesek eljutni a legocsmányabb zsidózásig. Az alap, hogy az egész világot a zsidók uralják, akik lenézik a golyókat (de tényleg, ez jakab untersturmführer kiejtése, szerencsére a zsidókat nem zsidrózza le), meg hogy a Talmud alapján teszik mindezt, de az is előjön, hogy még csak nem is vallásosak, a judaizmus mint vallás csak fedősztori a világuralom működtetéséhez. Aztán jön a haladó szint, miszerint az amerikai zsidók szervezték a holokausztot, hogy egyrészt sajnáltathassák magukat utána (ez egy az egyben az a mai narratíva, miszerint az ukránok magukat lövik halomra, hogy az oroszokat rossz hírbe hozzák), másrészt meg hogy leszámoljanak az európai zsidók keltette konkurenciával. E kettő az egyben művelet után így kevesebben maradnak sokkal több pénzre, hogy aztán Washingtonból irányítsák a világot. (Kivéve azt a négy csodálatos évet, mikor Trampli Donáld volt a doktorelnökminiszter-főparancsnok, mert ő aztán odabaszott volna, csak lenyomták, mint a bélyeget. Az ők.)

És a zsidók persze egy zárt klub, úgy lehet bekerülni, ahogy a gilisztának az út túloldalára át, azaz oda születni kell. Fékezhetetlen agyvelejű jakab és drábik fajtársak szerint akkor sem vennék be őket, ha "vinnék a genetikai papírokat", hogy mindegyikük ritkuló hajú, zsidó fajú, pénzéhes szociopata.

karikatura.network.hu

És hát a rajongóik... A csodás "műsorok" alatti kommentekből csak úgy süt a súlyos szellemi sötétség. (Most tessék, már én is a minősített képzavaroknál tartok. Süt a sötétség? Le kellene állnom ezekkel a tartalmakkal, legalább egy időre.) Nade, például:

"Tisztelem,  Drábik János Urat,  olyan dolgokat mondd, amit sok más elit ember nem tudja, és ez példaértékű, megtisztelő, hogy végig hallgathatjuk, egyáltalán.

Gratula, János önnek is, mert naggyon témában van, amitől fel is háborott, hiszen, igen, a valóság felháborító ! "

"Fontos, fontos dolgokat megtudni ! Köszönyük !"

"Köszönöm , hogy felvállalták a magyar emberek tájékoztatását! Kérem szíveskedjenek mindezt széles sprektrumba az országunkban is , és ahol lehet az emberiségnek, különösen itt Magyarországon is ismertetni! Fontos , hogy  világosság legyen a fejekben, és a szívekben ahhoz, hogy elkezdődjön, az eredményes törvénymódosítás igénye ! ?"

"a világ legjobb adása amit mindenkinek kellene tudni nem pedig csak az értéktelen show-kat nézni a mitől népnek semmi tudása nem lesz, azért az embereket más irányba nézetik és ez folyik mindenhol a világon -"

"Drábik úr - nak külön köszönöm az elmondottakat. Fiataloknak jó példa kell és ez a valós történelem. Az önzés az ember legnagyobb ördöge a mai embernek.  E fölött a démon fölött kell győzedelmeskednie, amíg időnk nagy részét mások bírálásával töltjük álságos tettek kíséretében."

Mit lehet ezekhez a kommentekhez szólni? A legegyszerűbben nyilván azt, hogy no comment. A fogalmazásmódjuk, a helyesírásuk, meg a belőlük sugárzó fokozott gondolattalanság magáért beszél. Itt tartunk most.